Életének 71. évében elhunyt Tóth József, az Újpest korábbi 56-szoros válogatott labdarúgója. A futballistaberkekben csak „Jokka” névre hallgató egykori kiváló balbekk két világbajnokságon is tagja volt a magyar válogatottnak, és éveken keresztül együtt futballozott a közelmúltban elhunyt két újpesti klasszissal, Törőcsik Andrással és Kardos Józseffel. Tóth József temetéséről később intézkednek.
Tóth József Mosonmagyaróváron született 1951. december 2-án. Mint korosztályából oly’ sokan, ő is gyermekkorától fogva a labda bűvöletében élt. Már egészen kis korában felfigyeltek sokoldalú tehetségére, így szülővárosában lett igazolt labdarúgó. Alighogy elérte a felnőttkort, máris élvonalbeli ajánlatot kapott: a feltörekvő Pécsi Dózsa játékosa lett. A Mecsekalján csapattársa lett többek között az újpesti legenda, Dunai II Antal bátyja, Dunai János, a kapuslegenda, Rapp Imre vagy a későbbi válogatott csapattárs, Kocsis István is.
Tóth József hamarosan alapember lett az egyébként kitűnő Pécsben, és több poszton is játszott. A később Újpesten és a válogatottban egyaránt balhátvédként szereplő Jokka itt a balszélen, sőt, a balösszekötő helyén is gyakorta feltűnt. Talán innen ered az, hogy a későbbiek során – korát jócskán megelőzve –, rendkívül modern stílusban futballozott balbekként is. Már akkor rendre felfutott és kivette a részét a támadásokból is, amikor még a hátvédek szinte kizárólag csak a rombolással voltak elfoglalva.
Éppen egy évvel később – 1975 nyarán – érkezett a Megyeri útra, mint a héten elbúcsúztatott Törőcsik András. Jokka már válogatottként szerződött Újpestre, ugyanis 1974. november 10-én Moór Ede szövetségi kapitány regnálása idején Bulgária ellen bemutatkozott a felnőtt válogatottban. Nem is akárhogy!
„Tóth József újonctól nem várt nyugalommal játszott ezen a mérkőzésen. Nagyszerű szereléssel mutatkozott be, aztán volt néhány megingása, de ezeken gyorsan túljutott. Keményen, egyszerűen, sokszor ügyesen szerelt és néhányszor még felfutásokkal is próbálkozott. Volt egy nagy lövése, amiből majdnem gól született.”
(Forrás: a Népsport 1974. november 11-i lapszáma)
Tóth József 56-szor ölthette magára a magyar válogatott szerelését, két világbajnokságon is ott volt nemzeti csapatunkban! Fotó: MTI/Lajos György
Ezzel egy igen sikeres évtized vette kezdetét Tóth Jokka pályafutásában. Újpesten egyre-másra jöttek a sikerek, és ezzel egyidejűleg állandó tagja lett a válogatottnak is. Kulcsszerepe volt abban, hogy 1966 után tizenkét évvel ismét kijutott a világbajnokságra a magyar válogatott. Az argentínai seregszemlére egy elképesztően jó válogatottat rakott össze Baróti Lajos: Jokka mellett ott volt a csapatban Martos, Bálint, Nyilasi, Zombori, Pintér Sanyi, Fazekas és természetesen Törőcsik is. Sajnos nem jött össze a jó szereplés, ami Jokka pályafutásában is törést hozott. Mint többen mások, ő is kegyvesztett lett egy időre, de mivel a legjobbak – Nyilasi, Törőcsik, Tóth Jokka – nélkül az eredmények sem jöttek, csakhamar „rehabilitálták” őket.
1980-tól ismét oszlopos tagja a válogatottnak, így részese a Mészöly Kálmán által vezetett nemzeti csapat sikeres vb-kvalifikációjának is. Ennek révén jutott ki második világbajnokságára, a spanyolországi Mundialra. Itt szerezte egyetlen válogatott gólját is, a Salvador elleni 10–1-es győzelem során.
A Magyarország-Salvador meccsen a negyedik magyar gólt rúgta a közép-amerikaiak kapujába Tóth József. (Forrás: YouTube)
Az 1983 nyarán bekövetkező kapitányváltás után már nem játszott a nemzeti csapatban, balhátvédposzton Varga „Kacsa” és Péter Zoltán szerepelt ezután a címeres mezben. Újpesten azonban még volt egy jó éve, benne a Köln legyőzésével az KEK-ben, majd a szezon végén átigazolt az MTK-ba. Itt két évet húzott le, majd Finnországba szerződött. A labdarúgásba akkortájt sokat invesztáló északi országban hatalmas tisztelet övezte a kiváló magyar játékost, aki előbb játékosként, majd játékos-edzőként, később edzőként is többször visszatért Finnországba. Sajnos azt lehet mondani, hogy Észak-Európában az itthoninál sokkal jobban megbecsülték azt a tudást és szakmai tapasztalatot, amit nagyszerű pályafutása során megszerzett.
Ha a vezető szerepeket betöltők nem is, a szurkolók maximálisan értékelték és visszavonulása után sem felejtették el megalkuvást nem ismerő, csupaszív játékát, kőkemény, de sportszerű stílusát és rendre veszélyt jelentő felfutásait, amely mellé kiváló emberi tulajdonságok – szerénység, tisztesség – társultak.
Jokka, klubhovatartozástól függetlenül, minden magyar futballbarát szívéből gyászol! Isten nyugosztaljon!
Vezető kép: Tóth József szerel a Ferencváros elleni rangadón, a Népstadionban. Fotó: MTI/Németh Ferenc
Facebook
Twitter
YouTube
RSS