Kik ölhették meg Borisz Nyemcovot?

Első olvasatra mindenkinek Putyin és a Kreml jut az eszébe, de milyen alternatívák lehetnek még? A leszámolás ma hajnalban bekövetezett módja bő egy évtizede nem divat Oroszországban, most valakik mégis úgy gondolták: ez lesz a megoldás.

Írta: IrányOroszország.hu

Putyin politikai ellenfele, bírálója volt, ráadásul kellően fiatal ahhoz, hogy Putyin után átvegye a hatalmat Oroszországban. Egyértelmű hát, hogy a gyilkosság Putyin érdeke volt - dörzsöli a tenyerét a Nyugat, és az esetetet mintegy kézzel fogható bizonyítékként kezeli Putyin ördögtől való származására.

Színpadias helyszín

Az ellenzéki vezetőt gyakorlatilag a Kreml falától alig száz méterre, a Vörös teret a Balotnij-szigettel összekötő hídon lőtték le. A Kreml délkeleti saroktornya, a Moszkvoreckij-bástya kameráinak - egyes orosz lapok állítják - látnia kellett az esetet, de - saját emlékeim szerint - a hídon is voltak kamerák. Tehát nagyon feltűnő és megfigyelt helyen történt az eset.

Érdeke volt-e Putyinnak Nyemcov halála?

Ez már nem a kilencvenes évek, nem is a kétezres évek eleje. Bár az oroszoknál van hagyománya annak, hogy gazdasági és politikai ellenlábasok véletlen helikopter- vagy autóbalesetet szenvedjenek, esetleg a nyílt utcán lőjék le őket, de éppen Putyin az, aki ezt az időszakot megszüntette, mára Oroszországon kialakult a rend. Ugyanakkor a kelet-ukrajnai válság miatt Oroszország a figyelem középpontjában van. Nyemcov halála aligha javítja Putyin megítélését és tárgyalásai pozícióját a nemzetközi porondon, tehát ha valakinek, akkor éppen Putyinnak és csapatának most nagyon rosszkor jött ez a gyilkosság.

Kiknek lehetett érdeke a gyilkosság?

Lehet, hogy orosz oldalról a kelet-ukrajnai helyzet fenntartásában érdekelt csoport rendelte meg a kivégzést, hiszen Borisz Nyemcov éppen most vasárnap akart nyílvánosságra hozni az orosz katonák ukrajnai jelenlétére utaló bizonyítékokat - egyes ellenzéki források szerint. Korábbi orosz álláspont az volt, hogy orosz katonák valóban harcolnak Kelet-Ukrajnában - rendkívüli szabadságukat töltve, csupán önszorgalomból, saját kontóra. Ám emlékezzünk: Krím sikeres elfoglalását követően maga Putyin vallotta be a 2014-es "lakossági kérdezz-felelek" alkalmával, hogy a népnyelvben és sajtóban is csak "kicsi zöld emberkék"-ként emlegetett jelöletlen katonák Krímben valóban az ő katonáik voltak. A világnak tehát aligha lehet illúzíója Kelet-Ukrajnával kapcsolatban, bár tudni kell: kelet-ukrajna nem bír olyan stratégiai jelentőséggel az oroszok számára, mint Krím. Kelet-Ukrajnában orosz támogatással valószínűleg tényleg nem reguláris orosz csapatok, hanem - papíron szabadságukat töltő - katonák harcolnak a helyi oroszbarát felkelők irányítása alatt, az oroszok csak eszköztámogatást nyújtanak - ha nyújtanak. Egy biztos: a jelenlegi helyzet sem a Oroszországnak, sem az ukránoknak nem jó, de fenntartása kívánatos lehet egyes - akár orosz - érdekcsoportoknak is. Putyin 15 évvel ezelőtti hatalomra kerülését követően sok embert taszajtott le a porba és sok mást emelt fel onnan - akár közvetve, akár közvetlenül. A lakosság egy jelentős részében erős Putyin-fanatizmus van, közéjük tartoznak olyan befolyásos üzletemberek és politikusok, akik vagyonukat, státuszukat csak addig képesek megőrizni, amíg Putyin hatalmon van. Az ellenzék térnyerése tehát nagy veszélyt jelenthet a számukra. Ők, illetve közülök valaki gondolhatta úgy, hogy ellenzékiek lefejezésével saját magát biztosítja. (Ahogy egy Nizsnij Novgorodi huszonéves lány fogalmazott nekem tavaly: Mindenképpen Putyin, nehogy még egyszer visszajöjjenek a '90-es évek, azt senki sem akarja.) Oroszországban szegény politikus nincs. A politika szót nem is használják, helyette a "hatalom" kifejezést alkalmazzák, és akik e körbe tartoznak, azoknak egyszerre van politikai és gazdasági hatalma. Ez egyúttal társadalmi elvárás is feléjük. A hatalom megszerzése és megtartása a gyenge kezű Jelcin alatti '90-es években az erő eszközével történt. A kétezres évektől kezdődő tárgyalásos / érdekegyeztetéses módszert nem mindenki tudta elsajátítani. Politikusként és egykori nyizsnij novgorodi gubernátorként Borisz Nyemcovnak is voltak üzleti és gazdasági érdekeltségei, lehet, hogy ezen a területen került ellentmondásba valakikkel, akivel nem kellett volna. Végezetül: aki látta a Syriana című 2006-os amerikai filmet George Clooney-val és Matt Damonnal, hallott olyat, hogy a maydan téri vérengzésben a CIA keze is benne van, legalábbis jelen volt a helyszínen, abban felmerül a gyanú, hogy a USA keze van a dologban. Putyin már több borsot tört az USA orra alá, (pl. szíriai vegyifegyverek békés leszerelése), most Kelet-Ukrajna kapcsán pedig éppen Európa (Merkel és Hollande) békéltető tárgyalásai szorították a partvonalra az USÁ-t. Putyin népszerűsége Oroszországban töretlenül, ma is 80% feletti, tehát az orosz elnökre a saját házában kell támadni: Pl. egy - egyébként remek amerikai kapcsolatokkal rendelkező - ellenzéki vezető halála biztos megmozgatná a kedélyeket Oroszországon belül is, és talán elbillentené a helyzetet a holtpontról esetleg egy USA által támogatott katonai beavatkozás felé. A demokrácia védelmében. Persze nem lehet mindent az amerikaiakra fogni, lehet éppen az ukrán oldal fanatikusai láttak fantáziát a gyilkosság okozta nemzetközi és belföldi felhördülésben. De ez már mind összeesküvés-elmélet. Természetesen a fentiek csupán találgatások, okosabbak csak a kameraképek vizsgálata és a nyomozás eredményeinek nyílvánosságra hozata után leszünk. Végezetül álljanak itt Petro Porosenko ukrán elnök szavai az esettel kapcsolatban:

„Nem kételkedem abban, hogy a gyilkosokat előbb vagy utóbb megbüntetik.”