Kiút a morális válságból

Próbálok virágnyelven fogalmazni. Talán sikerül, talán nem. De elérkezett az a pont, ahol egy olyan útkereszteződéshez érkeztünk, amelynek egyik felén behajtani tilos tábla van, a másikon pedig a kötelező haladási irány. Az utóbbiról szeretnék beszélni. Olyan röviden, ahogyan csak tudok.

***

Egy szövetség alakulásakor a szövetség tagjai meghatároznak egy bizonyos irányt. A szövetség vezetői innentől ezen irány mentén igazgatják a szövetséget. A szövetségnek több, különbözőféle irány közül lehet választania, de fontos, hogy az adott irányelveket következetesen betartsák.

Amennyiben a szövetség a sok egyéb lehetőség közül a keresztény-konzervatív irányvonalat választja, köteles azt betartani tagjai és pártfogói, valamint minden hazaszerető és/vagy keresztény ember iránti tiszteletből.

A keresztény-konzervativizmusnak márpedig igenis vannak kőbe vésett szabályai. Ezek közül a legfontosabb a krisztusi hit, a hazaszeretet és a klasszikus értelemben vett családmodell tisztelete. E szabályokat nem én hoztam, ezek a több évezredes szabályok tisztán és világosan le vannak fektetve a Szentírásban.

A szövetségnek úgy kell eljárnia, hogy e fő irányelveket úgy, és csakis úgy tartsa mindenek előtt fontosnak, hogy közben minden más szövetséget egyenrangú félnek tekint, vallásra és egyéb irányultságra való tekintet nélkül, hiszen a

„ne ítélj, hogy ne ítéltess”

keresztényi elve nem sikkadhat el az egyéb dogmák közepette.

***

Amennyiben a szövetség valamely tagja morális válságba kerül, az egész szövetség morális válságba kerül.

Amennyiben a szövetség egyik tagja morális válságba kerül, mindenki, aki tud a válsága okáról, szintén morális válságba kerül.

Ez a válság csak, és csakis a fő irányelvek mentén oldható fel. Azaz, ha egy szövetség a keresztény-konzervatív gondolkodást vallja magáénak, nem haladhat más úton, mint a krisztusi úton, mégpedig az

„ego sum via veritas et vita”

vezérelvét követve.

Nincs más út tehát, csak az Isten útja.

A morális válság feloldására egy és csakis egy út létezik: a bűnök és hibák megvallása, valamint annak megfogadása, hogy az említett bűnök és hibák nem lesznek többé elkövetve.

Tudom, hogy ehhez mérhetetlen erő és bátorság szükségeltetik, hiszen a bűnök és hibák beismerése, valamint a következmények emelt fővel történő elviselése már-már emberfeletti terhet rak a szövetség (kiváltképp annak vezetőinek) vállára.

***

A lényegi rész ilyenkor a helyes időbeliség.

Nem tekinthető ugyanis elfogadható álláspontnak a kivárás politikája, avagy az a fajta parkolópálya, amikor az érintettek megvárják, mikor, mennyi bűn derül ki, s annak függvényében fokozatosan gyakorolják a bűnbánat adventben különösképp időszerű cselekedetét.

December 1-je van. Már sötétedik. Jó alkalom ez arra, hogy mindenki mindent végiggondoljon, és felkészüljön a holnapra.

December 2-án azonban meg kell(ene) történnie annak, aminek meg kell(ene) történnie.

() VBT ()