2024 a tét! Nem 2026!

Elképedve olvasom azokat a megnyilatkozásokat, amelyekben arról esik szó, hogy a kormányoldalnak 2026-ig kell megtartania bázisát, és ebből eredő pozícióját. Ez egyszerűen nem igaz. Az erőpróba sokkal közelebb van. Két év múlva ugyanis uniós és önkormányzati választások lesznek. Tehát másfél év múlva megkezdődik a kampány. Ehhez a bizonyos kampányhoz viszont szükség van egy jó itinerre. Mert ami most van, az véleményem szerint nem megfelelően kalibrált.

***

Hiába a kétharmados parlamenti többség, ha az uniós és önkormányzati érdekképviselet csorbát szenvedhet. Ahogyan látom, két témakör mentén kell számítani különösen nehéz és embert próbáló feladatra.

1 – VÁLSÁGKEZELÉS

Meggyőződésem, hogy a már nyakunkon lévő, de teljes fogsorát még nem belénk mélyesztő világválság kezeléséhez megvan a megfelelően képzett gazdasági szakembergárdája a Fidesz-KDNP-nek. A válság kezeléséhez azonban szükség lesz az uniós pénzek elérésére is, ehhez pedig minél nagyobb számú kormánypárti EP-képviselő szükségeltetik. Vegyük ehhez hozzá, hogy képviselőnként minimum 4-5, professzionálisan képzett lobbista is kell ahhoz, hogy valamiféle alkut tudjunk kicsikarni a mostanihoz hasonlóan a jövőben is magyarellenesnek mondható Európai Parlamentben.

2 – NEMZETISÉGEK KÉPVISELETE

Történelmünk során számos olyan magyar ügyet ismerünk, mely a hazai nemzetiségekkel való nem megfelelő bánásmód miatt ítéltetett kudarcra. Trianon előtt persze ennek nagyobb tétje volt, hiszen az 1920 után elcsatolt területekkel csökkentett ország nagyobbrészt a nemzetiségeit veszítette el. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a hét legnagyobb magyarországi nemzetiség:

Bár nem állnak rendelkezésemre ennél frissebb adatok, abban azért megegyezhetünk, hogy a lista első és hetedik helye közel sem a valós értéket mutatja. Már csak azért sem, mert a lista saját bevallás alapján készült, tehát nem azok szerepelnek rajta, akik valamely fenti nemzetiséghez tartoznak, hanem akik valamilyen nemzetiségűnek vallották magukat. A közvélekedéssel ellentétben korántsem középre záró, nem egységes képet mutató roma társadalom létszáma például ennek a sokszorosa lehet. Az orosz-ukrán háború pedig az ukrán nemzetiségek számát is nagymértékben átrajzolhatta. A romákkal kapcsolatban azt írtam, hogy nem egységesek. Ez igaz. Viszont számtalan népcsoportjuk dacára is egységet tudnak mutatni, ha például integrációs, vagy érdekképviseleti kérdésekről van szó. S mind velük, mind pedig a nagy valószínűséggel megnövekedett létszámú ukrán nemzetiséggel más-más módon kell kommunikálni. Ez természetesen mind a hét, nagyobb létszámú nemzetiségre igaz.

***

A 2024-es választások sikeréhez – a fentiek tükrében – két feladat megoldása szükségeltetik.

1 – AZ AKTIVISTA CSOPORTOK FRISSÍTÉSE, SPECIFIKÁLÁSA

A nemrégiben megnyert választás tükrében is elmondható, hogy az aktivista csoportok óriási frissítésre szorulnak, s ezen főleg fiatalítást értek. Összetétel tekintetében pedig már most figyelni kell arra, hogy az aktivisták között a megnövekedett számú kisebbségek arányosan legyenek képviselve.

2 – A SAJTÓ MEGBECSÜLÉSE

Abban mind egyetérthetünk, hogy publicitás nélkül nincs választási győzelem. Teljesen mindegy, hogy a jobboldali és/vagy kormányközeli sajtót minek nevezzük. Használhatjuk akár a propagandista jelzőt is, amennyiben tényként fogadjuk el azt a megállapítást, hogy minden sajtótermék kifejt valamiféle propagandát. Ezért a sajtómunkatársak megbecsülése elengedhetetlen.

*

Tapasztalatom szerint jelenleg egyik sem működik megfelelően. Legalábbis nem olyan hatékonysággal, hogy ne kelljen tartanunk egy, a 2024-es választásokon minket érő presztízsveszteségtől. A kampány aktív résztvevőjeként elmondhatom, hogy amíg az aktivisták létszáma jelentősen csökkent, átlagéletkoruk jelentősen növekedett. Emellett sok közülük a passzív. Az érdemi munka dandárját érzésem szerint a csoportok tagjainak jó, ha a 10%-a végezte el. A többiek helyett is. A sajtómunkatársak megbecsüléséről sem mondhatok túl sok jót. Itt van például a Pesti TV. Egyetlen, 5 perces telefonos bejelentkezéstől eltekintve sosem szerepeltem benne. Nem is tetszik feltétlenül minden szegmens, ami a műsorfolyamban szerepel. Ennek ellenére muszáj példaként felhoznom, hiszen tudom, hogy egy televízió nulláról történő brand-elése legkevesebb 2-3 évet vesz igénybe. A Pesti TV megszüntetésével tehát a kormányoldal ezt az adót egész egyszerűen abortálta. Ráadásul úgy, hogy a tévé pontosan 2024-re érett volna be. Hogy közérthetőbb legyek: ameddig a szomszédunkban folyó háború, a világjárvány, valamint az e kettőből eredő gazdasági válság miatt nincs egyértelmű stabilitás, addig a győztes hadsereget békeidőben is egyben kell tartani!

*

Még mielőtt az a vád érne, hogy belső információkat fecsegek ki, mindenkit megnyugtatok, hogy a fentiekkel az ellenzék döntéshozói is tisztában vannak. Sőt! Többen közülük - kimondva-kimondatlanul - már most a kormányoldali aktivisták és szimpatizánsok mielőbbi kihalásában, elöregedésében, fásultságában reménykednek.

***

A fentiek tükrében cseppet sem vagyok megnyugodva a 2026 előszobáját jelentő 2024-et illetően. Ha ehhez még hozzáveszem az egyre erősödő euroszkepticizmust is, mondhatni, meglehetősen sötéten látok.

2022 májusát írjuk. A döntéshozók még időben léphetnek. Ha most azonnal lépnek.

() VBT ()