Európa még csak térdel, de hamarosan feküdni fog
Európának elsősorban az köti most le a figyelmét, hogy térdeljen egy amerikai bűnöző tiszteletére, továbbá hatszínű kamuszivárványba csomagolja, amit csak lehet, ezzel provokálva Magyarországot és a normalitás mellett kiállókat. Igazán nemes, magasztos célok ezek, csak hát ez alatt Európa nyakán meg itt térdelnek a világ feltörekvő gazdasági hatalmai, és egyre nehezebb lesz levegőt kapni tőlük. Miközben a foci Eb-n ma a BLM csapat és az LMBTQ csapat vív a továbbjutásért, egy még nagyobb pályán zajlik egy még nagyobb meccs.
A mai BLMBTQI találkozó igazi progresszív ünnepnek ígérkezik a Volkswagen, a Heineken meg a Booking.com homoszexualitás és gyermekmolesztálás mellett kiálló hirdetései közepette. Az persze a nagy cégek saját ügye, hogy milyen mesterséges társadalmi konstrukciókat támogatnak, bevételnövekedést remélve attól, ha beleállnak az identitáspolitikába. Az viszont már egész Európa ügye, hogy mi lesz Európával. Ez ügyben érdemes egy lépéssel hátrébb állva is megvizsgálnunk a mai BLMBTQI ünnep díszleteit.
Arról is beszélhetnénk, hogy földrészünk legjobb csapatai mennyi kiemelkedő, bennszülött futballistatehetséggel tudják elkápráztatni a nézőket, és mennyi bevándorló hátterű fiatal játszik a csapatokban. Mindig is voltak persze a fociban bevándorlók, akik nem a születési, illetve származási helyük szerinti ország válogatottját erősítették, nincs ezzel baj. A gondok ott kezdődnek, amikor már annyian lesznek, hogy nélkülük nem elképzelhető az adott válogatott. Jó néhány ország már túllépte ezt a szintet – náluk már jobbára bevándorlók képezik azt a szegény réteget, amelynek a fiai számára kiugrási lehetőség a futball, és akik hajlandók is megmozdulni ezért. Ugyanezen országok bennszülött fiataljai egyre szívesebben inkább a nézőtéren lengetik a kamuszivárványos zászlót, semmint a pályán bizonyítanának.
A borsos jegyárakat kicsengetni képes, jómódú fehérek szurkolnak a pályán robotoló négereknek, és közben ünneplik az egyenlőséget meg a jóságot. Fogy az erő és a lendület Európából, amit képmutatással próbál pótolni.
Nem kell sokat visszatekintenünk az időben, ne is menjünk a '90-es évekig, csak a hárommal ezelőtti, 2008-as Európa-bajnokságig! Nézzük meg, mennyi jó játékost bírt kitermelni az akkori Németország, Hollandia, Portugália vagy Svájc anélkül, hogy „egykori” gyarmataihoz, illetve a harmadik világhoz folyamodott volna plusz humán erőforrásért! És nézzünk körül, mi a helyzet most! Aztán, ha már a 2008-as Eb-nél időzünk, nézzünk meg még valamit! Itt egy kép a holland–francia csoportmeccsről, ahol van Persie-ék alaposan földhöz vágták Henry-ékat, de van valami, ami hasonlóan földhöz vágó.
Nézzük csak a hirdetőtáblákat az alapvonal mögött! A tíz táblából hat kínál európai céget, és egy további európai cég táblája nem látszik a felvételen, mert az oldalvonalak mentén rakták ki. Nincs ebben semmi különleges, egy Eb-n európai cégek domináljanak, ez így van rendjén – gondolhatjuk, és igazunk is van. Ráadásul a nem európai cégek is jellemzően a földrészünkön kívüli demokráciák hazájából jönnek, mint Japán és az akkor még nem banánköztársasággá süllyedt USA.
Csakhogy mára ez is alaposan megváltozott. Lássuk, mely cégek a mostani, mindössze tizenhárom évvel későbbi Európa-bajnokság főszponzorai!
Ezek nem az Ázsia Kupa vagy az Afrikai Nemzetek Kupája támogatói. Ezek a világ elvileg legfejlettebb és leggazdagabb földrészén a legnépszerűbb sportág bajnokságának támogatói. A szponzorok harmada kínai, harmada más, Európán kívüli és csak egyharmada európai uniós vállalat. Utóbbiak is németek és hollandok – véletlenül pont abból a két országból, amelyek kizárólagosan jól jártak az euró bevezetésével. Rajtuk kívül két régi, amerikai világcég, egy orosz olajipari óriás, egy arab légitársaság, két kínai technológiai cég, egy kínai pénzügyi szolgáltató és egy kínai videómegosztó. Minden meccsen folyamatosan nézhetjük a kínai írásjelekből álló szöveget a hirdetőtáblán. Abban talán megegyezhetünk, hogy ez nem nekünk, európaiaknak szól, akiknek a bajnokságán járunk amúgy.
Európa egyik utolsó kurrens terméke, a foci (amelyben egyre több a vendégmunkás már a válogatottakban is) a sokkal gyorsabban fejlődő, lendületesebb, életerősebb Kína hirdetőfelületévé vált.
Valami hasonló alakul itt, mint amit Kína élt át az 1839-es első ópiumháborútól kezdve száz éven át, amikor egyre pofátlanabbul csicskáztatták őt az európai nagyhatalmak. Csak most Európának juttatják a sztori rosszabbik végét.
A jóemberkedés drogjába menekül a fájdalmas valóság elől az EU
Az EU vészes hanyatlásának most már egyértelmű jelei vannak. Hasonlóakat sorolt fel Orbán Viktor is az egy héttel ezelőtti beszédében. Az Európai Unió 2008-ban a világ GDP-jének huszonöt százalékát termelte meg, ma már csak tizennyolcat. A világ összes ipari hozzáadott értékének huszonkét százalékát adta akkor, ma legfeljebb tizenötöt. A világ ötven legnagyobb cége között 2001-ben tizennégy volt európai, ma csak hét. A világ tíz legnagyobb pénzügyi központja között nincs uniós város. Az EU harminc éve még hétszer annyi szabadalmi bejelentést tett, mint Kína, ma Kína tizennégyszer annyit tesz, mint az EU. A világon az utóbbi huszonöt évben húsz olyan cég alakult, amelyek értéke mára meghaladja a száz milliárd dollárt – ebből kilenc amerikai, nyolc kínai, európai cég viszont nincs közöttük. Ezeket taglalta Orbán, aki évek óta az európai fősodor gyűlölt ellensége, mert szemben áll az identitáspolitikai moralizálásban és zsarolgatásban kimerülő uniós tevékenységgel.
Az Európai Uniót, úgy tűnik, egy cseppet sem aggasztja, hogy a korábban a világot domináló földrészként lassan Kína és az öbölmenti arab országok csicskájává válik gazdaságilag, pénzügyileg, de még szellemileg is.
Ennek az Európának a maradék hatalma elvesztése közben is az most a legfőbb problémája, hogy Magyarország törvénnyel nehezíti meg gyerekek toborzását a homoszexuális életmódra és a nemváltó műtétekre.
Ahelyett, hogy előmozdítaná az európai gazdasági, pénzügyi és szellemi erő fenntartását és az európai demográfiai összeomlás elkerülését, az Európai Uniót, ezt az undorító, aberrált vén bakkecskét a gyerekek szexualitása foglalkoztatja. Ez már a legalja, és egyúttal az utolsó előtti fejezet. Az utolsót senki sem szeretné látni, de el fog jönni az is.
