Egy magyar fiatal, akire rágerjedt az egész haladó újságíró társadalom
Akadnak olyan írásművek, olyan gyöngyszemek a honi média mocsarában, amelyek a gyötrően egysíkú, monomániás-fóbiás cikkek dagonyájából kiemelkedve, azok fölött bárányfelhőként libegve irányt mutatnak, és önmagukon túlmutató, művészi értékeket hordoznak. Vizsgálatunk tárgya is e körbe tartozik.
Az indexes Joób Sándor portrét készített Fekete-Győr (Momós) Andrisról, s a végeredmény – művészi értékein túl – a hazai pettingirodalomban is helyet követel magának. Íme, a cikk tíz legerotikusabb mondata, amelyektől még Szetey Gábor is ellágyulna:
„Inkább konzervatív liberális, aki a polgári értékeket és a nemzeti retorikát is komolyan gondolja, van szociális érzékenysége”.
(Egyszóval tökéletes. Minden megvan benne, ami nagyszerűvé tesz egy politikust, ráadásul mindezek még helyes arányban is vannak vegyítve benne, nem csak úgy összevissza, mint az átlagbélában.)
„Politikusi teljesítménye így is figyelemre méltó”.
(Tudjuk, a szerelem sosem lehet objektív, de pontosan milyen teljesítményről is beszélünk? A gimnázium elvégzéséről?)
„A gimiben a menők közé számított.”
(Legfontosabb kérdés egy politikus értékelése kapcsán, hogy mennyire volt menő a gimiben. Pár évtizeddel korábban arra tértek ki a hasonló portrék, hogy az illetővel táncoltak legszívesebben a pártgyűléseken az aktívák.)
„Egyik erőssége, hogy tud motiválni, ösztönözni embereket.”
(Ajjaj. Töltött böröndöket az ágy alá! Most! Meg hát nem arról van szó, hogy a politikának nem a személyekről, hanem a rendszerekről kell szólnia?)
„Szinte bármit fel tud vezetni úgy, hogy fontosnak, érdekesnek, pozitívnak tűnjön.”
(Zepter-értékesítőnek már-már túl tökéletes.)
„Szónoki képességeit angol nyelvű perbeszédversenyeken csiszolta, optimizmusával sok embert képes motiválni.”
(Mindig ő játszott varázslóval a gimnáziumi D&D partikon, mert ő volt a legokosabb.)
„Nem volt nagyszájú srác, de a lányoknak így is bejött.”
(Micsoda szexizmus! Meg vagyunk döbbenve. Azt hittük, hogy kúrni csak az állandóan nemierőszakoló és nőelnyomó férfiak szoktak. Lehet, még főztek is rá? A konyhában?)
„Nagyon tudatosan jött haza politizálni. Sokan azt gondolják, nincs meg benne a kellő alázat, de ez abszolút nem így van. Mindenkit meghallgat maga körül, és figyel is arra, amit mondanak. Klasszikus optimista, jó érzés a közelében lenni”.
(Kun Béla is nagyon tudatosan jött haza politizálni. Nem biztos, hogy jól járunk az emigrációban felkészített hazai szerepvállalókkal.)
„Kedves, udvarias, korrekt, srácra emlékszem (…) milyen jó beszédet tartott, amikor leadták az aláírásgyűjtő íveket.”
(Ezzel a néphez intézett beszéddel is bizonyította, hogy a párbeszéd, a vita a fontos. Egyébként hallotta valaki azt a beszédet?)
És végül a hazai fölszopóirodalom egyik gyöngyszeme, a cikk – a szó minden értelmében vett – csúcsmondata:
„Őrült humora van, teljesen kiszámíthatatlan okos poénokkal, tájékozott és művelt, olyan, aki tudatosan építi az életét”.
Ha esetleg a Momentum Mozgalom mégsem futja be azt a pályát, amit a szerelmetes újságíró megelőlegezett neki, még mindig elszegődhet Sas József Művész Úr mellé, legfeljebb a Defekt Duó Defekt Trióvá lesz.
Végezetül még annyit szeretnék hozzáfűzni zárásul, hogy egy portré esetében nem árt, ha az az életút minimálisan izgalmas. Vagy legalább van.