Őszintén aggódunk Gyurcsány elmeállapota miatt!

Érdekes, színes ember a mi Gyuriferink! Mindig szolgáltat témát. Miniszterelnökként táncol, ellenzékben gitározok, dj-ként megmozgatja a hátfájásos kisnyugdíjasokat, valóságshow szereplőként vigyorog, vagy éppen főzőcskézik; politikusként pedig gyűlölködik, Viktorunk álmairól érdeklődik, demokráciát követel ott, ahol éppen van; kvótanépszavazás után győzelmi dáridót rendez; de ami még lényegesebb, hogy olyan világot vizionál, aminek voltaképp semmi köze sincs a valósághoz. És valahogy mindig az jön ki az által elképzelt mátrixban, hogy bizony ő az egyedüli alkalmas vezér…

„A baloldal 10 éve vár egy igazi győzelemre, és ez ma végre megtörtént”

– jelentette ki vasárnap éjjel az ismét formába lendülő Gyuriferink a népszavazás végeredményének kihirdetése után. És mondja azóta is, akár egy papagáj, reggel, éjjel, meg este. Illetve most már délben is… Hátha elhisszük neki, hisz az ebéd utáni álmosság könnyen kihasználható. De mondja azt is – Vonagabival kórusban, vagy inkább kánonban – hogy a kvótareferendum után Orbánnak le kell mondania. Az első állítás esetében teljes a logikai zűrzavar.

Miért is nyert volna október másodikán a BALOLDAL?

Mi is az összefüggés aközött, hogy hárommillió-háromszázezer polgár a kormány által feltett népszavazási kérdésben a kormány által preferált választ adta? Talán VágóPityut kellene megkérdeznünk erről. Vagy azért lenne netán igaz a „a baloldali győzelemről” szóló állítás, mert nem lett meg az érvényesség október másodikán? Ha erre utalt a mi Ferink, akkor nem gondolta ezt kicsit túl? Hisz az érvénytelenség maximum azt jelenti, hogy a kormány elkúrta a választási kampányt, túltolta kissé a biciklit és sokakat tartott távol az, hogy belpolitikai kategóriába került a feltett kérdésre adott válasz. De ebből nem következik az a konklúzió, hogy a BALOLDAL GYŐZÖTT! Hacsaknem feltesszük azt a hipotézist az igazság polcára, hogy a távolmaradt ötmillió ember mind-mind a baloldal szavazója lenne most. Illetve a Demokratikus Koalíciót választaná, Ferivel az élen. De erre azért reméljük, hogy az egyre erősödő paranoia jeleit mutató, a valóságtól teljesen távol került Gyuriferi sem gondolhatott! Habár Molnár Gyula is azt mondta, hogy idézem:

„a mai nap hitet és reményt ad mindenkinek, hogy le lehet győzni Orbán Viktort”

– de ez azért egészen másképp hangzik, hisz a „remény” és a „hit” sokkalta szofisztikáltabb kategória, mondhatni, hogy hihetőbb értelmezése is az kvótareferendum eredményeinek, mint az egyértelmű „baloldali győzelem” jelige. Ennyit a baloldal vélt győzelméről… Az pedig, hogy Orbán Viktornak le kellene mondania október másodika után, talán csak az elsősoros tünciző dékás-mammereknek hihető érvelés. Hisz egyelőre semmi kényszerítő törvény, vagy politikai oka sincs rá… Ráadásul igen csak furcsán hangzik annak az embernek a szájából, aki homlokegyenest másképp cselekszik, mint ahogy beszél. (Bár a politikusokra általában véve jellemző ez a tulajdonság, de a mértéke között azért van némi kimutatható különbség!) Emlékezzünk csak 2008-ra! Akkor is volt egy referendum. A politikatörténetébe „szociális népszavazás” néven bevonult kezdeményezés a Fidesz utolsó döfése volt a Gyurcsány-kormányba. A tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében feltett kérdésekre adott többségi válasz a kormány véleményével ellentétes, míg az ellenzékével azonos volt.

Mondhatni, hogy ott nemcsak elbukott a kormány akarata, hanem nyert az ellenzéké.

(Nem úgy, mint most a kvótareferendum esetében!) Sőt! A részvétel is ötven százalék felett volt… És akkor a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták, mégsem jutott eszébe lemondania. Mindenesetre a „most”-ban, de nem a „valóságban” élő Gyuriferinek az október másodiki népszavazás eredménye, bármilyen hihetetlen is, de a baloldal győzelmét és Orbán azonnali lemondását juttatta eszébe. És ha már lúd, ugyebár…

Ismét eszébe jutott Ferinek a baloldali összefogás is.

És ismét neki jutott eszébe elsőnek kezdeményezni ezt. Mert – habár ő a valóságban egy igen szűk tartályban böszméskedik – az általa vizionált mátrixban ő maradt továbbra is a baloldal első számú politikusa… A paranoia az elmebetegség egyik formája, elsősorban olyan változatos téveszmék megnevezésére használják, amelyekben az érintettet üldözi valaki. De paranoid tévhit az is, amikor valaki a valósággal szemben úgy érzi, hogy mások titokban szerelmesek belé, esetleg halálos betegségben szenved, de létezik olyan formája is, mikor a beteg Isten kiválasztottjának tartja magát... Nos, úgy tűnik, hogy Gyuriferi menthetetlenül egy újfajta tévhit rabja maradt. Mégpedig annak, hogy ő az egyedüli letéteményese a győztes baloldali politikának, ő a baloldal kiválasztottja. Mi azonban kissé aggódunk színes és érdekes személyének elmeállapota miatt, hisz Gyuriferi úgy látja, hogy ez a győzelem már meg is valósult…