Pesti Srácok

Felkelőket gyilkoltatott, behívta a szovjeteket – Nagy Imrének nincs helye hőseink között!

Felkelőket gyilkoltatott, behívta a szovjeteket – Nagy Imrének nincs helye hőseink között!

Jánosi Katalin kikéri magának, hogy nagyapja (Nagy Imre) emlékét beszennyezze a mostani diktatórikus kormány. Az ő nagyapja ugyanis – állítja – „erkölcsös”, „tisztességes” és „hazaszerető” volt... Tényleg ideje rendet tenni Nagy Imre-fronton. Mára ugyanis odáig jutottunk, hogy az ötvenhatos szabadságharcosok statáriális kivégzéséért, sortüzekért, szovjet csapatok Budapestre hívásáért, több százezer német nemzetiségű magyar honfitársunk deportálásáért, koncepciós perekért, parasztok kifosztásáért felelős véreskezű kommunista hazaárulót avatnák szentté a kommunisták ivadékai, szellemi és anyagi örökösei. Elég volt ebből! Ez az ember nem való nemzeti hőseink panteonjába!

Mindjárt az elején rögzítsük: senki nem tehet arról, milyen családba pottyantotta a gólya. Van, akinek csupán egy hazaáruló, tömeggyilkos nagyapa jutott. A baj ott kezdődik, amikor a leszármazott betüremkedik a nyilvánosságba, és véreskezű elődje „szent emlékével” takarózva elkezdi hirdetni az igét. Elkezdi magyarázni, milyen egy erkölcsös politikus (olyan, mint nagyapó) és milyen egy erkölcstelen (olyan, mint a mai kormány). Kioktat arról, hol kezdődik a diktatúra (itt, most). S ezzel hibázik, magára rántja az egész véres cugehőrt, amit nagyapa ráhagyott.

Ez történt a minap Jánosi Katalinnal, Nagy Imre néhai miniszterelnök unokájával, aki a HVG-nek nyilatkozott arról, ki mindenki szégyellje magát nagyapja emlékének megsértése miatt, de azonnal. Ilyeneket mondott:

PestiSracok facebook image

Úgy tűnik, még sokszor, nagyon sokszor kell leírnunk, elmondanunk, hogy mindenkihez eljusson a hír: Nagy Imre egy kommunista vezető volt, aki halála pillanatáig hitt a kommunizmusban. Abban a tömeggyilkos, emberellenes, eszement eszmében, amely világszerte százmillió ember halálához vezetett. Már önmagában ez kizárja, hogy ép ésszel bárki példaképként tekintsen rá. Ha pedig végignézzük életútját, „történelmi szerepét”, világossá válik, ez az ember bizony vállalhatatlan. (Egyetlen apró momentumot leszámítva.)

Mégis milyen erkölcsről tetszik prédikálni? Annak az embernek az erkölcséről, aki orosz hadifogsága után, 1920-ban belépett az Oroszországi Kommunista Pártba, majd 1921-ben csekista kiképzést kapott? (A Cseka az orosz kommunisták első, 1917-ben létrehozott, közrettegésnek örvendő titkosszolgálata.) Aztán 1930-ban belépett a szovjet titkosrendőrséghez, az OGPU-hoz (az NKVD és a KGB elődjébe). A jobboldali elhajlással nehezen vádolható Charles Gati történész Vesztett illúziók című művében azt írta:

Az első ilyen besúgó jelentést 1936 táján, a másodikat 1939. április 20-án, a harmadikat 1940. június 15-én juttatta el az NKVD-nek. Gati szerint e három lista összesen 203 nevet tartalmazott, akik közül „több tucatnyian lettek a Szovjetunión végigsöprő tisztogatási hullám áldozatai”.

„Politikai és magánemberi erkölcsösség”, ugye, kedves Jánosi Katalin? Pedig ez a több tucat besúgott és kivégzett ember csupán egy apró szeletkéje a maga nagyapja csodálatraméltó életútjának!

Kommunista vezetők 1948. január 12-én balról jobbra: Rajk László, Gerő Ernő, Kossa István, Kovács István, Kádár János, Rákosi Mátyás, Révai József és Nagy Imre (Forrás: mult-kor.hu)

Vologya jól feküdt Sztálinnál

Félix Péter 2008-ban a Magyar Narancsban háromrészes cikksorozatot írt Nagy Imre ismeretlen élete címmel. (Itt olvasható az első, a második és a harmadik rész.) A második részben rámutat egy igen lényeges tényre:

Ajánljuk még