Online kontra Offline, azaz káoszteli szeptemberünk előképe

Az nem képezi vita tárgyát, hogy a 2020/2021-es tanévre előirányozottakat bármelyik pillanatban átírhatja a koronavírus-járvány újabb hulláma. Különösen a felsőoktatási intézmények esetében, amelyeknél egyes tanintézmények már most egyfajta kevert tanrenddel álltak elő. Ami nagyon helyes ugyan, de… ez a tanrend egyáltalán nem kompatibilis sem a hallgatói érdekekkel, sem magával a józanésszel.

***

Az egyetemek és főiskolák szabályrendszere az alsóbb szintű oktatási intézményekénél jóval többet enged meg hallgatóinak. Így, az oktatási formák terén is mód és lehetőség van arra, hogy a jó előre beharangozott - úgynevezett kevert - oktatási rendszert már az első körben teljesen élesben kipróbálják. Ez nem áll másból, mint hogy a szokásos előadások mellett online oktatásra is sor kerül. Eddig teljesen rendben van a dolog, mi több, szükséges és indokolt ennek a fajta modellnek a bevezetése. Korábbi írásomban foglalkoztam már azzal, hogy a tudásanyag átadásának módja sok esetben amúgy sem kíván személyes jelenlétet. Gondolok itt azokra az évfolyamelőadásokra vagy kiscsoportos szemináriumi foglalkozásokra, ahol az előadók sok esetben saját jegyzeteiket olvassák fel, tehát tényleges oktatás helyett amolyan hangoskönyv jelleggel „kommunikálnak” diákjaikkal. Természetesen nem ítélkezem az effajta tematika fölött, mert amennyiben az adott tanár repertoárjában nem csupán ez szerepel, úgy a szimpla felolvasásnak is helye van. Ám kétségtelen, hogy az elhangzottak akár írott, kivonatolt formában, akár hangjegyzetként, akár videójegyzetként csatolva teljesen feleslegessé teszik a személyes jelenlétet.

***

És itt következik az a lényegi, rész, ami a legproblematikusabb az elközelgő tanév szempontjából. Tudniillik, hogy az online és offline órákat amolyan

ad hoc

jelleggel határozták meg, mindenféle praktikus szempont figyelembevétele nélkül.

Például reggel 9-kor kezdődik egy tényleges foglalkozás, amin a hallgatóknak jelen kell lenniük. Az óra végeztével szünet következik, majd fél 11-kor online óra veszi kezdetét, amelyen szintén kötelező a virtuális részvétel, hogy aztán délután fél 1-kor újabb „offline” óra vegye kezdetét.

Ez a példa nem légből kapott, hanem teljesen valóságos. S bár nem kívánom megnevezni azt a felsőoktatási intézményt, amelynek tanrendjében előfordul, ismeretében

számos kérdés fogalmazódik meg bennem:

***

Az élet számos területén szoktuk mondani valamely feladat gyakorlati kivitelezéséről, hogy ”bizony, ehhez nem kell egyetemi tanárnak lenni”. Itt azonban ezt a logikai láncot visszafelé fűzve azt kell mondanunk, hogy egyetemi tanári mivoltunk ellenére akár még racionális döntéseket is hozhatunk. Például úgy, hogy a hallgatók érdekeit nézzük, hiszen az egyetemek, főiskolák nem a tanárokért, hanem a diákokért alapíttattak.

S vajon mit is kívánnak ez esetben a hallgatók érdekei? Nos, ez valóban nem túl bonyolult.

1. Először is a külön napokat, azaz, hogy bontásban szerepeljenek az online és offline napok, ne pedig egyetlen napon belül, kevert formában.

2. Aztán a hétfőt és a pénteket. Ez a két nap a legfontosabb a hallgatók életében. Az egyik határozza meg, hogy hétvége után mikor kell újra előadásokra járni, a másik pedig, hogy az oktatási hét végeztével mikor tud hétvégi pihenőre indulni a diák. S anélkül, hogy bármiféle oktatásszervezői rutinom lenne, avagy bármiféle közvéleménykutatást végeznék, teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy amennyiben a kedd, a szerda, valamint a csütörtök klasszikus formájú oktatás, a hétfő és a péntek pedig online nap lenne, minden leegyszerűsödne.

***

Tudom, hogy ez a mostani helyzet különleges intézkedéseket kíván. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezek a különleges intézkedések javarészt kísérleti jelleggel működnek, s „a puding próbája az evés” nyomvonalán haladva, fokozatosan finomodnak a hónapok, évek múlásával. Azért írtam a hónapok mellé éveket, mert meggyőződésem, hogy amennyiben a kevert oktatási forma működőképessé válik, azzal állandósulni is fog, tehát messze nem a járvány, vagy más, előre nem látható kataklizmák idejére lesz csak bevezetve.

A fentiek éppen ezért kritikai észrevételként és tanácsként, s nem kioktatáskén olvasandók. Ugyanakkor mindig szem előtt tartva a legfontosabb szabályt:

Az egyetem van a hallgatókért, nem pedig a hallgatók az egyetemért.

() VBT ()