Az újságírók megzsarolásáról kérdőjellel
Az elfogulatlanságáról híres 444.hu-n jelent meg arról hír, hogy a rejtélyes G nevű újságírót magánéletének részleteivel megzsaroltak és megpróbálták beszervezni az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai.
Ha és amennyiben ez úgy igaz, ahogy a sztoriból kitűnik, akkor valakinek a fejének le kell hullania. Ám először vegyük át a tényeket, mert ugye a tények, azok már Sztalin elvtárs szerint is makacs dolgok.
- Van egy ójságíró, akit megfigyeltek. Állítólag a külföldiek is, meg a magyarok is.
- Vélhetőleg az igen jó infókkal rendelkezett és sok mindenről írt is.
- Valamilyen magánéleti problémát láthatunk, amellyel kapcsolatban turbulenciák voltak.
- A turbulenciákról a titkosszolgák „elbeszélgettek” az ójságíróval.
Tehát foglaljuk össze: a magyar Alkotmányvédelmi Hivatal tette a dolgát. Vagyis valaki zsarolhatóvá lett, szenzitív problémákkal foglalkozik és valószínűleg külföldi forrásai között felbukkantak külföldi szolgálatok is. Erre az AH-nak – joggal – fel kellett figyelnie. A Béem közleményt is adott ki, amely így szól:
„(….), általánosságban, a nemzetközi tapasztalat szerint a külföldi titkosszolgálatok azokat keresik meg, hogy kémkedjenek, vagy gondatlanságból információt adjanak külföldieknek, akik a legjobb információbázissal rendelkeznek. Ilyenek a tudományos tevékenységet végzők közül a kutatók, újságírók, politikusok, társadalmi szervezetek vezetői.”
A közlemény tartalma idáig teljes mértékben megfelel a valóságnak, egyben a nemzetközi gyakorlatot is tükrözi. Ám a közlemény folytatódik: „Magyarországon található ilyen törekvés ezek felderítésére, megelőzésére, felszámolására, a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok ennek szellemében tevékenykednek, védik Magyarországot a hírszerző és befolyásolási törekvések elől. (…) jelenleg több büntetőeljárás is folyamatban van kémkedés miatt.” És itt akkor most egy pillanatra megállunk.
- A közlemény, amelyet kiadtak, elárulja, hogy „igen felderítjük az újságírókat, tehát megfigyeljük őket.”
- A jelek szerint ezt nem túl okosan teszik.
Ugyanis a probléma nem ott van, hogy a kémelhárítás (AH) teszi a dolgát. Teszi ezt mindenhol, régóta, mióta világ a világ. Sőt: tegye is. A probléma a bénázással van. Azzal viszont igen komoly gondok vannak. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy az újságíróval „elbeszélgető” kedves kollégák lehet, hogy jogszabályszerűen, de rendkívül amatőr módon jártak el.
- A dolgot meg lehetett volna oldani „becserkészéssel”, vagyis úgy, hogy közel kerülünk hozzá és informálisan jelezzük, hogy „figyelnek Béla”.
- Operatív módon is, vagyis úgy, hogy neki nem kell tudnia, hogy védik.
- Tökéletesen hivatalos módon, úgy, hogy közöljük vele a helyzetet, korrekten tájékoztatjuk, majd útjára engedjük.
Hogyan nem járunk el? Elmegyünk, felemeljük a nagy AH-s igazolványt, papírokat íratunk alá (nyomot hagyunk), megpróbáljuk beszervezni (zsarolási kísérlet), bizonyítékokat teszünk az orra alá - nyilván fotó, stb (lebuktatjuk magunkat, és azt is, hogy mit tudunk). És főleg nem akarunk valakivel beszervezési nyilatkozatot aláíratni, fenyegetőleg. Sajnálattal azt kell kiemelnünk: amatőrök voltatok, a legrosszabb beidegződések szerint jártatok el. Miközben vélhetően legitim célt követtetek.
