Az újságírók megzsarolásáról kérdőjellel

Az elfogulatlanságáról híres 444.hu-n jelent meg arról hír, hogy a rejtélyes G nevű újságírót magánéletének részleteivel megzsaroltak és megpróbálták beszervezni az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai.

Ha és amennyiben ez úgy igaz, ahogy a sztoriból kitűnik, akkor valakinek a fejének le kell hullania. Ám először vegyük át a tényeket, mert ugye a tények, azok már Sztalin elvtárs szerint is makacs dolgok.

1. Van egy ójságíró, akit megfigyeltek. Állítólag a külföldiek is, meg a magyarok is.
2. Vélhetőleg az igen jó infókkal rendelkezett és sok mindenről írt is.
3. Valamilyen magánéleti problémát láthatunk, amellyel kapcsolatban turbulenciák voltak.
4. A turbulenciákról a titkosszolgák „elbeszélgettek” az ójságíróval.

Tehát foglaljuk össze: a magyar Alkotmányvédelmi Hivatal tette a dolgát. Vagyis valaki zsarolhatóvá lett, szenzitív problémákkal foglalkozik és valószínűleg külföldi forrásai között felbukkantak külföldi szolgálatok is. Erre az AH-nak – joggal – fel kellett figyelnie. A Béem közleményt is adott ki, amely így szól:

„(….), általánosságban, a nemzetközi tapasztalat szerint a külföldi titkosszolgálatok azokat keresik meg, hogy kémkedjenek, vagy gondatlanságból információt adjanak külföldieknek, akik a legjobb információbázissal rendelkeznek. Ilyenek a tudományos tevékenységet végzők közül a kutatók, újságírók, politikusok, társadalmi szervezetek vezetői.”

A közlemény tartalma idáig teljes mértékben megfelel a valóságnak, egyben a nemzetközi gyakorlatot is tükrözi. Ám a közlemény folytatódik: „Magyarországon található ilyen törekvés ezek felderítésére, megelőzésére, felszámolására, a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok ennek szellemében tevékenykednek, védik Magyarországot a hírszerző és befolyásolási törekvések elől. (…) jelenleg több büntetőeljárás is folyamatban van kémkedés miatt.” És itt akkor most egy pillanatra megállunk.

1. A közlemény, amelyet kiadtak, elárulja, hogy „igen felderítjük az újságírókat, tehát megfigyeljük őket.”
2. A jelek szerint ezt nem túl okosan teszik.

Ugyanis a probléma nem ott van, hogy a kémelhárítás (AH) teszi a dolgát. Teszi ezt mindenhol, régóta, mióta világ a világ. Sőt: tegye is. A probléma a bénázással van. Azzal viszont igen komoly gondok vannak. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy az újságíróval „elbeszélgető” kedves kollégák lehet, hogy jogszabályszerűen, de rendkívül amatőr módon jártak el.

1. A dolgot meg lehetett volna oldani „becserkészéssel”, vagyis úgy, hogy közel kerülünk hozzá és informálisan jelezzük, hogy „figyelnek Béla”.
2. Operatív módon is, vagyis úgy, hogy neki nem kell tudnia, hogy védik.
3. Tökéletesen hivatalos módon, úgy, hogy közöljük vele a helyzetet, korrekten tájékoztatjuk, majd útjára engedjük.

Hogyan nem járunk el? Elmegyünk, felemeljük a nagy AH-s igazolványt, papírokat íratunk alá (nyomot hagyunk), megpróbáljuk beszervezni (zsarolási kísérlet), bizonyítékokat teszünk az orra alá - nyilván fotó, stb (lebuktatjuk magunkat, és azt is, hogy mit tudunk). És főleg nem akarunk valakivel beszervezési nyilatkozatot aláíratni, fenyegetőleg. Sajnálattal azt kell kiemelnünk: amatőrök voltatok, a legrosszabb beidegződések szerint jártatok el. Miközben vélhetően legitim célt követtetek.