Már nemcsak az számít mozgalomnak, ha valaki mindennel és mindenkivel szexuális életet él. Sajnálatos módon az elmúlt években kialakult egy olyan férfiakból álló társadalmi csoport, akik egyáltalán nem élnek nemi életet, de nem azért, mert nem akarnak, hanem mert valamiért nem tudnak. Az incel-mozgalom egyre több tagot számlál világszerte, a tagok pedig egymást hergelik bele a kilátástalanságba. Sajnálatos módon a “mozgalom” tagjaira jellemző a depresszió, az öngyilkosság, és természetesen az, hogy együtt gyűlölik a nőket, illetve azokat a férfiakat, akiknek egészséges az életük. Kroó Zitával és Dezse-Zelenka Dórával megpróbáltuk megfejteni, hogy mi állhat a jelenség hátterében, és néhány jó tanáccsal is ellátták a lányok a fiatal férfiakat.
A lányok egyébként rövid úton megfejtették: szánalmas férfiak mindig is voltak, és mindig is lesznek, de meglepő módon szerintük ez az új őrület/aberráció nem jelent veszélyt a világra nézve. Kifejtették: a végén úgyis mindig a konzervatív életfelfogás és családmodell az ideális megoldás, és erre előbb vagy utóbb mindenki rá is jön. Azzal kapcsolatban egyetértés született, hogy a közösségi média, de legfőbbképpen a társkereső alkalmazások nagyon rossz hatással vannak az emberi kapcsolatokra és rengeteg kárt okoznak az emberek önbecsülésében, azt azonban cáfolták, hogy ezek az applikációk alapvetően a férfiak tartós depressziójához vezetnének, szerintük ugyanis nincsen nagy különbség a kapott lájkok és a matchek tekintetében a két nem között.
navisos
2022-09-15 at 08:39
Minden ellenkező véleménnyel ellentétben a férfiak főképen a könnyen elérhető házastársi szex miatt házasodnak. Amióta azonban a nőknek nem kötelességük a férfi szexuális igényeit kielégiteni, amióta a nők önhatalmúlag kiléphetnek egy házasságból és lefölözhetik annak anyagi alapjait, az esetleges házat is ők kapják meg, mig a férfi fizeti a házkölcsönt de albérletbe megy, miután a nő megvonhatja a gyerekek látogatását különböző ürügyekkel,mert minden biróság a nőknek kedvez, akkor megkérdezem: úgy néz ki, hogy egy szex ideális lehetősége vajon nem ér fel egy teljes anyagi és erkölcsi összeomlással? Persze ezt az új felfogást azonnal mint valami fizikai vagy lélektani aberrációval magyarázzák,pedig nagyon is jól megfontolt logikus gonsolkodásra utal,
Grimmbusz
2022-09-12 at 09:20
Jaj, ez de érdekes…
Ennek az “azért vagy incel/antifeminista/nőgyűgyölő/akármi, mert lúzer vagy” jelenségnek már külön neve is van. Shaming tactics, megszégyenítő technika.
A -gyakran nem is létező- észérveket helyettesítik vele. 🙂
Nekem tetszik ez az incel téma 😀 Végre valami új nézőpont:D
Dühös románszakértő
2022-09-12 at 01:15
Nos, ebből a videóból édes keveset tudtunk meg erről az INCEL-mozgalomról, viszont hogy a ferfi műsorvezető két hölgyvendégével mit gondol a témáról annál többet.
Nekem ez az egész mozgalom, vagy csoport – ami keveset itt megtudhattam róla, annyit igen,hogy bár én eddig nem hallottam erről, de én is INCEL-nek számítok a definíció szerint- valami nagyon gyermeteg mozgalom benyomását keltette, de ettől függetlenül fontos kibeszélőfelülete lehet a hozzám hasonló problémákkal kűzködőknek – bár minden bizonnyal üzleti szándék is meghúzódhat mögötte, ahogy a hozzászólásokban felvetették ezt is.
Mert a probléma, aminek ez az INCEL-“mozgalom” egy gyermeteg tünetének tűnik, nagyon is valós, és nem férfispecifikus, hanem nőket is kő keményen érint: a saját adottságokhoz képesti túlzott elvárásokból adódó kapcsolatnélküliség és magányosan való megöregedés.
Persze meg lehet próbálni lejjebb adni az igényeket, amint azt a fenti filmen a Jürgen-bort ivó, de vizet prédikáló Kroó kartársnő is kifejti. Az igényeket lehet lejjebb adni – egy bizonyos szintig. És ha a megkötött kompromisszumok sem elegendőek a pártaláláshoz? A fiatalok között közhelyes érvelései miatt népszerű “nagyon okos” Pál Feri atya jön azzal az elméletével, hogy az önképpel van a baj, mert először tisztában kell lenni azzal, hogy én magam mit tudok nyújtani, és ahhoz kell igazítani az elvárásaimat. Ok, de mi van, ha az, amit én nyújtani tudok, csak ahhoz elég, hogy a már lehető leglejjebb hozott szint alattiak jutnak nekem, amely felhozatal kevés ahhoz, hogy olyan párt találjak, aki legalább minimális szinten elég a boldogságomhoz? Mi van ha alapvetően csak az ellenkező nem 25%-a tetszik, de kompromisszumokkal le tudom tornászni az elvárásaimat úgy, hogy a felhozatal mondjuk 40%-ra táguljon, de a saját adottságaim még mindig csak a felhozatal 50% alattiakhoz elég? Mert a párkapcsolati boldogság megtalálása nem önkép függvénye, hanem hogy van-e az illető hatással rám, vagy nincs. Ha csak olyan jut nekem, aki nincs rám semmilyen hatással, az nemhogy csökkenti, de növeli a magányt, pusztán nem egyedül, hanem valaki mellett maradok magányos, csak púp lesz a hátamon (és viszont én is az övén). Akkor talán az is jobb ha egyedül maradok magányos, mert akkor legalább szabad maradok. Nem azzal van a baj, hogy Kroó kartársnő nem képes Jürgennél lejjebb adni, mert senki sem erőszakolhatja meg önmagát, az igényeket nem lehet vezényszóra egy bizonyos szintnél lejjebb vinni. Ami ellenszenvessé teszi a filmbeli viselkedését, hogy az ellenkezőjét símán elvárja férfi társaitól, továbbá az, hogy kizárólag lúzersággal magyarázza a papa-mama hotel jelenséget (és nősovoniszta módon csak a férfiakra), abba nem gondol bele, hogy a mai magyar rögvalóságba – (a gengszterváltás óta, tehát nemcsak 12 éve) milyen nehéz összegrundolni egy saját kecót, az átlag pesti horrorisztikus albérletárak pedig egy minimálbéres fizetést simán elvisznek. Ez a papa-mama hotel fő oka Magyarországon, nem a “lúzerság”, kedves Kroó kartársnő!
Zelenka kartársnő felhozta, hogy a problémát pszichológus, szexuálpszichológus is tudja kezelni. Feltéve ha van elég pénze az érintettnek, hogy a méregdrága magánprakszist megfizesse. Egyébként marad az állami, amit kb. nagyjából a hajára kenhet, ha épp nem a micsodájára húzhatja, vagy feldughatja magának (saját tapasztalat).
Incel mozgalom nincs még Magyarországon, viszont a probléma, mármint a párkapcsolat-nélküli magányosság nagyon is létező társadalmi probléma, ezt szociológiai felmérések is alátámasztják: a nők sokkal nagyobb arányban diplomáznak, mint a férfiak, ezért a városokban nőtöbblet van, nagyrészt diplomások, falvakban férfitöbblet diploma nélkül, értelemszerűen mindkét szegmensben nagyon sok incellel. Namármost a városi diplomás nőktől aligha várható el, hogy összejöjjenek a vidéki diploma nélküli férfiakkal.
Nos ebben a demográfiai helyzetben nem feltétlen szerencsés a hagyományos családmodell kizárólagosságának erőltetése, arra kéne ösztönözni a (főként városi) magányos nőket, hogy mesterséges megtermékenyítéssel egyedül válalljanak gyerekeket, a magányos (főként vidéki) férfiakat, hogy ehhez adományozzanak örökítőanyagot.
46 évesen még nem volt párkapcsolatom, de mesterséges megtermékenyítéssel három anyukának öt csodálatos egészséges gyermeket nemzettem. Ettől még persze nem találtam meg a boldogságot. De mégis ad egy megnyugtató érzést, hogy nem frusztrál, hogy biológiai utód, nyomhagyás nélkül távozzak ebből a világból.
Ezekről kéne beszélni, nem a tünetről, hanem a valóságról, ami mögötte van.