Sem a magyar állam, sem a katolikus egyház nem hajolt meg az LMBTQ-lobbi támadása előtt
Az alábbiakban azt kívánjuk bemutatni, hogy milyen folyamatok vezettek a hagyományos családmodellt alapjaiban megtámadó genderideológia mindent átható térnyeréséig, és mely ponton mondtuk azt, hogy eddig és ne tovább. Bár utalunk az alaptörvény 9. módosításának esetleges jogi anomáliáira, ám bemutatjuk, hogy miért volt mindez mégis előrelátó és szükséges. A cikk végén azt is is megmutathatjuk, hogy honnan érkezett alig várt segítség az LMBTQ-lobbi elleni küzdelemben szinte már magára maradó Lengyelországnak és Magyarországnak. Vagyis Terry Blacktől a 9. alaptörvény-módosításig, valamint Európa megtámadásáig.
Kékesi Raymund írása
Magyarországon az egész valahol ott kezdődött, hogy Terry Black bevitte örökbe fogadott „gyermekét” egy televíziós műsorba, ám a kisfiú (!) fülében fülbevaló volt. A meglepett műsorvezető megkérdezte, miért van fülbevaló egy kisfiú fülében, és Terry Black azt válaszolta, mintha magától értetődő dolgot mondana:
...azért, hogy majd tizennyolc éves korában szabadon eldönthesse, fiú akar lenni vagy lány.
Akkor még ezen (szinte) mindenki meghökkent, ám pár évvel később már megkérdezte édesanyámat az ékszerész, amikor fülbevalót akart venni az unokájának, hogy fiúnak lesz vagy lánynak. A két esemény közben eltelt pár évnek köszönhetően e kérdés már nem lett volna semelyik médiumban szenzáció.
Aki nem demonstrál, az náci, a szép új világ páriája
Mindig így kezdődik, mi pedig későn ébredünk. A liberálisok bedobnak valami kezdetben nagyon sokkoló ötletet vagy jövőképet a köztudatba, s hamarosan elérik, hogy az legyen a norma, amihez PC igazodni. Aki tiltakozik s ellenáll, s nem demonstrál s foglal ezer módon állást az ügy mellett vagy a kérdésben – mondjuk nem rak ki szivárványos zászlót, vagy nem vonul alatta a Pride-on, mint polgármester vagy miniszter, esetleg cégvezető –, az hamarosan a partvonalon kívül találja magát, mint retrográdnak, nácinak és fasisztoidnak bélyegzett legalja teremtmény, a szép új világ páriája. A hullámok elültével jön az újabb ötlet. Lépésről-lépésre – azaz, hogy az ő nyelvükön, amerikaiul fogalmazzunk: step by step – haladnak. Kis hazánk liberálisai vigyázó szemeiket ugyanis rendszeresen Amerikára vetik, ahonnan nyilvánvalóan nem csak a pénzt kapják, hanem a szellemi muníciót is. Mostanában az amerikai elvtársaik, elsősorban a demokrata vezetésű USA-államok mintájára a korábbiaknál sokkal messzebbre merészkedtek. Bár körmük szakadtáig tagadták, egy ártatlannak bemutatott mesekönyv ürügyén az óvodákban és alsó tagozatos általános iskolai osztályokban akarták bevezetni a genderszemlélet oktatását, megvitatva óvodás ás általános iskola alsó tagozatos gyermekekkel a nemváltás lehetőségeit, és a homoszexuális házasság és hasonlók elfogadtatásának kérdését, ahogy ide kattintva elérhető cikkemben azt korábban már részleteiben is bemutattam.
A nép és a kormány azt mondta: elég volt!
A kísérlet nem utolsósorban sokunk felháborodása és tiltakozása miatt egyelőre elbukott, és a kormány – végre – azt mondta, ez az a pont, ahol megálljt kell parancsolni a gyermekek és a jövő megrontásának, valamint hagyományos családi értékeink lerombolásának. 2020. november 10-én ezért az igazságügyi miniszter benyújtotta a parlamentnek a Magyarország Alaptörvényének kilencedik módosításáról szóló tervezetet, amit a képviselők többsége 134 igen, 45 nem szavazattal és 5 tartózkodás mellett meg is szavazott, és amelynek köszönhetően az Alaptörvény mostantól rögzíti, hogy
Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi (...) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
„Sötét nap ez a magyar LMBTI közösségnek...”
A balliberális kórus természetesen a lényeget megfogva azonnal működésben lépett, és – mit tesz Isten – azonnal nemzetközi támogatókra is találtak. Az Amnesty Internationallel, valamint a Transgender Európa nevű nemzetközi szervezettel (nomen est omen) összhangban szidalmazták a magyar kormány kirekesztő és álszent családpolitikáját. Együtt féltették a transzgender gyermekek (?!) és a homoszexuális párok jogait, különösen akkor, amikor kiderült, hogy az alaptörvény módosításához igazodva mostantól a polgári törvénykönyv is rögzíti, hogy gyermeket rokonok és a szülő házastársa általi örökbefogadás kivételével a jövőben csak házastársak fogadhatnak örökbe.
Sötét nap ez a magyar LMBTI közösségnek, az emberi jogoknak és mindenkinek, akinek fontos az egyenlőség és az emberi méltóság. Ezek az újabb homofób és transzfób törvénymódosítások a legújabb fejezetei a kormány LMBTI emberek elleni hadjáratának
– fogalmazta meg fájdalmát Víg Dávid, az Amnesty International magyarországi igazgatója.
Nagyon aggódunk a magyar transz gyermekek és felnőttek egészségéért és biztonságáért ebben az ellenséges környezetben. Felszólítjuk Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy a magyar kormány LMBTI emberek jogait sértő intézkedései jelenjenek meg a Bizottság jogállamiság jelentésében és a magyar kormány ellen folyó 7. cikk szerinti eljárásban is
– fűzte hozzá a diskurzushoz Masen Davis, a Transgender Europe ügyvezető igazgatója.
Érdekes, hogy ugyanezek az emberek egyáltalán nem aggódtak a minden romboló szándék, gyakorlat és ellenhatás ellenére egyelőre még többségi társadalmat alkotó, heteroszexuális szülők és a hagyományos, normál családokban felnövekvő gyermekek jogaiért, amikor például nem is olyan régen a genderszemlélet oktatását akarták bevinni a közoktatásba, megkérdőjelezve az alapvető családi értékeinket.
Legyen-e értéksemleges és rögzíthet-e természettudományi törvényszerűségeket egy alkotmány?
Bár vannak bizonyos jogelméleti elvárások az alkotmányok ideológiai semlegességére vonatkozólag, kétségtelen tény, hogy az alaptörvény alkalmas egy nemzet és ország öndefiníciójának, és általánosan vallott közösségi értékeinek megfogalmazására. Rövidebben fogalmazva: egy ország és egy nemzet alkotmánya az öndefiníció egyik formája, amivel szerencsés esetben az ország életét szabályozó egyéb törvények is összhangban állnak. Ebből a szempontból tehát semmiféle problémát nem okoz, hogy mostantól „Magyarország (...) biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”, annak ellenére, hogy a más vallású, vagy esetleg magukat ateistának tartó és deklaráló polgártársaink számára nem biztos, hogy elfogadhatóak az ilyen jellegű megkötések.
Egyedül az adhatott volna jogelméleti vitára és némi aggodalomra alapot, hogy érdemes-e természeti törvényszerűségeket rögzíteni az alkotmányban, s ha igen, akkor ennek hol lesz az egészséges határa. Felmerülhet például, hogy esetleg ha a közeljövőben a „laposföldhívők” tanait elfogadva kritikusan nagy tömeg vonja majd kétségbe, hogy a föld gömbölyű, rögzítse-e ezt is az alaptörvény, és igazítsuk-e ehhez a polgári és büntető törvénykönyvet is. A példákat hosszasan lehetne sorolni, akár szellemesen is, ám ezt eddig az ellenzék sem tette. Úgy tűnik, hogy szellemi kapacitásuk leragadt a genderideológia terjesztésének megakadályozására tett kísérleten való felháborodásnál, ami viszont nekünk, azaz a többségi társadalomnak elfogadhatatlan.
A kormány előrelátó volt, és a katolikus egyház is velünk ért egyet
Nyilvánvaló, hogy – ahogy fentebb már mondtam, s ahogy végső soron a törvénymódosítás indoklása is leszögezi – valahol megálljt kell tehát parancsolni a gyermekeink jövőjét és a nemzet önazonosságát fenyegető veszélyeknek, és a cikkem előző részében érzékeltetett esetleges jogi anomáliák ellenére meg kell állapítanom, hogy a kormány ez esetben előrelátó volt. Amerikában a genderideológia előretörése a tagadhatatlan romboló hatások ellenére töretlen, és épp a múlt szerdán tárgyalta az Európai Parlament az Európai Uniót az LMBT-közösség tagjai számára szabad övezetté nyilvánító tervezetet, annak minden, az eddigi ismereteink alapján elképzelhető jogi és egyéb vonatkozásával. Egészen a legutóbbi napokig úgy tűnt, hogy Magyarország és Lengyelország magára marad az egész keresztyén világot érintő globális küzdelemben, ám ekkor már alig várt támogatást kaptunk: a katolikus egyház indirekt módon hivatalosan is kijelentette, hogy a homoszexuális kapcsolat a katolikus egyház hivatalos állásfoglalása szerint is bűn! A hittani kongregáció elnöke, Luis Francisco Ladaria Ferrer bíboros által Ferenc pápa jóváhagyásával aláírt, hét nyelven közölt dokumentum végre rögzíti, hogy nem áldhatja meg katolikus pap azonos neműek élettársi kapcsolatát vagy melegházasságot, mert „Isten nem adhatja áldását bűnre”.
Egészen bizonyos vagyok benne, hogy nemzetünk jövőjét és gyermekeink érdekeit szolgálja, ha a bibliai igazságokhoz a továbbiakban mi is minél következetesebben ragaszkodunk mind a törvénykezés, mind a kultúra színterein, és amennyire lehet, megóvjuk hazánkat a világ jelentős részét fenyegető romboló tendenciáktól.
