Ilyet csak Gyurcsány-félék meg pszichopaták követnek el

A sokkoló hír még itt lebeg az éterben: megszüntették a büntetőeljárást a közvagyonban több mint hatmilliárd forintos kárt okozó maffiaszervezet vád szerinti vezetője, Czeglédy Csaba ellen, miután a Nemzeti Választási Bizottság ellenzéki küldöttei nem szavazták meg mentelmi jogának felfüggesztését. Czeglédynek azért van egyáltalán mentelmi joga, mert a Gyurcsány-család szektapártja, a Degenerált Koalíció fölrakta őt uniós választási listájára. Szándékaik „őszinteségét” jelzi, hogy vádlott úr a biztos befutónak éppen nem nevezhető 36., vagyis utolsó helyre került a lajstromon. (Miközben Magyarország összesen 21 képviselőt küldhet Brüsszelbe.) Czeglédy viszont félig röhögve lenyilatkozta: nem tartja magát „kamujelöltnek”. Nem tudom, ezen sírjunk vagy nevessünk? Esetleg a tévékészüléket hozzávágjuk ahhoz, aki ennyire hülyének néz minket?

„Bűnsegédek”

Mielőtt továbbmennénk, az utókor számára rögzítsük, kik voltak azok az erkölcsi hullák, akik segédkezet nyújtottak, hogy hazánk történetének egyik legsúlyosabb korrupciós bűncselekménye még tovább húzódjon, és hogy e maffiaszervezet vélelmezett feje, a „Kistérségi Don Corleone” minél később nyerje el méltó büntetését:

• Avarkeszi Dezső (DK)
• Litresits András (MSZP – aki egyébként Czeglédy ügyvédjeként is ismert, így az NVB ügyrendje szerint nem is szavazhatott volna ügyfele mentelmi jogáról)
• Bodolai László (LMP – ő egyúttal az Index igazgatóságának elnöke)
• Fazekas Tamás (Párbeszéd – róla mindent elárul, hogy a Helsinki Bizottság ügyvédje...)
• Borbély Andrea (Jobbik)
• Csáki Marianna (Mi Hazánk)
• Gönczi Gergely (Kétfarkú Kutyapárt – igaz, tavaly még momentumos volt)
• G. Szabó Dániel (Momentum)

Ők így nyolcan, ha úgy tetszik, Czeglédy „bűnsegédei” lettek, s erre majd akkor is érdemes lenne visszatérni, ha – remélhetőleg minél előbb – az érintettet jogerősen elküldik oda, ahová a vádirat alapján való: a kaptárba. Egyébként az ellenzéki pártok közül egyedül a Munkáspárt delegáltja, Hajdu József szavazott igennel. A Magyar Nemzet szerint a Mi Hazánk küldöttje szembement pártja álláspontjával, amikor nemmel voksolt, a Jobbik viszont arcátlan módon arra hivatkozott: nem kívántak részt venni egy „politikai színjátékban”. Nacsa Lőrinc, a KDNP-frakció szóvivője úgy fogalmazott: az ellenzék nyíltan egy köztörvényes bűnöző oldalára állt a bírósággal szemben, falaznak neki.

Így mentik az irhájukat

Ha van bármi értelme a mentelmi jognak (mármint azon túl, hogy Czeglédy-szerű politikusbűnözők megúszhassák, elodázhassák a felelősségre vonást), akkor az az: ne lehessen a képviselőket visszaélésszerűen a bíróságra citálni például mondvacsinált rágalmazási ügyekben. Ám a pártok idáig többnyire tartották magukat ahhoz, hogy köztörvényes bűnügyekben, amelyek nem függtek össze a képviselő munkájával, a mentelmi jog fölfüggesztésére szavaztak. Így volt ez például a fideszes Mengyi Roland esetében is, noha a kormánypárti többség megtehette volna, hogy nem adja ki őt, s ezzel megakadályozza a büntetőeljárást. Nem tette.

Pedig Mengyi esete bakfitty volt Czeglédyéhez képest. Emlékeznek még? Czeglédyhez hasonlóan képviselőjelölti mentelmi joggal próbálta késleltetni az ellene folyó büntetőeljárást két másik balliberális díszmadár is: a bajai kamuvideón szereplő egykori DK-s politikus, Kőrös Gusztáv, illetve a cigányok felzárkóztatására szánt pénzeket még a Gyurcsány-érában lenyúló Kolompár Orbán. Idekívánkozik Angyalföld volt szocialista alpolgármesterének, Hiszékeny Dezsőnek az esete is, akinek mentelmijog-felfüggesztésére a parlamenti bizottság szocialista tagja nemmel szavazott. (Az más kérdés, hogy Hiszékenyt utóbb a bíróság bizonyítottság hiányában fölmentette.)

Szégyentelen bűnözők

Nézi az ember Czeglédy Csabát, az MSZP, a DK és a Gyurcsány-família kedvenc ügyvédjét, akinek a Szemkilövető családi cége mintegy kétszázmilliós kölcsönt adott törvénytelenül, és akit hatmilliárdos kárt okozó bűnszervezet vezetésével vádol az ügyészség. Figyeljük, ahogyan vigyorogva, magától eltelve surrogja a kamerába: ő bizony nem kamujelölt, nem követett el semmit, ártatlan, mint a ma született bárány. Aztán hallgatjuk Gyurcsányné asszonyságot, aki szerint Czeglédy „hősként viselkedett”, férjura pedig rákontráz: „Csaba megérdemli, hogy büszkén nézzünk rá.”

Egy tisztességes magyar ember, ha netán hatmilliárdos kárt okozó maffiaszervezet vezetésével vádolnák meg, első körben a Dunának menne. Második körben is. S ha a Dunáig nem jutna el, akkor legalábbis szégyellné magát, hogyan kerülhetett ilyen bűnügybe, hogyan károsíthatta meg milliárdokkal a közvagyont, rövidíthetett meg diákokat és idős embereket. Meg azért is égne a képéről a bőr, hogy szégyent hozott a családjára. Mondom: egy tisztességes magyar ember így tenne. De baloldali politikusbűnöző Magyarországon (az egy szem Zuschlag Jánost kivéve) soha sem ismerte el a bűnösségét. Az utolsó utáni pillanatig tagadnak, terelnek, másra mutogatnak, hazudoznak. Hunvald, Hagyó, Simon Gábor, Benedek Fülöp, Wieszt János, mindegyik. Egyik sem szégyelli magát.

Kórisme

A szakirodalom azt írja: a pszichopata ember „Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együtt érezni másokkal. Másik jellemzője ennek az embertípusnak, hogy nem szorong. Mivel csak önös érdekeik vezérlik őket, ezért nem riadnak vissza a hazudozástól, álnévhasználattól, csalástól, mások becsapásától sem. Kölcsönöket vesznek fel, melyeket soha nem fizetnek vissza, a munkahelyüket igen gyakran váltogatják. (...) Nem képesek felismerni annak a következményeit, ha bűncselekményen kapják őket, sok esetben visszaesőként kerülnek az igazságszolgáltatás elé.”