„Ha visszapörgethetném az idő kerekét, talán sohasem írnék rosszat róla” – írta Varga Zoltán halálakor egy ismert sportújságíró. Persze nem Hegyi Iván volt, utóbbi még a tragédia után is belerúgott egyet a halott legendába, akiről annyi aljas cikket írt még életében. Háromrészes sorozatunkban azt vizsgáljuk, volt-e esélye Vargának az ellen a hálózat ellen, amely a rendszerváltás előtt és utána is ellehetetlenítette őt. Nem sok. Kovács Attila írásának második része a sajtó szerepével foglalkozik. Bemutatjuk azt a MÚOSZ-os újságírót, aki Győrben végezte Varga lejáratását, és aki ma is a Kisalföld sportrovat-vezetője. „A halála óta pedig egyre többször hivatkoztak és hivatkoznak rá. Talán furcsa lehet elsőre a párhuzam, de bizonyos értelemben ő lett a magyar futball Csurka Istvánja. Amíg élt, elmondták mindennek, amióta eltávozott az élők sorából, már bátrabban lehet idézni a gondolatait, ki lehet mondani, hogy milyen jól látott bizonyos dolgokat és hogy mennyi mindenben igaza volt…”.
Folytatjuk vendégszerzőnk, Kovács Attila cikksorozatát, amelyet a PS számára írt, és amely tulajdonképpen egy tanulmány. Az első rész egyfajta felvezetés is volt, bemutatta, hogy miért is nem volt esélye Varga Zoltánnak Magyarországon, sem a rendszerváltás előtt, sem utána. Az írásban felbukkantak azok a játékosok, akik fúrták, támadták az edzőt, és azok is, akikkel konfliktusa volt, de jellemesebbek voltak annál, hogy bomlasztani kezdjenek. Most a médiára kerül a fókusz. Az íráshoz szögletes zárójelben szerkesztői megjegyzéseket fűztünk, vagyis fűztem (M.G.). Elsősorban kiegészítésként, másrészt azért, hogy megnevezzük azokat, akik a legtevékenyebbek voltak a Varga elleni harcban.
Korábban már írtunk arról, hogy hogyan járatta le a kádári diktatúra propagandája a futballista Vargát (ügynök-újságírók, hálózati emberek segítségével), miután 1968-ban „disszidált” – cikkünk itt olvasható. Ahogyan azzal is foglalkoztunk, hogy a népszabadságos Hegyi Iván milyen gátlástalan küzdelmet folytatott ellene a kilencvenes évektől. Kovács Attila cikksorozatának második része általánosabban foglalkozik a Varga elleni hadjárattal. És ezzel visszaugrunk a Ferencvároshoz, egészen 1996-ba, amikor Varga edzőként átvette a csapatot. A szó a szerzőé:
KOVÁCS ATTILA, újságíró, publicista
Az első egy-másfél hónapban tapasztalható várakozó álláspont után a sajtóban is elkezdődött a Varga-ellenes hadjárat, előbb csak óvatosan, majd egyre merészebben. Ismerve persze az akkori média-erőviszonyokat, ebben nincs igazán meglepetés… „A Newcastle elleni meccsig (az idegenbeli 0–4-es vereségig – K.A.) a médiának nem is volt különösebb baja velem, sőt, jól fogadtak, szerepeltettek, a hazai győzelemben pedig én voltam az >Isten<. De a vereség után megfordult minden, és amit csak lehetett, megkaptam. Addig, úgy gondolom, nem csak a siker védett, hanem valószínűleg bizonyos vizsgaidő és tapasztalat is kellett az érdekeltek számára, hogy letisztuljon nekik, kicsoda is ez a Varga.” (Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)
Hozzá kell tennünk azt is, hogy sokan talán abban reménykedtek: a korábbi legendás jobbösszekötő olyan „hálás” lesz majd azért, mert lehetőséget kínáltak neki a Fradinál, hogy magától is beáll a sorba és úgy fog viselkedni, ahogyan azt az őt körülvevő közeg elvárja, adott esetben megparancsolja neki. Varga azonban megalkuvást nem ismerve ment a maga útján, és következetesen képviselte a saját személyisége által diktált, valamint a profi világból magából hozott elveit.
És beindult a leplezetlen bomlasztás
Ez hozta magával a sajtó totális támadását, és bizony akkoriban nem sok különbséget lehetett felfedezni a balliberális és a jobboldali sajtó egyes részeinek Vargához való viszonyulásában. S hogy a média romboló hatása miként jelenik meg egy futball-öltözőben, arra ismét álljon itt egy szó szerinti Varga-idézet.
„Novemberben, már a Newcastle elleni visszavágó meccs után, elkezdett keményen és nyíltan támadni a magyar sajtó. Azt sem mondhatni, hogy csupán a sportsajtó! … Ezt a játékosok nagyon finoman és nagyon gyorsan fölvették.
Volt egy olyan része a csapatnak, amelyiknek ez jól jött, igyekeztek hát fönntartani és fokozni az öltözőben és a pályán ezt a bizalmatlan és ellenségesen kritikus hangulatot. Igyekeztek elbizonytalanítani és megnyerni maguk mellé azokat is, akiknek semmi bajuk nem volt a munkámmal, és ugyanakkor kiközösíteni, megfélemlíteni azokat, akik mellettem álltak, a munkámmal és az elveimmel szimpatizáltak. Ezek azok a játékosok voltak, akiket már elődöm, Novák is fokozatosan kihagyott a csapatból.
Ezek a fiúk hamar rájöttek, hogy nálam nincs sanszuk, legfeljebb tartalékok lehetnek a lassúságuk miatt. … Ezek azonnal, amint az újságok nyitottak, megérezték (talán meg is súgták nekik), hogy eljött az ő idejük, ezért leplezetlenül bomlasztani kezdtek. És ez egyre eredményesebb lett, mert ott volt a félelmetes külső támogatásuk, a nézőtéri maffia, az úgynevezett kemény mag, amelyiktől egyébként is tartott mindenki.” (Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)
Jellemző, a PestiSrácok „A Hálózat” rovatának olvasói számára pedig különösen sokatmondó lehet, ha kiemeljük, hogy a Népszabadság, a Kurír és az akkor még jórészt balliberális irányultságú vezetés alatt álló Nemzeti Sport járt az élen a Varga-ellenes irományok megjelentetésében.
Hegyi Iván megsértődött, majd a lejáratás élére állt
A mai napig futball-megmondóként tetszelgő népszabadságos Hegyi Iván elnevezte Vargát „Herr Pozitívnak”, maró gúnnyal utalva egyrészt arra, hogy Varga Németországból tért haza, másrészt pedig arra, hogy az elejétől fogva pozitív szemlélet meghonosítására törekedett a Fradi-öltözőben és erre kérte a médiamunkásokat is. [Hegyi szerepével korábban egy teljes cikkben foglalkoztunk.]
Nepszabadsag_1996_10__pages112-112-1
Akadt még néhány sportújságíró, akik folyamatosan szállították a „felforgató” cikkeket, amelyek szították a bizalmatlanságot az öltözőben, és amelyek tele voltak áthallásokkal, burkolt utalásokkal, valamint jelentőségteljes célzásokkal arra vonatkozóan, hogy Varga milyen nehéz ember, mindenkivel összeveszik, és az első egy hónap után – amikor minden gyönyörű volt – mennyire megváltozott. Annak a vádnak a hazugságára, hogy Varga egy hónap után megváltozott volna, elég megnézni néhány Varga-interjút az internetes videómegosztókon. Ezekből kiderül, hogy Varga éppen, hogy jottányit sem változott az évek során.
Ugyanazt mondta az 1980-as évek közepén Koltay Gábor mikrofonjába, mint amit 1996-ban Fradi-edzőként, vagy 2008-ban a Valahogy mindig félúton című könyvében.
Az előző cikkünkben már elmesélt Telek-ügyben is komoly hangulatkeltés folyt. Címlapon jelentek meg olyan fotók, amelyeken Teleknek megrendülve kell elhagynia a Fradi-öltözőt, és később is egyre-másra nyilatkoztatták azokat a játékosokat, akik éppen nem léphettek pályára.
Mellettük rendszerint szóhoz jutottak azok a Fradi-vezetők, akiknek valamiért baja volt Vargával és ennek hangot is akartak adni. A szurkolók nagy része így is Varga Zoltán mellett maradt, ám kár lenne tagadni, hogy akadtak olyanok is szép számmal, akik a módszeres és folyamatos lejárató-kampány eredményeként elbizonytalanodtak, vagy akár el is pártoltak az edzőtől.
Gyárfás, Bocsák és Bartus támogatta…
A sajtó szerepe eleve igen érdekes történet Varga esetében, hiszen a médiában a legfőbb támogatói Gyárfás Tamás, Bocsák Miklós és Bartus László voltak, utóbbi ráadásul a HVG és a 168 Óra hasábjain írt Varga-párti cikkeket.
[Szerkesztői megjegyzés: a ma már az Amerikai Magyar Népszavában bomlasztó Bartus elképesztően sötét hátterű figura, Gyárfást nem kell bemutatni, Bocsák meg a diktatúra egyik kedvenc botrányszerzője, erősen a BM-hez köthető újságíró volt. Szorosan idetartozik, hogy a szintén a rezsim „szelepének” számító Végh Antal (aki éppen Bocsákkal és Moldova Györggyel együtt írta, írhatta a diktatúra „leleplező műveit”) egészen undorító hangvételű könyvet jelentetett meg Vargáról. Már 1997 elején ellehetetlenítve őt.]
Finoman fogalmazva sem az említett újságírók, sem pedig az említett sajtótermékek nem tekinthetők a nemzeti oldal lelkes híveinek, miközben Vargáról – noha tudatos módon nem vett részt semmilyen politikai tevékenységben – köztudomású volt, hogy sosem közösködne a bolsevisták utódaival, hiszen konzervatív gondolkodású ember.
Ki kell mondani: fennáll a lehetősége, hogy a médiában valamilyen módon leosztották a lapokat a tekintetben, hogy – tartva a látszólagos egyensúlyt – ki az, akinek Varga Zoltánt támogatnia lehet… Fontos kiemelni, hogy Varga Zoltán erre sosem tett utalást még négyszemközt sem, ám figyelembe véve a médiaarányokat a Horn-kormány, de még az első Orbán-kabinet idején is, a gyanúperrel okkal és joggal élhetünk.
Varga és a felégetett föld – lejárató cikk a Kurírban
Dunaújvárosi korszakának elején csend honolt Varga körül. Ennek oka vélhetően az volt, hogy azt hitték, ott nem zavar majd sok vizet, hiszen egy NB II-es csapatot vett át, olyat, amely akkor már 10 éve képtelen volt felkerülni az élvonalba.
Azt pedig aligha hitte bárki is, hogy Varga munkája révén még abban az évben osztályt válthatnak a piros-fehérek. Márpedig így lett, ugyanis egy fergeteges tavaszi idényt produkálva Vargával sikerült az, ami előtte egy évtizeden át nem: a feljutás. Amikor aztán NB I-es lett a Dunaferr, s a néhány korábbi Fradi-játékossal megerősített gárda egyre jobban szerepelt, itt is megindultak a sajtó-támadások.
Az első fordulók egyikében az egyébként ragyogóan játszó és 2–1-re vezető Dunaferr két, az utolsó percekben kapott „levente-góllal” kikapott a Vasas otthonában 3–2-re. Varga Zoli nem hazudtolta meg önmagát, amikor a vereség okáról kérdezték, akkor kiemelte a kapuvédő két szarvashibáját. A következő napokban megindult a lejárató cikkek özöne, amelyek egyikében – kell-e mondani: a Kurírban – magához az orosz hadvezérhez, Kutuzov tábornokhoz hasonlították Vargát, aki a „felégetett föld-stratégiájáról” vált hírhedtté.
A cikk szerzője természetesen arra kívánt utalni, hogy Varga „összeférhetetlensége” felperzseli majd a Dunaújváros öltözőjét. A korábban taglalt „Tököli-ügy” itt nem kapott akkora visszhangot, talán azért sem, mert – ahogyan arra utaltunk – Tököli Attila nem fröcsögött Vargára, így nem szolgált „szenzációs címlapsztorikkal” a Kurír-szintű lapok számára.
A kedélyek a csapat háza táján le is nyugodtak, és a Dunaferr – minden várakozáson felül teljesítve – az ősz meglepetés-csapata lett. Varga Zolival a vezetőség azonban mindezek ellenére sem kívánt hosszabbítani, így kevéssel a bajnokság vége előtt közös megegyezéssel szerződést bontott a klub és a tréner.
A Dunaferr magyar bajnoki címet is szerző csapatának alapjait ennek ellenére Varga tette le, bizonyítva ezzel azt, hogy ha szakmailag hagyják őt dolgozni, képes eredményes futballt produkálni csapatával.
Győri ellenség: Papp Győző a Kisalföldtől
Talán ezzel volt magyarázható, hogy amikor Győrben vállalt munkát, az első pillanattól fogva komoly „ellensajtója” volt. Sőt, már azelőtt támadni kezdték, mielőtt egyáltalán hivatalosan kinevezték volna. Akadtak, akik nem értették, hogy a sok munkanélküli, győri kötődésű szakember helyett miért Vargával tárgyal a tulajdonos, más helyeken arról írtak, hogy a játékosok tiltakoztak a szerződtetése ellen, mert nem akarnak a trénerrel dolgozni.
Jellemző az a cikk, amely nyáron jelent meg a Kisalföldben. Papp Győző (sportrovat-vezető) hosszú tudósítása alatt ott volt egy névtelen keretes írás (Papp későbbi írásaiból adódóan vélelmezhetjük, hogy az övé):
„Varga Zoltánnal szemben minden fronton nagy az ellenállás, így Hannich Péter lehet a befutó edzőként.”
[Szerkesztői megjegyzés: Papp egyébként már 2001 áprilisában is karakán véleményt fogalmazott meg Vargával kapcsolatban, amikor először felmerült a neve:
„Nemrégiben azt nyilatkozta, ha április közepéig nem kap megfelelő ajánlatot, visszatér Németországba. Az eddigiek alapján azt gondolom, nem sokat veszítene vele a magyar labdarúgás”.]
Amikor a kinevezés megtörtént, olyan cikkek is megjelentek, amelyekben az addig edzőként dolgozó, de az új stábban értelemszerűen Vargának alárendelt szerepet kapó trénereket akarták folyamatosan szóra bírni. Mivel a Győr rosszul rajtolt, és – ahogy előző cikkünkben említettük – egyes játékosok becstelen módon viselkedtek és úgy is játszottak, Vargának lépnie kellett.
A Nemzeti Sportban – amelynél ugyanaz az újságíró volt a győri tudósító, aki még a kommunizmusban került oda –, valamint a nagy olvasottságú Kisalföldben rögtön Varga lett pellengérre állítva, éppúgy, ahogyan őt magát idéztük.
Végh lejárató könyvét idézve támadtak rá
Vargát összeférhetetlennek mutatták be, aki „takarításba” fogott, miután összeveszett a legjobb játékosokkal, sőt, az „ős-győri” pályaedzővel is.
[Szerkesztői megjegyzés: utóbbival kapcsolatban megjelent a Kisalföldben egy újabb névtelen (így különösen bátor…) jegyzet, amelyben a szerző Végh Antal lejárató könyvét idézve vont párhuzamot a Fradinál, majd a Győrnél történtek között.
„Varga Zoltán elhatározta, hogy leszámol mindenkivel, aki nemcsak hogy ellenáll, de egyáltalán ellenállhat”
– idézte Véghet a szerző. Feltehetően ismét Papp volt. Utóbbi a régi rezsim „terméke”: a Kisalföld újságírója 1984-ben diplomázott a kommunista MÚOSZ újságíró-iskolájában, amúgy belpolitikai szakon.
A rendszerváltás után egy rövid kitérő után a Kisalföld sportrovat-vezetője lett, így ő vezette a Varga elleni harcot a megyei napilapnál. Néha névvel, néha név nélkül. Varga kirúgása után is vissza-visszatért a témához. Volt, hogy később a hihetetlenül tehetséges, de a futballt végig csak csaló Szanyó Károllyal készített interjút, ahol utóbbi több elég furcsa történetet is elmondott Vargáról. Szanyó szerepeltetése nem véletlen: ő volt Varga legnagyobb ellenfele, belső bomlasztója a Győr csapatában. Ma már edzősködik…
Jellemző, hogy Papp az Origón is megjelentethette a cikkeit, mindenhol ugyanaz volt a hangvétel… Ha minden igaz, még most is sportrovat-vezető a Kisalföldnél… Sőt, tavaly jelentette meg a győri futballról szóló könyvét, amelyet az amúgy szimpatikus polgármesterrel mutatott be. Valószínűleg kevesen emlékeznek már arra, hogyan harcolt Papp Varga ellen.]
Tarsoly Csaba még egyszer visszahívta
Mivel a csapat szereplése nem javult, közös megegyezéssel szerződést bontottak Vargával, de a győri klubtulajdonos, Tarsoly Csaba alig egy évvel később ismét Győrbe szerződtette. Ekkor kilenc hónapig tartott a közös munka, szeptember elején Varga a Bodajk elleni kupavereséget követően lemondott. A sajtó egy része ekkor sem bánt kesztyűs kézzel Vargával, akivel végérvényesen sikerült „elbánniuk”. A kiváló szakember ugyanis második győri távozása után NB I-es csapat kispadjára többet nem ült le.
Nem alkalmazták, így szépet is írtak már róla
Érdekes módon, a sajtóban ezután megváltozott a személyét övező hangulat. Mivel már nem volt „veszélyes”, hiszen sikerült kiiktatni, olykor jót is lehetett már írni róla, pozitív színezetű cikkek is megjelenhettek róla.
A sportnapilap azon újságírója például, aki Fradi-edzői időszakában maga is rendszeresen „alátett” Vargának, időről-időre interjúzta őt, és általában pozitív hangvétellel, igazságait elismerve.
„Ha visszapörgethetném az idő kerekét, talán sohasem írnék rosszat róla” – írta ugyanez az újságíró Varga Zoltán halálakor, a nekrológjában. Sajnos, akkor már késő volt. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: biztosan nem ő az egyedüli zsurnaliszta, aki így érzett, érez.
A halála óta pedig egyre többször hivatkoztak és hivatkoznak rá. Talán furcsa lehet elsőre a párhuzam, de bizonyos értelemben ő lett a magyar futball Csurka Istvánja. Amíg élt, elmondták mindennek, amióta eltávozott az élők sorából, már bátrabban lehet idézni a gondolatait, ki lehet mondani, hogy milyen jól látott bizonyos dolgokat és hogy mennyi mindenben igaza volt…
Folytatjuk.
csend
2021-04-20 at 14:48
Uraim, vegyük már észre: a 6:3 után jött az 56…
Magyarországon ezért soha nem lehet már jó a futball.
Most sem, hogy a jó eredmények Orbán malmára hajtanák a vizet.
TS
2020-05-12 at 10:26
moliere, sokban egyetértünk. De jó lenne tudni, miért nem akar megdolgozni a 100 millióért valaki, az azért nagy pénz.
Egyébként már a cseh foci is eléggé lecsúszott, vb-ken pl. semmi eredményük nincs már. El sem jutnak általában. Utoljára 2006-ban voltak kint. Persze ígéretesebbek, mint mi, de már kevesek. Amúgy meg ők afféle félúton vannak a fejlettségben, tehát meglesz a tőkéjük és a tudásuk is a fejlődéshez.
moliere
2020-05-12 at 11:21
TS
Gondolom azért, mert gyarló az ember, és máshol sem dolgoznának meg a 100 millióért, ha nem kéne érte megdolgozni. Magától kevés embernek jut eszébe, hogy az ingyenpénzért valamit kéne tenni is. ELVÁRÁS kell, sőt, egy komplex elvárásrendszer, következmények. Komolyan mondom, hogy fáj, hogy Ághassy Attilára kell hivatkoznom, mert indexes sportújságíró, de sajnos egyáltalán nem hülyeségeket ír. Szlovákiára és Dárdaira hivatkozva újra és újra ugyanezt mondja: számonkérhetőség, elvárások, következmények. Én még azt teszem hozzá, hogy a nagy pénzt nem itt kell feldobni a fiatal gyerekeknek, hanem azzal, hogy ha te vagy a legjobb, akkor idén te mész el a serie A-ba, vagy csak az holland, osztrák első osztályba (egyik sem kicsi előrelépés, és nekünk sem lenne az).
Igen, egyetértek veled, a Főnök nem hülye (finoman szólva, tkp. egy zseni, de mindenben nem lehet reneszánsz ember, sajnos pont a foci az, amit tizen-huszonévesként jobb lett volna, ha a falusi/külső pesti nézőtéren tanul a szurkolóktól, és nem a focistáktól, edzőktől, pláne jó lett volna, ha nem hiszi el, hogy a Mezey-Mészöly-Illovszky-Kovács-Garami satöbbi veteránoktól van mit tanulni, mert abból, hogy kimosta a sz.rból az olajos-pénzmosós gengsztereket a kluboknál, abból csak kétféle következtetést lehet levonni. Inkább nem teszem.
Amit írsz, az nagyon jó 10:22-nél, mert jól lehet rá válaszolni, folytatva a gondolatmenetet. Nyilván sokan látjuk, hogy ez IS az eredeti tőkefelhalmozást szolgálja, nem véletlenül sír-rí a belpesti majomház a foci miatt (nem a kudarcokat siratja, az tetszik neki). Egy új, messze nem belterjes belpesti kötődésű pénzvilág jöhet létre, jöjjön is!
De ahogy írod: “…a maradékból eléldegélnek a tehetségtelen faxkalapok is a fociban.” Hát ez nem jó. Ha a maradék olyan jó pénz, hogy abból ezek ilyen jól elélnek, akkor máshogyan kellett volna felhasználni. Vagy kéne. Tudásimport nagylángon!!! Ellenőrzés kiépítése, független (akár a belga cég!!) segítséggel.
És ha adja magát Dárdai, mint kvázi futballért felelős kormánymegbízott, vagy akármi, akkor rá kell bízni. Ha a körmére lép a mindenki által utált vén sz.rosoknak, ifjú sisere utódoknak, helyi és helyközi nímandoknak, hát lépjen! Orbán menlevelével két talppal ugráljon a tikszemükön!!!
Persze nem szabad túl nagy hivatalos felhatalmazással rendet tenni a magyar fociban, mert egy berzi sándor egy hétvége alatt eléri a FIFA maffiózóinál, hogy “kormánybeavatkozás” címszóval kizárjanak minket még a 2100-as vébéről is. A nk. sajtó és kormányok heves bólogatásától kísérve.
(Nem is tudom, hogy nem jutott még a soros eszébe, hogy ott tudna a pénzével lecsapni, ahol a legjobban fájna: két strómannal megvenné az Újpestet, Győrt, Diósgyőrt, és focit csinálna. Akkor lenne mondjuk mindig BL-körös csapatunk, mondjuk a Fradi a dobogóért harcolna, valószínűleg. Akkor derülne csak ki igazán, mekkora focibolond a Főnök, mert ha még az a pénz is VAN, hogy akkor is a Vidike és a Fradika lenne a topklub, akkor tényleg fordítva volna bekötve. Persze a sorosnak a bírókat is meg kellene venni, de ők általában akciósan eladók. 😀 (persze igazából 🙁 )
TS
2020-05-19 at 22:22
8-). Remélem, azért Soros nem annyira elvetemült, hogy bosszantásból magyar örömöt teremt… Elég a Fradiba is egyelőre (számonkérhetőség nélkül, ahogy írod) a pénz.
Vízöntő
2020-05-10 at 23:21
Varga-Albert, Albert-Varga, lehet emlékezni, idézni az akkori sajtót, az ügyeletes fontos elvtársakat, egy tény, aki látta őket játszani azt nem érdekli ki mit mond, mert tudja, hiszen a saját szemével látta, hogy Ők mit tudtak.
Én nem emlékszem olyan esetre, nyilatkozatra amikor, amiben a másikuk képességeit, játékát kritizálták volna, hiszen Varga kimondta, nem Albertra haragszik, Albert pedig felvette a telefont és hívta a jubileumi meccsére, ami a Varga ünneplésébe csapott át, de harag nem volt érte. Nekik egymás mellett kellett játszaniuk, és a képességek, a tudás tekintetében olyan szintet képviseltek ami a pályán egymás tiszteletét kimondatlanul magával hozta.
A helyzetüket nem maguk alakíthatták, azt megtették az akkori fontos elvtársak, elvtársurak, ne nem közvetlenül, a fontoskodó alárendelt láncolaton keresztül, sokszor talán kéjelegve is.
A magyar foci közegének a posványát ezek már akkor bőven alapozták.
Végh Antal csak egy volt a sorban, valamennyi gőzt ki kellett engedni, hagyták, hogy a határokon belül valamennyit nyisson a szelepen. Hogy megmondta mitől beteg a magyar foci? Ugyan. Hogy Vargát lehúzta? Csak megfelelt az elvárásoknak és kész! Ennyi volt, nem több.
Varga Zoli valóban nem tudhatta milyen közegbe jön haza. Az ismeretségi körömben a magyar foci 90-es éveinek világát csak mosodának becézték (emlékeznek a “tömött” lelátókra?), ráadásul épp a Fradinál olvadt el nyomtalanul 500 milliónyi bevétel.
Hogy milyen közeg volt azzal nagyjából képben vagyunk, és abba megérkezik a kezelhetetlen Varga, aki kimondta …
Persze ma is vannak elvtársak, veteránok, akik szerint Varga elárult … mit is? Azt a Vargát a legenda szerint HH akarta az akkori Interbe, a hollandok az Ajaxba, és Skóciában amikor megjelent 4-5000 néző járt ki az edzésekre, hogy gyakrabban lássák, csodálják!
Itthon meg? Itthon meg ezt tették vele! Kis, piti, a diktatúrát kiszolgáló, majd magukat átmentő szaremberek!
A 90-es évek közepe táján egy este későn a Blahán buszra vártam vagy tucatnyi késői utassal. A másik oldalon az árkádok alatt három férfi hangos beszélgetése, vitája kötött le minden figyelmet, bankokról, pénzügyekről volt szó. Az egész megálló arra fülelt. Az egyik férfi Csurka volt.
A másik emlékem róla a TV székház ostroma előtt a Kossuth tér, tömeg beszédek, a tömegben is kis csoportokban viták, aztán a mikrofonnál Csurka, és a tömeg elhallgatott, a még szövegelőkre meg a többiek rászóltak keményen: “Csendet, az író úr beszél”!
Az egyikőjük hívó szavára százezrek mentek a Hősök terére, a másikért tízezrek hetente a Fradi pályától Skóciáig és mindketten terítették a saját pályájuk való világának árnyait és mindketten elmentek.
Nekünk meg maradtak az emlékek meg az árnyak!
Theo
2020-05-10 at 16:52
Nyilvan itt is teremnek tehetseges jatekosok.
Ha ennyire nincs eredmeny megsem, akkor csak a visszahuzo kozegben lehet a baj. Kar onteni az allami penzt ide, ha nem.lesz rendszerszintu valtozas elobb. Persze ehhez egy bator szakerto kene, nem a mostani sport allamtitkar.
Királytigris
2020-05-10 at 19:03
Nem az államtitkár dönt foci kérdésben. A Főnök megmondja neki, hogy mit “döntsön”.
A Főnök a magyar foci dolgában állomvilágban él. Nem veszi észre, hogy ennek semmi értelme, mert eredmény zéró.
moliere
2020-05-11 at 20:07
Sajnos így van.
TS
2020-05-12 at 10:22
Nem így van, nem olyan buta a főnök. A pénz az eredeti tőkefelhalmozást szolgálja, a maradékból eléldegélnek a tehetségtelen faxkalapok is a fociban.
Németh Ferenc
2020-05-10 at 12:48
Azért a sok negatívum mellett Varga Zoli mindíg talált saját megitélése szerint is jó játékosokat ahoz a focihoz amit elképzelt.Mindíg van remény(ha van benne munka),ezt(is) megtanulhatnánk tőle.
zöld zsömle
2020-05-27 at 22:03
Na, ez nagyon igaz! Ezt szívesen olvasná VargaZoli is…
Csak_úgy
2020-05-10 at 11:47
In memoriam Varga Zoltán | 1945-2010 | https://www.youtube.com/watch?v=He3SCbpVdYI
moliere
2020-05-10 at 01:10
Szerintem itt lehet még valami a háttérben. Érdemes lenne egy kicsit utánaásni Varga és Mészöly kapcsolatának. Mészöly nagyon befolyásos személy, de valahogy mindig Mezey merül fel, Mezey nagy magyar nemzeti szakemberként is el tudta magát adni sokaknál, de mégis sokan kötik a régi komcsi futballmaffiához is. Érdekes ez a pártokon felüli összefonódás.
Én abban látom a magyar futball nagy rákfenéjét, hogy a Kádár-rendszerben kialakult egy közpénzfelhasználó rendszer, amely fölött nem volt minőségi vezetés, aki minőségi munkát várt volna el érte. Csak azért mondom, mert az nyilvánvaló volt, hogy a fizikum hiányzott elsősorban, illetve a morál, a hozzáállás. Az ugyanilyen közpénzfelhasználó szovjet, csehszlovák, jugoszláv, román futball pedig pont ebben a korban képes volt világszínvonalú teljesítményekre, vagy azok alapjait lerakni, későbbi (immár profi) világsztárok kinevelésére. Lásd a Dinamo Kijev műhelyét, de az egész szovjet ligát, ahol érdekes módon nem volt gond, hogy annyit futtatták őket, mint az idegenlégiósokat… Vagy a jugó aranykor, pont a szétesés előtt (de után is), a csehek sem horpadtak be a kilencvenes években (folyamatos fejlődés, 1996 EB-döntő, 2004-re meg csúcsra értek, talán a valaha volt legjobb csapatukkal). A román foci sem igazán mozgott együtt a társadalmi széteséssel, de legalábbis igen komoly fáziskéséssel követte a leszállóágban a posztkommunizmust. Ez tehát nem törvényszerűség, jó menedzsmenttel, számonkéréssel, minőségcentrikus pénzköltéssel a magyar foci is lehetett volna akár világszínvonalú a 90-es években (és azóta is).
Így a Kádár-rendszernek nem a rendszerspecifikus, hanem a sajátosan helyi vonatkozásai lehetnek a háttérben, ha a magyar futball morális és fizikális züllését akarjuk megtalálni. Ez a linkség pedig már a hatvanas években elkezdődött, amikor a még bőségesen termelődő tehetségek adták a rendszer magabiztosságát. Pedig már rothadt belülről az egész. A hetvenes években az ambiciózus vidéki gyárak, bányák vezérei bizonyítani akartak, ambiciózus edzőkkel, játékosokkal, és már konkrétan bajnoki címeket kellett ellopni tőlük a pesti miniszteriálisan támogatott maffiacsapatok számára. Mert a hatvanas évek végén felborult az egyensúly: nem figyeltek oda, és a Dózsa megnyert egy sor bajnokságot. Nem lehetett megengedni, hogy a Fradi-kartell, a Vasas-kartell, a Honvéd-kartell ne nyerjen egyet se, annyi év után, és a Videoton, a Rába ETO és a Tatabánya (esetleg a Diósgyőr is) leuralják a magyar focit, pedig az lett volna az egészséges következmény, akkoriban, miután ezeknél még folyt némi szakmai innováció és volt némi felhajtóerő, talán morál is, és fizikum. A morált törték meg először: a pénznek nehéz ellenállni, belecsavarták őket a bundavilágba.
Na ilyen múlt után, valódi rendszerváltás nélkül, a futballban pláne, még jó, hogy úgy fosták le a bokájukat egy Varga Zoltán karaktertől, mint a rühes galamb a kerítéslábat. Össze is zártak, még a végén kiderül, hogy a nemzet ikonjai (szó szerint) a hatvanas évektől nem érték be a kiemelt fizetéssel, világjárással, sztárkiváltságokkal, ingyen lakással, hanem lopták, csalták, hazudták a “régi nagy magyar focit” a kettős rangadókkal együtt. Kár is leírni neveket, mindenki ismeri az összeset. Minek lett volna értelme asztalt borítani? Néhány év lityilötyi, esetleg ha jól helyezkedik valaki, pesti szerződés, pláne válogatott, aztán ki lehet menni belgába levezetni, itthon meg épül az emeletes ház, meg a kocsma. Érdekes, hogy milyen prominens dékások is vannak az akkoriban legjobban tömött győri focisták között… De a Fideszbe magukat benyaló, nagy népnemzetivé felfejlődő, a pályájukat végiglötyögő, végigcsaló vagy végigvedelő ikonok nálam nem számítanak jobbnak.
moliere
2020-05-10 at 01:16
Miért nem? Miért lehet rájuk haragudni? Hát mert ellopták a gyerekkorunk álmait. Engem 15 évesen menettek a falnak, padlógázzal, Irapuatóban. Lehet, hogy majd valaha Moszkvában egyszer feloldják, hogy milyen mariskát toltak beléjük, de nem a falnak menés fáj visszatekintve, az belefér a felnőtté válásba. Az a legrosszabb, hogy utána nem volt bizonyítási vágy, kényszer, késztetés, és nem volt csakazértis. Behorpadtak a hőseink. Behorpadt az egész okos, szorgalmas, bátor magyar nemzet. Lehet úgy is felfogni, hogy a foci csak lakmuszpapír, de úgy is, hogy pont ezekben az elvetemült években lett volna jó, ha a focisták adják a miheztartást, a reményt, a minőség és a versenyképesség élményét. Hát, nem adták. Elindult az a törvényszerűség, miszerint a reménykeltő (pl. moszkvai EB győztes) utánpótlás generációi nagyválogatottként rendre elbuknak pl. Máltán, Izlandon, vagy a kulcsmeccseken és úgy általában a 60. percben.
Királytigris
2020-05-10 at 09:39
Jó az összefoglalás, de én a legnagyobb problémának a játékosokból hiányzó motivációt tartom. Azt hogy nem akarnak világ, európai, olimpiai bajnokok lenni, nem akarnak Bajnokok ligáját nyerni stb.
Mert ha nincs motiváció, akkor eredmény sincs.
Emlékszem, ahogy Verebes motiválni tudta a győri játékosokat. Bajnokságokat is nyertek, a fővárosi “sztárcsapatok” legnagyobb meglepetésére. Végig verték az egész hazai mezőnyt.
Visszatérve a cikkhez, Varga Zoli egy maximálisan motivált, hatalmas tehetséggel és tudással megáldott labdarúgó volt. Olimpiai bajnok és VVK győztes, többszörös magyar bajnok, és ennek ellenére sokkal, de sokkal többre volt predesztinálva, mint amilyen pályát végül is befutott. Nem volt igazán szerencsés. A maiak a poros nyomába sem léphetnek! Minden magyar labdarúgónak példaképe kellene, hogy legyen!
TS
2020-05-10 at 10:07
Igen, “behorpadt” a magyar élet, a foci csak egy jelenség volt. A magyar reálbér stagnált, az átlagéletkor csökkent. Majd pont a link focisok adtak volna tartást ez ellen…
TS
2020-05-10 at 09:59
Megjárná egy szaklapban is elemzésnek!
Én szembe megyek a közfelfogással.
Magyarországon már a csóró profizmus (1930-as évek) idején is sok játékos a maga ura volt (Cseh II, Kardos), azt csinált, amit akart. Ez olyan korszakkal folytatódott, amikor a magyar foci volt a legjobb a világon, de egy Puskás már akkor is azt csinált, amit akart. (Pl. hogyan fogyott le Sós Károly Puskás helyett 1956-ban). Az egy veszélyes kor volt, akár halálos ítéletekkel (Szűcs), eltiltásokkal (Czibor, Grosics). De a játékosokat már nem fizették meg! Főleg ahhoz képest, amennyit tudtak. Hagyták őket csempészni, ami persze a kézben tartásukat is szolgálta, bármikor rájuk húzhattak egy nagy büntetést. Magyarul beleszoktak a törvénytelenségbe!
A hatvanas évek már mások voltak. Már puhább volt a diktatúra, és még világelsők között volt a magyar foci a válogatott, de a klubok szintjén is. Nyugaton meg a gazdasági fejlődéssel elrobogott a focisták fizetése is az átlagtól (na persze nem annyira, mint manapság…) Ezt látták a mi fiaink is, akik nem voltak rosszabbak azoknál, akik százezer dollárt keresnek egy évben, míg nálunk kb. max 5-6000 forint volt a havi focis fizetés, persze ez-az csurrant még ehhez, de nem sok. Hogyan lehet ezt a pénzt megtoldani a legkönnyebben? Elkezdődtek a bundák, épp úgy, mint a Kádár-korban az élet más területein is. És ha ebbe beleszoksz, onnan a hanyatlás már csak idő kérdése. Főleg úgy, hogy a gyerekek egyre kevesebbet fociztak naponta. Így az a természetes lelőhely is elapadt, ahol még különösebb közösségi, klub-befektetéssel eredményt lehetett elérni. Ez a közeg pedig elég sokáig fenn is maradt ahhoz, hogy belegyökeresedjen a hatalomba. Épp ezért kár, hogy a “nép” tűrőképességét a fociba öntött pénzekkel teszi próbára az a hatalom amelyik amúgy a tiszteletet takaríthatná be egyébként.
moliere
2020-05-11 at 20:04
Hát ez teljesen egyezik a véleményemmel. Egy elég régi mániákus mondásom ide is illik talán: aki egyszer evett a kukából, azt munkára már nem lehet szoktatni.
TS
2020-05-10 at 10:05
A román (és némileg a bolgár) foci “aranykorán” (ja, volt egy BEK-győzelme a román összeparancsolt Honvédnak, meg egy vb-negyeddöntő, húha!) nem csodálkozhat, aki a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában járt. Tele voltak a rétek, a lakótelepi dühöngők gyerekekkel, akik gumilabdával órákig fociztak. Mint nálunk 20-40 évvel korábban. Nem is nagyon volt más szórakozás! De a román tehetség már a nyugati ipari focival csak annyira tudta felvenni a küzdelmet, amennyire láthattuk. Lehet, ha Bölöniék az ötvenes években jók, akkor ők lettek volna az “Ezüstcsapat” a magyar után. De a nyugati gazdasági fejlődés felpörgette a sporttudományt, a sportszakmát, ezzel már nem lehet konkurrálni a grundokon felnőttekkel. Ahhoz sok-sok pénz és tudás kell. Ami nincs meg errefelé, főleg a fociban, ahol a legnagyobba vetélkedés.
moliere
2020-05-11 at 20:37
Jó. Hagyjuk a románt, de a bolgárt pont ne! A cseheket pedig egyáltalán ne hagyjuk! Ők jól reagáltak a piacnyitásra. Emlékszem, hogy huszonévesen beszélgettem falusi ötödosztályú, hatodosztályú fiatal focistákkal, hogy mi motiválja őket, nagyjából egyidősek voltunk, vagy kicsit voltam csak öregebb. És az volt a szöveg, hogy stabil kezdő akarok lenni, százezret lehet keresni. ÖTÖDOSZTÁLYBAN! Persze, hogy senki sem akart feljutni sehová, senki sem akart felkerülni NB-s csapatba! Ment a helyi pénzmosós mutyi, önkormányzat fizetett ki egyetemista falusiért aláíráspénzt (!!!), 400 ezer forintot 2000-ben!!! Ötödosztályban! Plusz kapott a gyerek egy himihumi irodai állást az önkormányzatnál, mert játszott az egyetemi csapatban és jó volt. Kellett a falunak. Olyan ostoba igen buta szemlélet uralkodott (tt???!) a magyar fociban, az alapoktól akármeddig, hogy ilyen butaságot Afrikában sem találna egy expediciónyi szociológus sem. Ezt a hihetetlen stupidokrácia még ma is működőképes. Üzemanyaga egy elegy: nosztalgia, a teljesítmény nélküli zsenialitás sikerének legendája, a “magyar finesz”, mint varázsige, de legfőképpen az (és ez a legkeservesebb), hogy sajnos azon alkalmatlan és buta emberek, akik megvezetik a lelkes és újra, meg újra a falnak kenődő tömeget (egyre kevésbé tömeget) a magyar focival, azok mégis okosabbak, mint a tömeg maga. Sajnos a magyar embertömeg nem tud, nem mer, és nem is szánja rá az energiát. Nem ANNYIRA okos, nem ANNYIRA bátor és nem ANNYIRA szorgalmas, mint hiszi. És itt jön ki a foci lakmuszpapír jellege: ez a három megállapítás az egész magyar életre igaz, a magyarok tévúton vannak, és pont annyit kaptak a sorstól, amennyit érdemelnek. Ha majd többet érdemelnek, többet is kapnak. Néha kapunk, néha meg is érdemeljük. A sors néha ad némi ízelítőt, mint pl. 2016-ban, “ugye, milyen jó lenne rendszeresen a magyar gyerekeket a villamosok tetején látni, ünnepelni, hogy magyarok?”, kérdi a sors. “Hát érdemeljétek ki!”
Nem szabad többé azoknak hinni, akik azzal áltatnak minket, hogy “a magyarok ilyen jók, olyan nemesek, amolyan okosak”. Főleg az okos rész nagyon csalóka. Azért vagyunk olyan buták bűvkörében, mert olyan okosak vagyunk? Azok volnánk? Persze ezek nagy tabudöntögetések, sokan idegesek az ilyesmitől, és még én vagyok a mittudoménmi… áruló. Oké.
Hans Landa
2020-05-15 at 09:59
moliere:10/10 Alapos látlelet.Albert és Mészöly valóban befolyásos személyek (voltak?).
Gipsz Jakab
2020-05-09 at 23:21
hegyi iván…,köszöni,ő is jólvan….
végtére,miért is ne lehetne jól?…..
TS
2020-05-10 at 09:31
Na ez az! Osztja a nem létező eszét a Sport tévén jó pénzért.
moliere
2020-05-09 at 23:18
Köszönöm szépen, így volt. Hallod, Manlio?
Királytigris
2020-05-09 at 20:46
Ha lenne most 5 db. “Varga Zoltánunk” egy csapatban, világbajnokok lennénk.
B.L.
2020-05-09 at 18:17
“A halála után jöttünk rá, hogy mennyire igaza volt.” Ugye,mekkora a felelősségünk?
Theo
2020-05-09 at 16:14
A fociban az alvilag hatalmas penze forog, logikus, hogy ezek kiszolgaloi is mind gazemberek, a kisstilu, szereny muveltsegu jatekosok
pedig total erdemtelenul is rengeteget keresnek. A vezeto garda orokke ugyanaz, meg a szovetsegben is. Nem tudom, hogy edzokent valojabam milyen volt VZ, de hogyha ez a vilag kivetette magabol az ra nezve inkabb pozitivum.
Hans Landa
2020-05-15 at 09:48
Theo:10/10
vélemény
2020-05-09 at 15:50
István Gulyás fb ! A leninista, sztálinista szovjet bolsevik diktatúra magyarországi lerakata
a Magyar Haza árulóinak a szerepvállalásával minden kétséget kizáróan, demonstartív módon
tette tönkre teljes keresztmetszetében a magyar társadalmat.
Aki még 2020-ban sem ismeri saját hazája történelmét, arra igazán ráfér, hogy hézagos tudását kiegészítse!
Aztán, mint jól ismert, az un. rendszerváltás még mindig nem fejeződött be.
Németh Ferenc
2020-05-09 at 10:19
Hegyi Iván a szakértő,de miben?Mást ne mondjak szerinte Pintér Attila volt a példamutató csapatember.Varga Zoli tragédiája az hogy belecsöppent egy más kor,teljessen más mentalitású labdarúgó közegébe.Mivel külföldön élt nem “fejlődött”(vissza) együtt a magyar labdarúgással.Egyszerűen kilógott a sorból,felfelé.Persze ez nem is annyira a játékosoknak fájt,mert azok akartak tőle tanulni,hanem a szakértő véleménydiktátor Hegyi Ivánnak.
gyozo2018
2020-05-09 at 09:57
” az első Orbán-kabinet idején is”
99% balliberális – 1% jobboldali médiaarány volt.
TS
2020-05-09 at 09:42
Nyilván, ha hirtelen kiderül, hogy jobban is meg lehetne dolgozni a pénzért, akkor jön a lejáratás. Nem csak hegyi meg az említettek voltak benne a buliban. Kit utáltak a legjobban a melósok a gyárban? A normarendezőt.
moliere
2020-05-09 at 23:22
Így megy ez. Sajnos 20 felett már nem lehet az embereket nevelni, főleg nem csapatostul. Mindig van egy telekmanci, egy pappgyőző, szanyókároly. Egy gyászhuszár, akinek a glória takarja ki a szarvait és a szárnyai alá húzza a patáit… a többi balfék meg azt hiszi, hogy ő a hős, aki megvédi a “zsarnoktól”. Pedig ha valaki hallgat a “zsarnokra”, utána hálás szokott lenni neki.
Nonvideor
2020-05-09 at 09:07
“1968-ban „disszidált” –“
Miért a zárójel?
Vasfüggöny volt. Nem volt országok közötti szabad mozgás, főleg szabad áttelepülés.
Meg kellett tervezni, szervezni a szökést.
Voltak, akik a foglalkozásuknál fogva utazhattak, s nagyobb eséllyel dönthettek, hogy nem jönnek vissza.
Voltak, akik a csoportos turistaútról nem tértek vissza.
Voltak, akik Jugoszlávián keresztül léptek meg Olaszországba. Ezt komolyan meg kellett szervezni.
Voltak, akik nem kaptak útlevelet, na, az neccesebb volt, mert lehet, hogy végső esetben lelőtték őket a határon.
Tehát, aki hivatalból ment ki, de kinn maradt, az is szökött. Vagyis: disszidált”.
ViAM
2020-05-09 at 09:04
Végh Antal abban az időben szó szerint ontotta magából a könyveket, miközben ártatlan pofával azt hangoztatta, hogy őt csak az almáskertje foglalkoztatja. Aztán egyszer csak a Lipót melletti házának egyik ablakán keletkezett golyó ütötte lyukat mutogatva áldozatként tüntette fel magát.
Csurkáról: “Amíg élt, elmondták mindennek, amióta eltávozott az élők sorából, már bátrabban lehet idézni a gondolatait, ki lehet mondani, hogy milyen jól látott bizonyos dolgokat és hogy mennyi mindenben igaza volt…”
Némelyek elmondták mindennek, sokan viszont életében is mellette álltunk, nagy tisztelettel, amit bizonyítani is tudok/tudunk.
Nonvideor
2020-05-09 at 09:11
Bizony! Ott voltam a Hősök terén, ahol -még a ballib médiumok által is belátván-cca 200 ezren voltunk.
A beépített ágensek leszalámizták a pártját. A Csurka-összes itt a polcomon. Az A hatodik koporsó összefoglaló műve is. Isten nyugosztalja.
Hans Landa
2020-05-09 at 12:36
Végh és Moldova a hazai “best-seller” szerzők.A foci a társadalom tükre,a közéleti politikai “mocsár” sportbeli megfelelője,mérgező kipárolgásai mindent megfertőznek.Csurka István-Isten nyugosztalja-látnoknak bizonyult,érezték ezt nagyon is jól a “bennfentesek”,emiatt tűzzel vassal üldözték,Varga Zoltánra is ez a sors várt,sajnálom naiv volt,hogy hazajött.
Gijutsushi
2020-05-11 at 12:57
“Csak az a Végh, azt tudnám feledni!”
Huszár Pál
2020-05-11 at 13:05
A legszomorúbb, hogy szegény , Istenben megboldogult Csurkának kb mindenben igaza volt/lett.