Képzelt riport egy DK-s fórumról
„Magyarok jönnek, magyarok jönnek, prostiesőt permeteznek…”
***
A síkon bátran gyülekezett a tömeg. A Jelölt már javában ott állt, amikor Korózs Lajos tűnt fel a semmiből, úgy, mintha épp a semmiből tűnne fel. Ahogy a Jelölt meglátta, oda is köszönt neki: -Szia, Lajos! -Kutyáidat sétáltatod? - szólt vissza vidáman Korózs, de meg se várta a választ, már lépett is el onnan, mielőtt még bármit is muszáj lett volna mondania a Jelölt ruhájára. A Jelölt pedig, hogy zavarát leplezze, így kiáltott fel: -Jöjjenek, kérdezzenek! Az emberek pedig mentek és kérdeztek. Először egy idős férfi érintette meg a Jelöltet, majd mankóit eldobva fennhangon kérdezte: - Hogy lehetséges ez? Hogyan lehetséges ez? - Úgy, hogy koalíciónk regenerál. Tetszik még emlékezni, ugye, amikor Kádár alatt jobb volt? – vette át a szót a Jelölt. - Hogyne emlékeznék! 40 éves voltam akkor, és olyan jó volt, hogy még soha! – felelte az immár mankótlan úr, szemében a hála könnyeivel. -Na, hát mi visszahozzuk a régi szép időket! Lesz itt még 6 a fél 6 helyett! Lesz itt még 3,50 a kenyér meg a tej! -Euró? - kérdezte az úr, de ekkor két barátságos, bőrhajú fiatalember lépett oda hozzá, majd közrefogták, s kivitték őt elhantolni abba a gödörbe, amit még a zuglóiak ástak Karácsonynak. Most egy idős hölgy lépett oda a Jelölthöz: - Klárika, a Molnár Gyula engem… illetve nem engem, hanem volt az az ügy... - A vesztegetés? - Nem. A másik. - Az alkohol? - A harmadik. - Az melyik is? – kerekedett el a csodálkozástól a Jelölt szeme. - A prosti-ügy. – súgta halkan bele az őszödi márkájú rejtetlen mikrofonba HD minőségben az anyóka. - A prosti srácos? - Neeem, hanem amikor a Molnár úr megbaszta a… - Ja, igen! Hát annak majd utánajárunk! – súgta vissza lágy altján a Jelölt, majd a földre köpött, aztán a nedves homokkal megkente a nénike SZTK-s szaruműanyag szemüvegkeretét, mire a mamának azonnal visszanőtt a 13-dik havi nyugdíja. Sok más csodát is mesélnek még, ami e fórumon történt. Mondják, hogy az ország minden tájáról idesereglett a nép. Czeglédi ugyanannyi volt, mint csabai, s a pápai látogatók sem maradhattak el. Úgy reprezentálták ők a mai magyar nemzetet, akárha Kossuth apánk idejében a 11. székely huszárbandérium lovasai rózsaszínre festett patákkal vonultak volna fel a homofób Habsburgok ellenében a battlefieldre! A távolban pedig először csak halkan, majd egyre erősebben felcsendült a jól ismert buzdító ének:
„A Föld fog sarkából kidőlni! Semmik vagyunk, s minden leszünk!”
Aztán este lett, majd megint reggel, s Ferenc látta, hogy mindez jó.
