Karácsony gerinctelen – de milyenek a szavazói?
Lelövöm a poént – legalábbis a választ a kérdésre: nem bántom Karácsony Gergely szavazóit. Alapvetően semmi bajom azzal, ha valaki az enyémtől eltérő politikai véleményt fogalmaz meg. Ha az koherens, van mögötte tartalom, ha nem csak vagdalkozásból, szlogenek és frázisok pufogtatásából áll, ha gondolatokból és meggyőződésből, nem pedig hazugságból és gyűlöletből táplálkozik, akkor nem csak tiszteletben tudom tartani, de még az is előfordulhat, hogy egyes kérdésekben igazat adok neki. Vagy vitázom, érvelek én is, és eljuthatunk valahová - ha más nem, legalább oda, hogy egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet.
Alapvetően nincs tehát bajom azokkal sem, akik egy általam nem támogatott politikai jelöltre szavaznak. Legfeljebb csodálkozom, érdeklődöm, hogy miért szavaztak rá. (Feltéve, ha van értelme a kérdésnek, és nem az előbb említett üres hazugságok, gyűlölködés, stb. miatt szavazott rá.)
Nem ildomos bármilyen politikai oldal, párt, formáció, stb. szavazóit minősíteni, lenézni, egy hanyag mozdulattal „félresöpörni”, bármilyen „skatulyába” tenni őket… még ha ez sokszor csábító is. De hagyjuk meg a baloldalnak ezt a módszert, amit ők persze alkalmaznak is szépen, nap mint nap. Agymosott fideszesekről beszélnek, lehülyéznek, lepatkányoznak 3 és fél millió embert, legújabban pedig rémisztő képződménynek nevezik a magyar lakosság kb. 80 százalékát.
Azt még az ellenzéki szavazók nagy része, de még a fizetett megmondóembereik többsége is ma már világosan látja, hogy a 2002-es választási eredmény, az akkori Orbán-kormány leváltása súlyosan negatív következményekkel járt, és a helyére lépő Medgyessy- majd pedig Gyurcsány-, illetve Bajnai-kormányzás nyolc éve alatt a magyar gazdaság a csőd szélére került, az erőteljes, dörgedelmes látványpolitizáláson kívül nem sok minden történt, a családok, munkavállalók, nyugdíjasok, általában a magyar emberek érdekei nem hogy nem érvényesültek, hanem kifejezetten rosszabb helyzetbe került az egész ország, mint amilyenben volt, és mint amilyent a körülmények – a világgazdasági válságot is beleértve – indokoltak volna. A baloldal által okozott korábbi károkból okulva a jobboldal szavazói ezt nagyjából előre borítékolták 2002-ben, hogy így lesz. Mégis, a választási vereséget követő beszédében – tisztán emlékszem személyesen is – Orbán Viktor, akkor leköszönő kormányfő beszédének első mondata az volt, hogy ne minősítsük az ellenfél választóit, ők így döntöttek, ők lettek többen, és ezt tartsuk tiszteletben.
Elegáns, politikushoz méltó mondatok; bárcsak hasonlóan gondolkodnának, szólnának mások is, amikor épp nem szerzik meg a politikai győzelmet, hatalmat. Nem pedig olyan ócska, aljadék szövegeket hallanánk tőlük, hogy „nem tudok gratulálni, mert…”, és tökmindegy is, hogy mi van a „mert” után. Az ilyen pitiáner politikusok (igen, ezt Karácsony Gergely mondta, amikor 2018-ban miniszterelnök-jelöltként alulmaradt Orbán Viktorral szemben) ezekkel a nívótlan, gyűlölködő szövegekkel bár sajnos sok szavazót maguk mellé tudnak állítani, de akkor sem a szavazókkal van a baj, hanem magukkal a politikusokkal. Nem szabad zsigerből, az utóbbiak miatt az előbbieket minősíteni.
Karácsony Gergelyről megvan a véleményem (akit érdekel, nézze meg az elmúlt csütörtöki Szabadfogásban a YouTube-on:
Ez az írás nem róla szól. Az érdekelne őszintén, hogy a szavazói vajon mi alapján hisznek neki, mi alapján veszik őt komolyan? (Ha komolyan veszik, ha hisznek neki egyáltalán.)
A napokban találkozott Sadiq Khan-nal, London pakisztáni származású, a Munkáspárt színeiben megválasztott polgármesterével, és nagy büszkén, óriási lelkesedéssel tette közé nem csak a közös fotókat, hanem bizony, azt is hallhattuk tőle, hogy szeretné Budapestet olyan élhető várossá tenni, mint amilyen London…
Biztos, hogy jó a párhuzam? Londonban naponta késelnek valakit halálra, időnként autóval hajtanak öngyilkos merénylők a járókelők közé a hídon. A bűnügyi statisztikák évek óta meredeken romlanak, a világsajtó is kénytelen rendre beszámolni a Londonban történt késelésekről, egyéb bűncselekményekről. És a BBC is el kellett ismerje, hogy az általa korábban egyszer leforgatott és bemutatott, aztán később letagadott no-go zónák nagyon is léteznek. Természetesen ott van London elegáns üzleti negyede, a "City", a sok-sok felhőkarcoló, meg jó pár történelmi épület (és persze mosogatni is egész jó pénzért lehet valamelyik ottani gyorsétteremben). Csak épp gyalogosan nem ajánlatos járkálni közöttük, különösen este, és főleg egyedülálló nőknek. A külvárosokról, a keleti részről nem is beszélve, ahol helyenként már inkább a saria uralkodik, mint a brit törvények.
Az egészségügyi ellátás, a közbiztonság már csapnivaló, a közlekedés, ha épp nem jár valamelyik metró, teljesen megbénul. (Bár ha az Index lázító, a kivándorlást ösztönző propagandacikkeit olvassuk, akkor mindezeknek az ellenkezőjét tolják az arcunkba, miközben az ezeket cáfoló, valóban Londonban élő, nem politikailag motivált magyarok kommentjeit viszont kitörlik.) A patinás, nagyhírű, csodálatos London sajnos egy nagyon is kevéssé élhető várossá vált a mindennapokban, és ezt nem mi, lemucsaizott, lefasisztázott magyarok mondjuk, hanem mindazok a nemzetközi rangsorok, amelyeket a világ nagyvárosairól publikálnak, és amelyeken Budapest jelentősen megelőzi Londont.
Vagyis: ha Karácsony Gergely szeretné Budapestet olyan élhetővé tenni, mint amilyen London, akkor ahhoz elég sokat kell rontani a város minőségén.
Persze, az őt támogató nemzetközi politikai körök felé egy fontos üzenet, hogy Sadiq Khan-nal fotózkodik, és csontig benyal neki, ezért ha nem vagyunk empatikusak vele szemben, akár mondhatnánk azt is, hogy ez csak a szokásos, gerinctelen seggnyalás, csak egy üres gesztus a seggét minden aktuális, általa hasznosnak vélt irányba odatartó Karácsony Gergely részéről.
Legyünk hát empatikusak - de vajon ő mennyire gondolja komolyan? Vajon tényleg szeretné Budapestet egy Londonhoz hasonló, a felszínen csillogó, a nemzetközi pénzügyi köröket kiválóan kiszolgáló, ám a hétköznapi emberek számára folyamatos veszélyt hordozó várossá tenni? Ahogy a példaképe, Sadiq Khan is megmondta pár évvel ezelőtt: hozzá kell szokni, hogy a terrorizmus a nagyvárosok része. Vajon Karácsony Gergely számára tényleg ez a példa, tényleg ezt az utat szeretné járni? Budapesten is a mindennapok részévé szeretné tenni a késeléseket – nekünk pedig el kell mindezt fogadnunk, a nagyvárosi élet részeként?
A globalista politikai elit kétségkívül elégedett lesz vele. De a szavazói vajon mit szólnak hozzá, hogy Karácsonynak fontosabb, hogy politikai jópontokat szerezzen külföldön, mint az, hogy valóban Budapestért dolgozzon? Vajon nekik ez így jó?
Vezető kép: Karácsony Gergely és Sadiq Khan Londonban. Fotó: Facebook.com
