A Gyula, a Pista... no meg a Feri!

Habár minden normális ember a foci EB-n nagyszerűen szereplő magyar válogatottra figyelt, vagy a Brexit (Fuxcit! - Fuck exit!) következményeit latolgatta, esetleg a Balatonban áztatta magát - azért történt a hétvégén kicsiny közéletünkben egy és más olyan dolog, ami nagyban befolyásolja a jövőbeni politikai csatározásokat. Molnár Gyula lett a szocik új elnöke, Hiller István pedig a választmány vezetője. A Gyurcsány-fóbiás tandem, Tóbiás József és Botka László pedig mehetnek aláírást gyűjteni az aluljáróban, mint sima talpasok.

S hogy miért is lenne mindez olyan fontos? Hogy semmi más nem történt volna, minthogy a szocik egyszerű tagságában nőt az egy főre jutó volt-elnökök, illetve ex-elnökségi tagok aránya (lassan többen rendelkeznek már ilyen titulussal, mint ahány mezei tagjuk van); illetve hogy pusztán csak annyi történt volna, hogy két volt elnökségi tag visszatért az elnökségbe? Vagyis csupán a már megszokott körtáncot járnák tovább a szocik lassan már hét éve? (2009 óta Molnár a negyedik elnök) Nem! Ezúttal tényleg változás előtt áll a töredezett baloldal. Illetve visszaváltozás, visszarendeződés előtt.

A nagy hátraarc!

Egy a tábor, egy a zászló!

Gyurcsány az ördög.