10 hónap kutyagyilkosságért? Az is felfüggesztve?
Mindenkinek vannak kutyás történetei. Azoknak is, akiknek sose volt kutyájuk. A balotaszállási gyilkosnak is vannak kutyás történetei. Például, amikor autója után kötötte az elkószált ebet, majd halálra vonszolta, hogy ezzel is megmutassa felsőbbrendűségét. A bíróság is megmutatta (ismét), hogy nem az igazság, hanem csupán a jog oldalán áll. 10 hónap börtön, 2 évre felfüggesztve. Nevetséges.
***
„Miért ne legyek jó?”
Amint az köztudott, a balotaszállási ̶n̶ő̶ humanoid emlősnek - valószínűleg a vihartól megijedve - megszökött a komondor-szerű kutyája. Két nappal később a ̶n̶ő̶ melegvérű gerinces egy másik tanyán talált rá az ebre; ekkor az állat nyakörvére egy 120 centiméter hosszú bálázózsineget kötött, majd a kötél másik végét autója vonóhorgára csomózta, és 20-30 Km/h-s sebességgel hazaindult 2,7 km-re lévő tanyájára. A kutya a vonszolás okozta számos horzsolás mellett tüdőödémát kapott, majd sokkos állapotba került, ami végül szívmegálláshoz vezetett.
Ez ér a független magyar bíróságnak 10 hónapot, 2 év próbaidőre felfüggesztve.
Ha tehát ez az akármi időközben kölyökmacskákat csapdos a falhoz, vagy egy hétig nem ad inni a lovának/tehenének, akkor ezt a 10 hónapot majd huszárosan hozzácsapják a következő ítélethez. Mert ahhoz, hogy bármiféle súlya, netán visszatartó ereje legyen a „büntetésnek”, bizony, ennek a kusza sejthalmaznak újra ölnie kell. És itt, ezen a ponton kérek elnézést minden kedves olvasómtól, amiért az elkövetőt dehumanizálom. Mentségemre legyen mondva, hogy egyrészt ez egy véleménycikk, másrészt az elkövető a tettével saját magát választotta le az emberi társadalomról.
Tanulni és tanítani
Azzal kár is foglalkozni, hogy vajon az elkövető tanult-e az esetből, s felfüggesztett büntetése ráhatással lesz arra, hogy a jövőben hogyan bánik majd állataival, mert nem hiszek abban, hogy bármit is máshogyan tenne majd. Az állatkínzás egy olyan személyiségzavar miatti viselkedésforma, ami csak elenyészően ritkán fordul elő egyszeri, elszigetelt esetként. Azaz aki állatot kínoz, az nagy valószínűséggel bárhol, bármikor, bármilyen élőlény sérelmére el tudja követni akár a legembertelenebb bántalmazási formákat is. Az elkövető tehát újra és újra kínozni fogja állatait. S még az is lehet, hogy egyáltalán nincs tudatában tette/tettei súlyával, azaz ő maga nem érzi azt, hogy ez rossz lenne. Hiszen vélelmezése alapján ő csak az elkóborolt kutyáját vitte haza, ráadásul nem is nagy sebességgel hajtott. E logika mentén pedig kijelenthetjük, hogy az egész jogi procedúrának így, ebben a formában semmi más értelme nincs, mint az adófizetők pénzét költeni, méghozzá a semmire. Ebből így, ilyenformán senki sem tanul, az ítélet pedig egyáltalán nem tanító jellegű.
Hogyan tovább?
De akkor mit kellene tenni? Nos, az a legkevesebb, hogy az effajta súlyú bűnök esetében letöltendő börtönbüntetésre kell ítélni az elkövetőt, kisebb fajsúlyú bűntetteknél pedig akkora pénzbüntetést kiszabni, hogy az illető valóban megérezze annak hatását. Jobb ember persze egyiktől sem lesz, így külön büntetésként egész egyszerűen meg kell tiltani, hogy valaha is bármilyen állatot a gondozásába vegyen, legyen szó hobbiállatról, vagy haszonállatról. Csakhogy ahhoz, hogy ez a fajta rendszer működőképes legyen, teljesen újra kellene szervezni a rendszert. Például sokkal több állatorvosra és állatellenőrre lenne szükség, méghozzá olyan jogosultságokkal ellátva, amelyek szükséges esetben lehetővé tennék az azonnali intézkedést. Valamint az sem ártana, ha a felelős állattartás feltételeinek meglétét még azelőtt ellenőrizné a szakhatóság, mielőtt az állat a portára kerül. De legelőször is össze kéne ülnie egy parlamenti szakbizottságnak, és újra kellene írni az állatvédelmi törvényeket, nem feledkezve meg arról a tényről, mely szerint az állatnak az ember nem más, mint felelős gondviselője. Nyilván az emberek sérelmére elkövetett bűnesetekre méretezett büntetések nem szabhatók ki az állatbántalmazásoknál. De az sem megoldás, hogy látszat-ítéletekkel nyugtatgatjuk magunkat.
