A szurikátákról, az állatkínzókról és az ellenük kiszabott letöltendőkről

Kedves elvtársak, a szurikáta ügy kapcsán megint fellángolt vita igen nagyra sikeredett, s megint kiderült, hogy problémák vannak az emberi épelméjűséggel. A fészbúk és az internet más bugyrain megnyilatkozó kommentelők, meg hozzászólók azonnal szurikátagyilkost csináltak a gyerekből. Sőt, volt aki bezáratta volna a dutyiba, vagy a falhoz csapta volna. Én, mint főépelméjű, megragadom az alkalmat, hogy az állatkínzás és a börtönbüntetés összefüggéseiről is értekezzek.

A szurikátát, ha jól értettem a hírt, aki egy nyitott tetejű kifutóban élt a gyerekek megpróbálták mozgásra bírni. Az ehelyett ingerült lett és jól megharapta a kisfiú kezét. Aki aztán egy reflexszerű mozdulattal elejtette, vagy odavágta a földhöz. A szurikáta megdöglött. Szegény gyereket pedig most épp kiátkozzák a neten. Na most itt jegyezzünk meg egy két dolgot a jogról és a világról, ezt üzenem a kiátkozóknak is, jól gondolják meg, mit írogatnak. Valamikor pont a szocialista-szabaddemokrata párt dicstelen uralma alatt büntethetővé tették az állatkínzást, hogy pontos legyek, épp 2004 március 8-án. A történtek alapos ismerete szükséges ahhoz, mi történt akkoriban: a komcsik épp egy alakulóban és egy folyamatban lévő botrányról próbálták minden eszközzel elterelni a figyelmet. Példának okáért ekkoriban történt Megyó „D209” miniszterelnök tökönlőtten döglődő kormányának eltakarítása, Feri miniszterelnök készülő puccsa, a reptér eladásának előkészítése, egyéb nagy volumenű lopások.

Ezek helyett lettek statáriális állatjogok.

Nos, ennek a történelmi helyzetnek köszönhetően számos „jó” dolog került jogrendünkbe – áldassék Bárándy miniszter (MSZP) neve –, így az azóta is tragikus emlékezetű, ám ennek ellenére meghaladhatatlannak bizonyult KET (közig eljárási törvény) Avarkeszi (DK) államtitkár tollából és például az állatkínzás elleni törvény. A jogalkotó egy nagyon szép, egyben tetszetős gondolatmenettel indított, mely szerint az állatvilág magasabb rendű képviselői örömöt, elégedettséget, de szenvedést és halálfélelmet is kifejezni képes élőlények, ezért védendőek. Én például megeszem számos példányukat, ehhez pedig ugye szükséges feltétel eföldi világról való eltávolításuk, ha szabad így fogalmaznom: conditio

sine qua non

. Amikor például csirkét eszünk, akkor az valamikor csipogott, s bizonyos vagyok benne, hogy többségük nem az eredeti környezetének megfelelő helyen tartózkodott állatlétének ezen időszakában. Ha megeszünk egy karajt, nos akkor jusson eszünkbe az, hogy az röfögött,

satöbbi satöbbi satöbbi

. Tehát, megállapíthatjuk: bizonyos állatokat csak és kizárólag azért tart az ember – mintegy százezer éves hagyományról beszélhetünk, jelezném –, hogy megegye.

Ezért lettek kitenyésztve.

Merthogy a ma ismert szarvasmarhák, disznók, baromfiak természetbeli megfelelői nem így néztek ki, lásd erről bővebben Darwin, egyesek által ismert szó következik: „evolúció”- ról szóló műveit.) Noszóval. Az emberi társadalomban (pszeudo marxista terminológiával: polgári társadalom) a büntető törvénykönyvekben megfogalmazott tényállásoknak bizonyos feltételek együttállása esetén büntetés-végrehajtási intézetben foganatosított büntetés lesz a vége. S itt kapcsolódik be a gyakorlat az elméletbe. A magyar igazságszolgáltatási rendszer, részben ellentétben a skandináv, meg a nyugati igazságszolgáltatással megbélyegző jellegű. Ugyanakkor ez még az úgynevezett civilizált európai jogrendekre is igaz. Tehát, ha egy hülye 18 éves ifjoncot elítélnek és bezárnak egy dutyiba, annak abban a pillanatban el is vágtuk egy életre a karrierjét, a lehetőségek közül szinte mindent kihúztunk, amivel élhetett volna. Mondhatná erre azt – joggal – az elkötelezett állatvédő, hogy de megérdemelte, és bizony valaki tanulja meg, hogy tettei következményekkel járnak.

De vajon arányban van-e az a bizonyos következmény?

Sajnálattal meg kell, hogy állapítsam: a hentes és mészáros szakma képviselői igen gyakran követhetnek el tényállásszerű állatkínzást, ahogy a baromfifarm-telep tulajdonosok és alkalmazottak is. Ugyanakkor valamit ennünk is kell. Mégis ott az üzemszerűség és profizmus elviekben kizárja a „szenvedést”. Nos, ezt enyhe kétkedéssel fogadom, csak egy rövid látogatás egy sertéstelepre, vagy baromfitelepre, amikor épp nem a miniszter tekint meg fehér köpenyben, azt hiszem hathatós cáfolatot ad a „szenvedés” kizárására.

Hogyan is szól szinte minden szakma betöltési kódrendszere?

Valamilyen szakirányú felsőfokú – vagy középfokú végzettség és büntetlen előélet. Tehát állatkínzónkat gyakorlatilag a teljes elkövetkező életére szociális kirekesztésre ítéljük. Persze lehetséges a büntetett előélet alóli mentesítés, de ne felejtsük el: valakinek azzal is el kell számolnia, hogy X életévétől X+2 évéig mit csinált. A társadalombiztosítási, egyéb vonzatokról most ne is beszéljünk. S itt jön a börtön. A magyar büntetés végrehajtás rendszerében fogház, börtön és fegyház fokozatok vannak, a jelenlegi jogszabályi struktúra alapján az ilyen cselekményeket elkövetők és elítéltek fogház fokozatba fognak jutni.

Nomármost belegondolt valaki, hogy két három évre is kikapcsolunk valakit a társadalomból mondjuk egy sün felgyújtása miatt?

Félre ne értsen senki, nagyon sajnálom a szenvedő állatokat,

de három év letöltendő valakinek, aki felgyújtott egy sünt?

A fiatalember 20 éves volt., Na ebből a fiatalemberből már már biztos nem lesz:

1. egyetemista,
2. főiskolás,
3. bolti eladó,
4. szerszámgépész,
5. stb.

Akármi, amihez büntetlen előélet, vagy végzettség kell, na az nem lesz.

Lesz viszont a börtön után: szociális segélyezett, valószínűleg visszaeső bűnöző (mert nem kap munkát, vélhetően lopnia kell majd), satöbbi. Elmondom miért szoktak három év letöltendőt adni a bíróságok:

például két embert elütő sofőrnek

, vagy mondjuk

halálos tömegszerencsétlenséget okozó buszvezetőknek

. Csakhogy ott kettő, vagy akár több emberi élet volt a mérleg másik serpenyőjében. Volt

egy olyan eset,

amikor gondatlanságból elkövetett emberölés tényállásáért egy év felfüggesztett büntetést adtak. És volt olyan, hogy

három évet.

Nomármost belegondolt valaki, hogy egy, vagy több ember élete pontosan ugyanannyit ér a társadalom számára, mint egy süné?

Úgyhogy itt az ideje átgondolni a dolgokat elvtársak, ott a parlamentben. Jó az nekünk, hogy a bár magasztos liberális elvek alapján védjük az állatok életét annyira a gyakorlatban, mint az emberekét?