Maszkos ellenzékiek
Úgy néz ki, hogy hamarosan, talán már napokon belül megszabadulhatunk életünk egyik megkeserítőjétől, a maszktól, ami védett ugyan minket, de mindennapos macerájával aktívan hozzájárult ahhoz, hogy komfortérzetünk a minimálisról a mínusz tartományokba süllyedjen. Persze az igazi maszk levétele egyeseknél még odébb van.
***
Ez a bizonyos igazi maszk nagyon, de nagyon sokakról fog lekerülni, mégpedig egészen pontosan 2022 tavaszán. Gondolok itt azokra, akik most teleharsogják a közösségi oldalakat, s napi rendszerességgel osztják meg az ellenzéki revolversajtó riogatásait, például arról, hogy miért nem jó, ha a minimálbér emelkedik, s miért hat tragikusan mindennapjainkra a kormány otthontámogatási rendszere. Nyilván ők is felveszik a támogatásokat, és élvezik a gazdaság újraindítását célzó intézkedések áldásait, ugyanakkor otthoni fotelnyugalmukban, vagy haveri körükben, a sokadik sör-tüske kombó után olyan habzó szájjal szidják a kormányt, hogy az már-már a stroke határára löki agyi érrendszerüket. Bizonyára a kedves olvasó is ismer legalább egy olyan illetőt, aki a legnagyobb liberális, a legélesebb szemű kritikus, valóságos kistérségi OKJ-s igazságosztó, amolyan tőről metszett szocialista, ugyanakkor minden állami pályázat minden sorát elolvassa, tisztában van a Magyar Közlönyben megjelenő vissza nem térítendő támogatások összegeivel és követelményeivel, s élesszemű könyvelőjével megerősítve valóságos ipart űz abból, hogy lecsapjon minden forintra. Ami nem baj, sőt! Így lenne természetes. S még azt se mondom, hogyne legyünk kritikusak a rossz intézkedésekkel szemben. Mondhatni én se tapsikoltam, amikor a katás vállalkozókat, valamint a velük szerződésben állókat valósággal kiherélték. Ám itt nem arról van szó, hogy valaki valamit rossznak talál, és fellép ellene. Hanem arról, hogy a meglehetősen jól profitáló liberális körből igen hamar ki lehet kerülni a kormány intézkedéseinek dicséretével. Még akkor is, ha a profit jelentős része a 2010-től 2021-ig terjedő időszakból származott.
***
Szívesen megsaccolnám azoknak a megélhetési elégedetlenkedőknek a számát, akik már most tudják, hogy egyéniben az általuk preferált ellenzékit, listán azonban a Fideszt húzzák majd be. Szóval szívesen saccolnék, de ezeknek a képmutatóknak, ezeknek az álarcos hazugságosztóknak a számát egyelőre lehetetlenség még csak megtippelni is. Az biztos, hogy ott vannak mindenhol. Olyannyira, hogy amikor anyagi fejlődésüket nézi az ember, hirtelen akár kormánypártiaknak is gondolhatná őket. Aztán jön a hidegzuhany: az Ezalényeg, a Népszava, a 444, s hasonló karakterhulladékok osztása, valamint az ezzel járó kvázi-hit. Ez a bizonyos kvázi-hit olyan attitűd, amivel a maszkos hazug el akarja, s többnyire el is tudja hitetni környezetével, hogy lelkiismerete szerint cselekszik, amikor O1G-zve az ellenzéket dicsőíti. S ha jól csinálja - márpedig többségük ebben profi-, akkor egy idő után bekapcsol az a fajta önszuggesztió, amikor már hinni is kezdi, amit mond. Furcsa hit ez. Nagyjából addig működik, amíg a képmutató egyén a megosztások és kommentek rengetegében, avagy a törzskocsma haveri asztalánál kifejti nézeteit a köteles beszédről, a bajszos szarról, a geciről, a csatornacsúszkáról, miegymásról. Aztán siet haza, hogy átnézze emailjeit, holnap mire lehet pályázni? A legszomorúbb az, amikor ezt politikusként, vagy politikus-jelöltként teszi, s kvázi visszaforgatja a kormánytól kapott pénzt a kormány leváltásának munkájába.
***
Mit is beszélek? Ez nem szomorú. Ez a demokrácia. Ezt hívják így, ha tetszik, ha nem. Amikor a férfiaknak is joguk van szülni, a bálnáknak is joguk van repülni, és igen, bárki költheti az állami pénzt arra, amire csak akarja. Ha úgy tetszik, a családtámogatás összegéből akár szivárványszínűre is festheti a háza körüli kerítést. De az összes ilyen bátor tudja, hogy amennyiben itt kormányváltás lenne, olyan pénzmegvonások, rendkívüli adók, kamatemelések, munkaerő-átcsoportosítások lennének, hogy rövid időn belül elérnénk a 2007-es szintet. Márpedig a maszkos ellenzéki nem ostoba. Tudja jól, hogy mit kockáztat.
