Amit a szivárványos profilképű ismerőseink nem akarnak megérteni

A jelenség, bár eredendően nem politikai, de a politika is jól fel tudja használni, és fel is használja. Pontosabban jelenség-együttesről beszélhetünk, amelynek alkotóelemei szorosan összefüggenek egymással. Ez pedig az internetfüggőség, a virtuális valóság, a világ leegyszerűsítése, a kritikus gondolkodás, és általában a gondolkodás megszűnése. Mindez akadálytalan manipulációt tesz lehetővé, az emberek végzetesen befolyásolhatóvá válnak, innen pedig tényleg gyors és egyenes az út a diktatúrához. Nem olyan diktatúrához, amiben az öt vezető online hírportál közül négy masszívan ellenzéki, vagy ahol bármikor, bárki szabadon g**zheti a miniszterelnököt, hanem valódi diktatúrához.

Beszippant a fekete lyuk

Sajnos nagyon sokan váltak már a befolyásolás, a manipuláció áldozatává. Réges-régen beszippantotta őket ez a „fekete lyuk”, ám ezt nem veszik észre, sőt, sokszor épp ők gúnyolják, sajnálják, szidják magabiztosan azokat, akik a fekete lyuk eseményhorizontján kívül, még szabadon képesek gondolkodni. Ez a „fekete lyuk”, ami beszippant, ez pedig az internet. Azon belül is különösen a közösségi média, elsősorban a Facebook. Annyiban valóban különbözik a fekete lyukaktól – vagy épp a drogoktól, egy másik hasonlattal élve –, hogy nem szippant be azonnal, illetve nem minden esetben okoz függőséget a használata. Mert természetesen lehet úgy létezni, használni az internetet, jelen lenni a közösségi médiában, kapcsolattartásra használni az online felületeket, hogy ettől még a valóságban élünk, nem veszítjük el a realitásérzékünket, nem válunk egy programozott, kritikátlan, gondolkodásmentes tömeg részévé, de nem könnyű. A rendszer ugyanis nagyon jól működik, egy-két évtized alatt zseniálisan-ördögien ki lett fejlesztve. Az egész rendkívül addiktív. Gyorsan, könnyen kielégíti a felületes kíváncsiságunkat. Megkapunk mindent egy helyen. Beírunk valamit a Google-be és dől az információ. Felmegyünk a Facebook-ra, görgetni kezdünk, és minden jön szembe, erőfeszítés nélkül. Ugyanakkor sosem elég, egyre többet akarunk belőle, maga a görgetés mozdulata is fizikailag és lélektanilag egyaránt ezt a hatást erősíti.

Függőség -> totális befolyás

Eljutottunk oda, hogy amit a Google kiad, amit a Facebookon olvasunk, azt kritika nélkül elfogadjuk, sőt, úgy érezzük, másokkal is meg kell osztanunk. Főleg, ha érzelmileg is hatott ránk. Márpedig érzelmileg nagyon is hat; ezt viszont már nem önmagában a Facebook vagy a Google, mint felület csinálja, hanem azok a tartalom-előállítók, akik felismerték, milyen hatást váltott ki az emberekben az internet tömeges terjedése. Ezek a tartalom-előállítók azért akarnak az érzelmeinkre hatni, hogy függőséget alakítsanak ki bennünk a termékeik, a szolgáltatásaik iránt, de egyre inkább válunk függővé az ideológiák, illetve az ezáltal okozott önhittség, éntudat, ego, az önmagunk nagyszerűségébe vetett hit iránt is. Jóemberkedünk, erényeket fitogtatunk, folyamatos társadalmi elismerésre vágyunk. És ez bármilyen termékeknél, a cukros üdítőknél, de még a tudatmódosító szereknél, termékeknél is súlyosabb és alattomosabb függőség. Így születnek a totalitárius politikai rendszerek; az olyanok, amelyek az emberek mindennapi élete, gondolkodása fölött is uralmat kívánnak szerezni. A propaganda, az indoktrináció mindig is fontos eszköz volt, de kellett azért a fizikai fenyegetés, a rendőrség, a hadsereg is. Ma már egyre kevésbé. Az internet, a fogyasztói kultúra ezt tökéletesen megteszi. Olyannyira, hogy ma már inkább feloszlatni akarják a rendőrséget, a katonaságot. Mert a hagyományos, értelemben vett rend, sőt, maga a fizikai valóság is kifejezetten akadálya a domináns ideológia térhódításának.

A domináns ideológia tagadja a valóságot. A domináns ideológia szerint nincs különbség férfi és nő között, csaknem száz társadalmi nemről beszél, meg intézményesült rasszizmusról. Minden – vélt, vagy valós – etnikai, vallási, szexuális kisebbségeket áldozatnak, a fehér, keresztény, heteroszexuális embert viszont egységesen bűnösnek kiáltja ki. Aki nem ért egyet, azt megbélyegzi, lehurrogja, ellehetetleníti. Egyre inkább törekszik a fizikai bántalmazására, megsemmisítésére is. És ha nincs, vagy legalábbis gyenge a hagyományos rendőrség, katonaság, akkor az ideológiának száz százalékosan alárendelt milíciák, fegyveres szabadcsapatok – például az Antifa – akadálytalanul terrorizálhatják az ideológia nevében az ideológia ellenségeit. Pont úgy, ahogy a maoista Kínában tették, a kulturális forradalom idején. Egy ilyen totalitárius rendszer felé haladunk, sajnos rohamléptekkel. Nyugaton már sokkal előrébb járnak, de Magyarországon, illetve egész Közép-Kelet-Európában is nagy erők, politikusok és „civilek” dolgoznak rajta rendesen, hogy utolérjük. És ugyanúgy ki is használják az internet adta lehetőségeket.

Szivárványkultusz

Az egyik legaktuálisabb, legnyilvánvalóbb példája ennek a „beszippantásnak” a szivárványos profilképek kirakása. Született ugyanis egy törvény Magyarországon, amely a hódító ideológiával szemben a normalitást igyekszik megvédeni. Azt a normalitást, amit húsz éve még azok is nyilvánvalóan természetesnek vettek volna, akik most – a legtöbb esetben jó szándékból, „jóemberkedésből”, nem pedig gonoszságból, ezt ismerjük el nekik – egymással versengve fitogtatják az erényeiket, teszik ki a szivárványos képeket, mondanak végső búcsút a normalitásnak.

Csak sajnos a legtöbben nem olvassák el. Viszont azonnal, gondolkodás és késlekedés nélkül felülnek a robogó vonatra, mert muszáj. Mert nem szabad lemaradni. Mert meg kell mutatni. Hogy én is olyan „jóember” vagyok, mint te, mint ti, mint a többiek, mint az ismerőseim. Csatlakozni kell a tömeghez, plusz még felháborodottan meg is kell bélyegezni azokat, akik nem csatlakoznak. Mert ez érzelmi kielégülést okoz, erősíti az önmagunk nagyszerűségébe vetett hitet. „Lám, kiálltam a bántalmazottakért!” Miközben valójában senki sem bántalmazta őket. Csak az előbb említett normalitás megőrzésére, visszaállítására történt egy erőfeszítés. Mert minden felnőtt embernek joga van eldönteni, hogy kivel létesít – beleegyezéses – kapcsolatot, ez teljesen rendben van. De az, hogy a gyerekeknek az iskolában, sőt, már az óvodában bohócnak öltözött kukis nénik mutogassák magukat, és a fülükbe súgják, hogy ez nagyon jó, legyél te is ilyen, az egész egyszerűen nem normális. Mondom, húsz éve ezzel még mindenki száz százalékosan egyetértett volna, azok is, akik most szivárványos képekkel tiltakoznak a törvény és a normalitás ellen. A mesekönyvekben, kutya-nyúl hasonlatokkal sem szabad a gyerekeket sunyi módon arra biztatni, hogy ne fogadják el önmagukat, a saját, Isten és a biológia által egyaránt adott testüket, nemüket. Általában semmilyen szexuális kilengésre nem szabad a gyerekeket nevelni.

Mivel a domináns ideológia viszont azt mondja, hogy de, igenis szabad, sőt, kell, sokan esnek az indoktrináció, az agymosás áldozatául. Beszippantja őket a fekete lyuk. Mivel az életük jelentős részét a virtuális valóságban, az interneten, a közösségi médiában élik, nagyon könnyen manipulálhatók. És mivel az online függőség, a valóságérzékelés meggyengülése egyre sebezhetőbbé, ingerlékenyebbé, lelkileg labilisabbá tette őket, így még könnyebben hergelhetővé is váltak. Teljesen mindegy egy hír, egy információ, egy állítás valóságtartalma; ha kellő érzelmi felindulást okoz, már megy is a megosztás. Megfojtott kismacska, betegség, halálesetek, korrupció, homofóbia, tökmindegy, hogy igaz, vagy nem, felháborodnak, gyűlölködni kezdenek, kiabálnak. És ha a megfelelő szlogeneket megkapták ehhez – például A család az család, O1G – akkor még könnyebben csatlakoznak a kórushoz. És persze ők is tovább osztják a hergelést, hogy mások is velük együtt hisztizzenek. Mert így még jobban elhiszik, hogy ők a normálisak. A ketrecbe zárva is azt gondolják, hogy ők vannak kívül, és ők nézik a ketrecbe zárt majmokat. Nem veszik észre, hogy átestek a fekete lyuk eseményhorizontján.

A tudatlanság gyönyör

Erre pályázik a hazai ellenzék is. A virtuális térben, kamu, vagy lényegtelen ügyekben felhergelni az embereket. Hogy ne vegyék észre a valóságot. Azt, hogy valójában sokkal jobban élnek, jobbak az életkörülményeik, az egész környezetük, mint akkor, amikor a mostani ellenzék volt hatalmon, de azt se vegyék észre, hogy az ideológiai agymosással a valódi szabadságot, a kritikai gondolkodás jogát és lehetőségét veszik el tőlük. Van olyan ellenzéki szavazó, aki kezdi mindezt megérteni, de ez nem könnyű. Sokkal egyszerűbb, könnyebb, fáradságmentesebb ugyanazokat a szlogeneket ismételgetni. A fekete lyukban maradni – vagy a Mátrixban, ha úgy tetszik –, ahol minden kényelmes, és ahol ott vannak az ismerősök is.

– mondta Cypher a Mátrixban. Ő látta a valóságot, de tudatosan úgy döntött, nem kér belőle. Mert jobban érzi magát, ha irányítják az agyát. Ha megmondják neki, mit kell gondolni. Ha visszamehet abba a virtuális világba, ahol semmi sem valós, de mindenki magabiztosan azt hiszi, hogy az. A szivárvány is gyönyör(ű). A profilkép-cserélők viszont még annyi valóságérzékelést sem kockáztatnak meg maguknak, mint amennyit Cypher.

Vezető kép: PS