Jakobinus jogvédő nem érteni demokrácia

„Alkotmányos forradalmat” akar három jogvédő, ismétlem, jogvédő szervezet, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért, amelyek épp most jutottak lesújtó eredményre az Alkotmánybíróság működését illetően, miután ötletszerűen elemezték egyes bírák álláspontját az Ab 23, random módon kiválasztott döntésében.

Az alkotmányos forradalom az magyarán puccs, mint

. Érdekelne amúgy, a három jogvédő társulat a főállásban, fizetésért civilkedő alkalmazottaival mióta számít bármilyen módon is népképviseleti szervnek. Merthogy szerintük Orbán Viktornak nincs joga „a magyarok” nevében beszélni, többes szám első személyben, az egy dolog; csak éppenséggel, ha így is lenne, Orbánnak még mindig több joga van erre, mint megválasztott kormányfőnek, parlamenti többséggel a háta mögött (már csak feles többséggel), mint nekik.

Mert minket például egészen biztos nem képvisel a TASZ.

Orbán Balázs korrekten szétszedi a három szervezet elemzését, mi egyéb tényezőkre koncentrálnánk. Például az Európai Példákra. A TASZ-ék szerint Orbánék bedarálták az alkotmányos rendszert, sok a lojális, kormánypárti alkotmánybíró. Például „Salamon László alkotmánybírói munkájából az szűrhető le, hogy az AB-ra valójában szerinte nincs is szükség, mert az alkotmány és a törvények közötti ellentmondásokat magának a parlamentnek kellene feloldania”, „Pokol Béla nem szolgai kiszolgálója a Fidesznek, mert alkotmánybíráskodása összhangban van már korábban is hangoztatott meggyőződésével, miszerint az AB a többségi akaratnyilvánítást és hatalomgyakorlást kell hogy szolgálja.”

Pardon, ezzel mi is a probléma?

Na, kérem, akkor: Nagy-Britanniában nincs sem alkotmány, sem alkotmánybíróság. Svédországban nincs alkotmánybíróság, a legvégső fórum a 16 fős Legfelsőbb Bíróság, aminek tagjait a kormány nevezi ki. A franciáknál az Alkotmány Tanácsában ott ülnek a volt köztársasági elnökök, valamint kilenc másik tag, akikből hármat a hivatalban lévő elnök, hármat a képviselőház elnöke, hármat pedig a szenátus elnöke nevez ki, kilenc évre, újraválaszthatatlanul. Közülük háromévente cserélődik három tag. Az Alkotmányos Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki. 2008 óta a kinevezéseket jóváhagyja a parlament. Jogkörei jóval kevesebbek, mint a magyar alkotmánybíróságénak; ami egyébként a világ legtöbb alkotmánybíróságáról elmondható, tekintve, hogy a német mintára megalkotott magyar alkotmánybíróságnak még az Orbán-féle ráncfelvarrás-jogkörszűkítés után is sokkal szélesebb jogköre van, mint a világon létező legtöbb testvértestületének. Úgy látszik, TASZ-ék nem tudnak elszakadni saját értelmezésüktől, miszerint

a politikát minél jobban korlátoznia kell a jognak, abba meg a nép ne szólhasson bele

. Kim Lane Sheppele is felvilágosított minket nemrégiben, a magyarik annyira buták, hogy nem szabad nekik választott képviselők útján gyakorolni a hatalmat, hanem egy gondoskodó, haladó-tudatú, atyáskodó alkotmánybíróságnak kell nekik utat mutatni, irányt szabni, és ezért problémás az AB összetétele. Jogvédőink tulajdonképpen ezt az álláspontot képviselik, ám ennek nem sok köze van a demokráciához, ezt simán jogászdiktatúrának nevezik, amiben – ezek szerint - szívesen élnének, amennyiben ők gyakorolják a kizárólagos hatalmat. Lehet ezt demokráciának nevezni, ahogy Észak-Korea is mintademokráciának tartja magát…