Pesti Srácok

Újabb esély a braziloknak, hogy elkezdjenek focizni

Újabb esély a braziloknak, hogy elkezdjenek focizni

Egy brazil–belga negyeddöntő jó kis fociélménynek ígérkezne; egy mexikói–japán viszont teljes döbbenetet szülne. Nagyon egyértelműnek tűnnek a mai nyolcaddöntők párosításai, ám nem egy esélyes elszállt már váratlanul ezen a vébén. Képesek lesznek-e Neymarék végre úgy focizni, ahogy a rajongóik várják, és ahogy amúgy állítólag tudnak?

A németek skalpját leszedte Mexikó, a svédektől viszont nagyon simán kikapott – ebből nem leszünk okosabbak arra nézve, hogy mi várható az aztékoktól egy újabb bitangerős ellenfél, a brazilok ellen. Amióta utóbbiak egyre európaibb focit játszanak, a báj fokozatosan kiveszett az előadásukból (a szimulálásra, fetrengésre való különleges hajlam azért teljes egészében megmaradt), így még nehezebb akadályt jelenthetnek az olyan latin csapatoknak, amelyeknek a játékában még felfedezhető a foci őszinte élvezete. Mexikó pedig egyértelműen ilyen, ez kitűnik a fentebb említett, rapszodikus eredményeiből is. Érdemes viszont felidézni, hogy a brazilok négy éve majdnem megúszták a németek elleni brutális megszégyenülést oly módon, hogy kis híján már a nyolcaddöntőben megégtek Chile ellen. A másik latin-amerikai csapat remekül állta a sarat, sőt Pinilla elintézhette volna a brazilokat, amikor a hosszabbítás utolsó pillanataiban, 1:1-nél telibe lőtte a felső lécet. Az ilyen jellegű szenvedés sosem volt idegen az ötszörös világbajnoktól, így korai lenne még leírni Mexikót.

Belgiumnak megérte dolgozni az utolsó csoportmeccsen, mert az angolok legyőzésével a japánok jutottak nekik a nyolcaddöntőben. Amíg az angolok – tohonyaságuk jutalmaként – egy izzasztó ki-ki meccsre készülhetnek Kolumbia ellen, a belgáknak az egyetlen állva maradt ázsiai csapatot kell felülmúlniuk, ami a papírforma szerint nem okozhat nekik gondot. A japánokon egyre karakteresebben látszik, hogy a brazil focin nőttek fel, sőt látványra már brazilabbak a tanítómestereik technokrata fociba beleszürkülő válogatottjánál. Ez egészül ki a végtelen, japános fegyelemmel, és már a góllövéssel sem állnak annyira hadilábon, mint a korábbi tornákon. Okozhatnak kellemetlen perceket a belgáknak, de a meglepetéshez nagyon be kéne ragadnia Lukaku és Hazard góllövő cipőjének. A belgák is összeszedettebbnek tűnnek, mint a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon, és ahogy haladnak előre, mind jobban rákaphatnak a dolog ízére, hiszen a mostani játékoskeretükkel bennük van a történelmi siker lehetősége.

A mai program:

PestiSracok facebook image

Brazília–Mexikó (16 óra)

Belgium–Japán (20 óra)

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.