Ha elveszed az igazságszolgáltatás munkáját
Egyrészt ironikus, másrészt ijesztő, amikor kiderül, az „igazságszolgáltatásban” döntési pozícióban dolgozó emberek számára az igazság és az ember teljesen lényegtelen tényező a törvénybetűje mellett.
Van ugye ez a borosgazdánk, aki megunta, hogy a helyi, ránézésre ember jellegűnek tűnő képződmények rendszeresen betörnek hozzá és ellopják a borát. A mi szerencsétlen gazdánk a sokadik betörés, rongálás után bepöccent és megstuccolta a bort egy kis fagyállóval. Társadalmunk értékes tagja, a tolvaj, pontosabban annak mája meg nem bírta a terhelést, mert a csávó ipari méretekben vedelte a lopott bort, továbbá még rá is tolt egy kis dizájner drogot, mert még többet akart tenni a közjóért. Na, a független magyar bíróság mindenféle gyilkosságokban mondta ki bűnösnek a gazdát és hét évre ítélte.
Még az ügyészek is sokallták a bíróság ítéletét és enyhítésért fellebbeztek.
De a főnökségük nem tűrhette az igazság- és arányérzék fellobbanást, gyorsan visszavonatták ezt a példátlanul emberséges fellebbezést. Nyilván az ügyészségen se az embersége és az igazságérzete miatt lesz valaki főnök.
A tényálladék egyébként a következő, akihez még nem törtek be, annak elmondom, hogy megy ez. A betörő úgy jár be a pincébe, mint mások haza, minden esetben tönkre teszi a zárat, mert a mocsadék tulajdonos védeni meri a fáradságos munkával létrehozott terményét, szétver ezt azt, mert az jó poén, majd elvisz néhány liter bort. Nem sokat, mert cipekedni nem szeret és holnap úgyis jön, ha nem ide, akkor valahová a szomszédba. Biztosítást a pincére már rég nem kötnek, a rendőrség meg olyan lelkesülten keresi a tettest, mint migráns a disznótort.
Persze mindenki tudja, hogy kik a helyi elkövetők, mert az emberek nem hülyék. Persze azt is tudják, hogy a törvény őket ugyan nem védi meg, de ha bármilyen módon önbíráskodni merészelnének, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, meg az összes városi jogvédő főmunkaidőben fogja rájuk bizonyítani mindazokat a bűncselekményeket halmazatilag, amelyeket a bűnözőkre nem szokás, mert azokat ugyebár nem kunszt elítélni, de egy ártatlan embert, azt igen.
Ha a hülye bortermelője, ahelyett hogy szőlőt művel, elmegy a Sztojkájékkal megölni a Marian Cozmát, a felét se kapja. Sőt, ha a tolvaj részegen agyon is veri egy vermelővel a páciensét, mert nem tetszett a pofája, megússza felfüggesztettel, elvégre tolvajkodni indult, csak véletlenül, hirtelen felindulásból elkövetett ijedtségből ölt embert.
Ugyanis nem az agyonverés, a megmérgezés a lényeg, hanem az önbíráskodás! Nem védheted meg magad.
Az teljesen irreleváns, hogy a rendőrség, a törvény nem véd meg és nem védi meg a tulajdonodat, csak az számít, hogy te sem védheted meg magad. Akkor ugyanis a törvény, meg a törvény képviselői nagyon megsértődnek, mert attól félnek, hogy elveszed munkájukat és példát statuálnak. Végül is valahol igazuk van, rajtad a törvénytisztelő, adófizető, dolgozó emberen lehet példát statuálni, nem a drogos gyerekgyilkoson, az áldozatát felgyújtó nemierőszakolón. Ez utóbbi esetekben az enyhítő körülményeket kell keresni. És rendre meg is találják.
Félreértések elkerülése végett nem helyeslem, hogy a gazdánk túltolta a rendszabályozást és vegyészetileg ennyire eldurvult. Az ilyesmire ott a hashajtó, a belepisilés az üvegbe, a bezárt pitbull, végső esetben az albán szervkereskedő. De nem engedhetjük, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott jogász kaszt ránk erőltesse azt a jogfelfogást, amely nem az igazságot, hanem a jogászkodást tekinti céljának.
Bizony egy rendes ember kevesebbet kapjon egy gazemberért, mint fordítva. Így kívánja a becsület és a józan társadalmi érdek.
Minden ilyen ügyben adott a lehetőség, hogy a társadalom elmagyarázza végre a saját igazságszolgáltatásának, hogy a független bíráskodás, az önálló hatalmi ág nem a társadalomtól, hanem a hatalomtól való függetlenséget jelenti. Ehhez elég egyszer ellátogatnia a bíróság elé néhány tízezer embernek, vagy az ügyészség épületéhez és bekiabálni a normális emberek jogfelfogását.
Egy normális társadalomban ugyanis pont ezt jelenti az állampolgári felelősségvállalás, hogy egyedi, viszonylag egyértelmű ügyekben orientálja a népi nekibuzdulás a hatalmat. Az ilyen ügyeket pontosan értjük, míg láthatólag a bíróság nem.
Legyünk optimisták, a bíróság és az ügyészség felfogóképessége is javítható!
