„Ha kell, embert is ölök…”

Tesó, de ez milyen má’? Ha kell, akkor ölök? Hát ha kell, ha nem! Elém áll a sorban? Meglök? Feltaszigál? Rámkérdez? Belém áll? Méreget? Röppen a pillangó, azt annyi, meg egy bambi. Nem vagyok én kakaóból, leülöm, mint szintbika! A vége meg habzsidőzsi.

***

Mondjuk egyelőre nem világos nekem, hogy mennyi a limit. Hogy hát hány embernél mennyi az annyi? Hogy pontosan akkor mennyit lehet megölni mennyiért. Mert a bíró szegény taxisgyilkost is hogy megmázsálta… Hát normális? Jó, hát kinyírta a taxist, az tény. Meg az egyetemista suhancot. Oké, meg a két vadászt, de azok is minek mentek oda, nem? A lényeg, hogy az életének a fogytigja ma véget ért, jöhet ki a hesszre. Négyet tett hidegre, több mint húszat ült, hát emberek vagyunk, legyen elég már! Én ezt már kisakkoztam, kiszaszeroltam, kiokosoltam, testvérem! Kinyírom a Bélát, aki mindég kiröhög, vágok rája még egy szájat, hátha hörögni is úgy tud-e, min röhögni. Bekerülök a cellába, leszünk vagy jó sokan, elvégzem a nyócat a jogsi miatt, az tíz év, zsufi lesz, meg egy kis bunyó, de megéri, mert hol keresnék én a semmivel meg a gyúrással évi egy misit? Jó, az ügyvéd úr, Isten csókolja körbe, leszopik belőle másfelet, de ami marad, azon is tudok venni odaki három ukrán kurvát, akik elrodázgatnak nekem a Fótin oda-vissza. Nem azt mondom, stresszes lesz, szóval kell majd a Heneszi meg a dizájner, de mindent ki lehet bírni, még a Skodát is, amíg nem futja Bömösre. Jaj, drága kenyér, már múltkor is, amikor a három csapásból kettő már megvolt, ki jött be megint? A Gyula. A Gyula, tesó! Az a szerencsétlen csicskagyász, aki megint másfelet kapott, mert fél miskával megbaszta az államot adóba. Azt kéri a szerencsétlenje a magányzárkát, meraszondja őt itten inzultáljuk. Mondom, te hernyótáp, nem lesz itt semmi inzult, csak szájbab..szunk, utána megint szájbab..szunk, csak máshogy, azt a végin elnyomorgunk itt a böribe, te meg kimész két mihállyal a szabadulóbulira, abból befizetsz egyet a naviknak, a többit meg elkurvázod. Akár nálam is, ha addig szabadulok. De azért nem tudom, hogy kicsináljam-e a Bélát. Ha megint Vácra visznek, azt nem bírom ki. Egyszerűen hiába pofáztam már a múltkor is a smasszer k..rva anyjának, hogy szerezzenek be normális rudakat, mert nem papírgalambbal akarok szériába mellezni, de azt a teszkós szar nem bírja. Meg pite is csak heti egyszer volt, cucc is megfizethetetlen, nem értem én ezt… Hát a mi jogainkra mindenki nagy ívben? Speckó a múltkor az egyik sajtóköcsög tévedésből leírta a rendes nevemet, azért az ügyvéd úr, hogy legyen neki mindig vasárnapja, kihajtott 800 ezer sérelemdíjat, de akkor is. Az embernek ég a pofája, hogy megszégyenesítik. Hogy az ilyet bicskával a kezembe kergetném a sztafival a kútperemig, azt választhat, hogyan akarja a murdelt. Azért mindennek van határa! Hát ne a tehén csapkodja már a villanypásztort! De ha csinálok valamit, az tuti, hogy akkor csinálom, amikor a Lajoska is bent van. Mert az múltkor is kiokosította nekem a valót! Aszondta, azt úgy kell, hogy kimész, kisfiam, csinálsz odaki három purdét, meg utána egy balhét. Rád varrják, amit kell, odabe leülöd, amit kell, kapod utána a kárótérítést, kint meg az asszony járja ki a szegregációs büntetést a kurvájánál, vagy hol a rákba, a kúriánál, na. Mondta még azt is, hogy ha befalcolok, azt maradandóra, a rokkantsági is jár.

Hát tesó, úgyhogy az van, hogy kirakom a temetőbe gyásznak a Bélát, megnyomorodok odabe, lesz nyóc átalános, rokkantkártyás jogsi, 8-9 misi, gyerekekre még 1-2 oktatási bünti, ha meg aki bepofázik, annak csak azt üzenem, hogy fingagyúak, hát asziszitek, hogy ez olyan könnyű? Gyerünk, csinálja utánam, akinek van pöcse!

() VBT ()