Balliberális pártok és nyíltan kommunista álcivilek szerveztek közepesen sikertelen tüntetést a Kossuth téren, korábban ismeretlen szakszervezetek vezetőinek társaságában. A szakszervezeti figurák ismeretlenségéből a szervezetük erejére is következtethetünk, mégis országos demonstrációt hirdettek január 19-re „Álljon meg az ország!” jelmondattal. Mondjuk valószínűleg nagyrészt amúgy is állni fog, hiszen aznap szombat lesz. Az összes többi mai attrakciót láttuk-hallottuk már, azonban eddig ez az „óriástüntetés” okozta a legtöbb szekunder szégyent a rengeteg olcsó bohóckodással, hiteltelen üvöltözéssel és szónoki ripacskodással. Az országos SZRTÁJK pedig még mindig csak a fogadkozás szintjén létezik.
Városszerte nyilvános összejöveteleket tartottak a haladók, így indult a tüntetési idény január 5-ei nyitánya. Sőt, a vidéken beígért tüntetések is elkezdődtek, igaz, Tatán és Esztergomban is különös módját választották a helyi elégedetlenkedők a kormánnyal szembeni elégedetlenségük kifejezésére: az ismeretlen létszámú csoportok vonatra szálltak, és Budapestre mentek az ottani tüntetéshez csatlakozni. Elképzelhető, hogy a saját városukban nem tudtak volna szabad szemmel látható tömeget kiállítani a „nép hangját képviselő” tüntetők.
Írástudatlan kommunista agitátorok
Tamás Gáspár Miklós kora délután a Vértanúk terén tett egyenlőségjelet a szocializmus és a demokrácia közé, amikor elsiratta a bolsevik vezetőként a kollektivizálásért, a padlássöprésekért és a svábok erőszakos kitelepítéséért személyesen felelős Nagy Imre szobrát. Ezután a filozófus ifjúkommunista követői nekivágtak, hogy a gyülekezési helyként kijelölt Hősök terén vegyülhessenek végre a december közepe óta nem látott jobbikos elvtársaikkal. Vörös zászlók és molinók, anarchista jel és kommunista ököl alatt meneteltek „mocskosfidesz”-ezve, majd az Oktogonon bulibáróskodó, nemrég megalakult újabb ellenzéki „civil” mozgalommal közösen várták be a derékhadat, miközben a proletárdiktatúra újbóli bevezetésében reménykedtek. A várakozás közben újabb lengetnivaló molinó született. Egy túlterhelt diák a Mérce című kommunista agitációs honlap élő adásában fújta fel a vászonra, hogy SZTÁJK, aztán észrevette, hogy valami nem stimmel, és egy közészúrt R betűvel véglegesítette a SZRTÁJK feliratot. Lenyűgöző munka, amely megmutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik dolgozni küldenék a tüntetőket. Sokkal inkább az iskolapadban lenne a helyük.
Kép forrása: merce.hu
Az Oktogonról derűs hangulatban baktattak a Kossuth tér felé a tüntetők, közben szólt a zene, és ekkor merült fel bennünk, hogy ez az egész, évek óta teljesen meddő tüntetéssorozat valójában Komáromy Gergely gerillamarketinges akciója lehet. Korábban senki sem hallott erről a vágyjamaicai vágynéger reggae-énekesről, ám a tüntetéseken elmaradhatatlanná váltak a mozgalmi dalai. Orbán Viktor és a Fidesz népszerűsége kicsit még nőtt is a felbuzgott hőzöngések révén, az ellenzéké pedig csökkent, így az ellenzéki körökből láthatóan senki más nem nyert az egészen, csak a viszonylag híressé vált G-Ras. Véletlen lenne? Aligha.
Kép forrása: csvm.blogstar.hu
A színészek valódi népakarat nélkül is játszanak
A Kossuth téren több szónok elalélva bizonygatta a nagyjából tízezres tömegnek, hogy többen vannak, mint decemberben. Vagyis a decemberi „csodához” hasonló létszámú, de sokkal nyugodtabb embercsoport hallgatta végig ugyanazoktól az előadóktól ugyanazt a szöveget. Ennek egyelőre egyik elemében sincs benne a „rezsim” megbuktatása, a színpadi színészek viszont ezzel mit sem törődve, profihoz méltó módon hozták el háromnegyed óra erejéig a nézőknek az álomvilágot. Szűcs Tamás pedagógusszakszervezeti porondmester rögtön az elején rátért a tarhálásra, mondván, egyelőre nem jött össze annyi adomány, amennyi fedezné a költségeket.
Teljesen ismeretlen szakszervezeti vezetők szólaltak fel, akiknek december előtt a létezéséről sem lehetett tudni. Ismét fenyegetőn belengették az országos SZRTÁJKot, amelyről egyelőre nem tudni, hogy mikor lesz, és kik csatlakoznak majd hozzá, feltehetően összefüggésben azzal, hogy a felvonultatott kamu szakszervezetek eddig sokkal inkább saját magukkal foglalkoztak, semmint a dolgozókkal. Ennyit tudtak haladni két hét alatt.
Álljon meg a szombat!
Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke nem leplezte a tiltakozásokat egyre nyíltabban körüllengő kommunista eszmeiséget, amikor a tőke hatalma ellen hirdetett harcot. Kordás országos demonstrációt jelentett be január 19-re
Álljon meg az ország!
jelmondattal.
„Álljon meg az ország!” (forrás: momentum.hu)
A nyilvánvaló fogalmi zavar szerencsétlen Momentumon túl is pusztít, hiszen az országos demonstrációt sokan már az országot és egyben az Orbán-rezsimet megbénító általános SZRTÁJKként értelmezték, noha annak még időpontja sincs. A következő messiásként várt január 19-e így aligha váltja be az iránta táplált reményeket, az ugyanis egy szombati nap lesz, amikor a munkahelyek tekintélyes része egyébként is csendben várja a hétfő reggelt.
A civilek elkezdtek felnőni az ellenzék kínosságához
A szakszervezeti arcok után jöttek a „civilek”. Ugyanaz az egytucatnyi Orbán-gyűlölő figura, akik évek óta rotálódnak a tüntetések szónokaiként. Törley Katalin szokásos, önsajnáltató hangú fenyegetőzése után az osztályharcról szónokló Misetics Bálint és Udvarhelyi Tessza Soros-aktivistákat hallgatva komolyan felmerült bennünk, hogy ez valami tüntetésparódia, és mindjárt előugrik Sas József, hogy piros bohócorrot viselve előadjon valami fergeteges csasztuskát. Misetics igazi rákosistához méltóan negatív felhanggal említette az ő korai bolsevik elvtársait háttérbe szorító Kádár Jánost – természetesen Orbán Viktorhoz hasonlítva a gulyáskommunista diktátort.
A momentumos Benedek Mártonról sajnos csak most, a hazatérésekor tudtuk meg, hogy a rendszer elüldözte Magyarországról. Az itthon kihagyott időt olyan lelkes szónoki gesztikulációval és hadonászással pótolta be, hogy Hitler is elszégyellte volna magát. Kicsit aggódtunk is, hogy az SZDSZ-es Göncz Árpád unokája véletlenül leveri a saját szemüvegét. Ábrahám Júlia, fél évvel ezelőtt még LMP-s, most viszont már Márki-Zay Péter politikai mozgalmába toborzó „civil” szerint Orbán Viktor zsákutcába vezeti az országot, ráadásul nem előre, hanem visszafelé. A zsákutcából kitolató ország költői képét még kicsit csiszolgatnia kéne, mert aligha ezt akarta mondani ez az okos hölgy. A „civilek” szereplése után a porondmester megtapsoltatta a közönséggel a közönséget; ez az Akela-koncerteket idéző gesztus sem oszlatta bennünk a gyanút, hogy egy tüntetésparódiát nézünk.
Erősen korlátozott méretű népharag (fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A politikusok már érzik, hogy ebben a tüntetéssorozatban sincs semmi
Molnár Csaba, a DK legdühösebb embere előbb kijelentette, hogy most már akkor is megbuktatják a kormányt, ha az visszavonja a „rabszolgatörvényt”, a kemény kijelentést azonban a beszéde végén humorral enyhítette. A képviselő szerint a nép és a földi igazságszolgáltatás nem fog kegyelmezni Orbánnak.
Az Úr irgalmazzon neki!
– harsogta végül a pártelnöke rendszeres bérmálkozásait leszámítva nem éppen az aktív keresztény hitéletéről ismert párt képviselőjeként. Szél Bernadett csak annyit mondott, Magyarország nem lehet Orbán Viktoré, az ezúttal is a petíciójához aláírásokat kuncsorgó Hadházy Ákos meg azzal csábított sztrájkra, hogy olyankor nem kell dolgozni. Jakab Péter, a Jobbik ideges kisegere ezúttal is felpumpálta magát, de a beszédéből csak annyi felismerésre voltunk képesek, hogy hasonló emelt hangon pihegve szónokol, mint a másfél évtizeddel ezelőtti, még nem berekedt Gyurcsány Ferenc. Csárdi Antal (LMP) kiszámolta, hogy a munka törvénykönyvének módosítása 4 millió embert érint, azaz 4 millió családot, tehát 9 millió embert, vagyis a nemzet 90 százalékát. Sajnos nem mellékelte a számítási módszertant, pedig ez esetben tényleg érdekelne minket.
Bősz Anett beszéde iránt annyi illúziót sem tápláltunk, mint a többiekével kapcsolatban, és nem is csalatkoztunk; tőle azt tudtuk meg, hogy a közösség újra fogja építeni a köztársaságot és a demokráciát. A momentumos Donáth Anna fokozta a szellemi kapacitás demonstrálását:
A magyarok nem rabszolgák.
Tóth Bertalan, az MSZP elnöke egységet követelt az idei európai parlamenti és önkormányzati választásokon, ám azt nem fejtette ki, hogy a közös lista vagy koordinált indulás csodafegyverét vetné be újra. Karácsony Gergely ezt folytatva kijelentette, hogy soha többé nem lehet megosztani az ellenzéket, mert egység van a pártok, a szakszervezetek, a civilek és a szabadságszerető magyar állampolgárok között. Ezután mindenkivel megfogatta, és felemeltette a mellette álló kezét. Némethsándori értelemben megható pillanat volt.
Támogassuk a bátor fiatalembert!
Az előadás végeztével az összes fellépő színészsereget újra a színpadra szólította a porondmester. Sokadszor is elhangzott, hogy egy bátor fiatalember találta ki ezt a mai tüntetést.
Bátor fiatalember
Nagyjából ezer főnyi közönség a téren maradt várni a csodát, de az megint nem jött el értük. Szinte hihetetlen, hogy ezt kell írnunk, de Orbán Viktor az újabb megagigatüntetés után sem bukott meg. A szétszéledt bajkeverők nyakukba vették a várost, és a Margit hídnál például lezárták az egyik menetirányt, alighanem végleg megnyerve ezzel az ellenzék ügyének a türelmetlenül dudáló autósokat. Kétségbe esni ugyanakkor nincs ok. A tüntetés Facebook-eseménye szerint a Soros által finanszírozott NGO-kat egybegyűjtő ernyőszervezet, a Gulyás Márton nevével fémjelzett Humán Platform számlájára lehet pénzt utalni. Noha Tordai Bence azt nyilatkozta a nap folyamán a PestiSrácok.hu riporterének, hogy sok-sok autonóm ember gyűlt össze, és nem központi akarat mozgatja őket, azért az összetarhált pénzeik ezek szerint mégiscsak egy kézbe futnak össze, méghozzá egy olyan kézbe, ahol összesen vagy 25 milliárd dollárnyi vagyon van. Kedves olvasóink! Utaljanak pénzt Soros Györgynek minél többen, nagyon nagy szüksége van rá!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS