"Trianon", mint román ünnep?
Úzvölgye után itt az újabb fiaskó. Két PSD-s szenátor, Titus Corlățean és Șerban Nicolae egy olyan törvénytervezetet nyújtott be sürgősségi eljárással a Szenátusba, amely június 4-ét a Trianoni Békeszerződés Napjává nyilvánítaná. A szenátorok ezzel az „ünneppé nyilvánítással” szeretnék elejét venni a trianoni döntés relativizálásának, mivel szerintük 1920-ban - geopolitikai értelemben - Európa igazi határai születtek meg.
A legendás (
t.i. nem létező)
magyar-román barátság - úgy tűnik - új és új mélypontokat érhet el. A két honatya a tervezetben ezt írja:
„Napjaink Európájában bármilyen, a történelem átírására vonatkozó kísérlet, illetve revizionista álláspont felvetése elfogadhatatlan”
Majd erőteljes ecsetvonásokkal vázolják, hogy milyennek képzelnék el ezt a bizonyos ünnepnapot. A legelső és legfontosabb, hogy a közintézmények mindegyikére fel kell, hogy kerüljön a román zászló. Ez azért azok számára, akik jártak már Erdélyben, nem akkora nagy csoda. Ahogy Partiumba érünk, szinte villanyoszloponként találkozhatunk a román nemzeti lobogóval. Hiába, no, büszkék rá, hogy ekkorák. Hasonlatosan ahhoz a félig áldott, félig átkozott férfiúhoz, amelyik az egyenes vonalzót 21 centinél jelöli meg, de mérésének tárgya olyan puha, mint az akciós lapkasajt. Ami ennél is megdöbbentőbb, sőt, egyenesen fenyegető, az a következő:
„A tervezet szerint az országos és helyi hatóságok központi helyi költségvetésből “kulturális-nevelő” rendezvényeket szervezhetnek a trianoni békeszerződés aláírásának megünneplésére.” (Idézet a Digi24 cikkéből)
a Digi24, valamint az Erdély.ma főszerkesztője, Tókos Levente híradásából egy olyan újfajta provokáció kezd körvonalazódni, amely azt engedi sejtetni, hogy Úzvölgye csupán egyfajta előtanulmány, amolyan stílusgyakorlat volt az igazi nagy gazságok kezdete előtt. Mint tudjuk, a tervezetben szereplő feltételes mód a román törvényhozásban felszólító móddá változik. A ”javaslat” tehát valójában Duna-delta szagú ukáz, s arra vonatkozik, hogy a szocialista időkből jól ismert „kötelezően ajánlott” jelleggel mindenki nevelődjön át szépen Trianon-szeretővé. S a szenátorok nyilván nem a Bukarest környékiekre gondoltak, mert azok már most is úgy szeretik a trianoni békediktátumot, mint zuglói kisgyerek a kisbetűs karácsonyt.
De el tudja képzelni a kedves olvasó, ahogyan a sepsiszentgyörgyi székely bácsika gyermekei és unokái körében, a Szent György szobor talapzata mellett állva vidáman román zászlót lenget? Mert én egyáltalán nem.Vagy esetleg Csíkban bevezetik a Wass Albert szalmabáb égetését?Netán e napon a magyarok a hagyomány kedvéért véresre verik magukat, és öszetörik bútoraikat, ahogyan anno a pópák által feltüzelt bocskorhuszárok tették velük? (Hogy más egyebeket ne is említsek…)Vagy Kolozsváron felolvassák Medgyessy Péternek a román nép nagy barátjának erre az „ünnepre” írt román nyelvű köszöntőjét?
***
Amikor a törökök bejöttek, s az ország három részre szakadt, kezdetben mindenki néhány éves távlatokban gondolkodott. Aztán az évekből évtizedek lettek, s az évtizedek másfél száz évvé álltak össze. Majd szép lassan a hódoltságba születetteknek még a dédunokái sírját is belepte a moha.
De soha, semmikor, semmilyen körülmények között nem mondtunk le arról, hogy ami egykor egy volt, az egyszer újra eggyé váljon!() VBT ()
Kiemelt kép: Erdély.ma
