A küldetés
A kereszténység felvétele, terjesztése, megőrzése a magyarság számára létezésének korai szakaszától kezdve nemcsak hitbéli kérdés volt, hanem szükségszerűség is. A több ezer éves magyarság, székelység fennmaradásának záloga éppen az volt évszázadokon keresztül a Kárpát-medencében, hogy a minket körülvevő ellenséges környezetben megerősítsük keresztény hitünket és harcoljunk érte. Ez a hivatástudat már jelen volt a pozsonyi csata (907) idején, amikor a nyugati fejedelemségek, királyságok meg akartak bennünket semmisíteni, de Árpád népe legyőzte őket. Ezek a próbálkozások a tatárjárással és a törökdúlással folytatódtak.
Hunyadiék, Dobóék, Zrínyiék a haza megvédésén túl a szent kereszt nevében harcoltak az iszlám túlerővel szemben. Isten és a haza nevében harcoltunk függetlenségünkért az 1848–49-es szabadságharcban a Habsburgok ellen. A legveszedelmesebb mégis a bolsevizmus volt, a kommunista-liberális eszme, mert ezer éves keresztény hitünk, egyházi intézményeink, történelmi múltunk megsemmisítésére törekedtek, de ebbe is beletörött a bicskájuk. Ehhez kellettek szentéletű, mártír papjaink, sok tízezer hazafi, akik szembeszálltak a kommunista diktatúrával, egyáltalán a diktatúrákkal.
Mindszenty József esztergomi bíboros, Magyarország hercegprímása ellenállt a nyilasoknak, de 1945 után a kommunista vallásüldözőknek is. A szovjet megszállás, a gyilkos Rákosi-diktatúra sem riasztotta el küldetésétől. Amíg az ÁVH Rajkkal, Péter Gáborral, Rákosival, Kádárral, Nagy Imrével, Gerővel, Farkas Mihállyal, Ortutay Gyulával, Révai Józseffel az élen morzsolta fel, szalámizta le a polgári demokratikus pártokat 1946 után, miközben támadta, tette lehetetlenné a keresztény egyházakat, számolta fel vidéken a parasztgazdaságokat, kisebb-nagyobb földtulajdonokat, végeztetett ki százakat, addig Mindszenty József esztergomi érsek népe mellé állt, küzdött az emberek jogaiért, a katolikus hitért, a katolikus többségű Magyarországért. Első királyunk, Szent István Szűz Máriának ajánlotta fel Magyarországot. A hercegprímás csaknem kilencszázötven év után meghirdette a Mária-évet, így az 1947/48-as év a tomboló kommunista diktatúra alatt a Boldogasszony Éve lett. Jellemző, hogy a legnagyobb félelem légkörében országszerte a zarándoklatokon és az ünnepségeken négymillió-hatszázezer hívő vett részt.
A szegénysorsú paraszti világból, a katolikus egyházi hierarchia legmagasabb csúcsára eljutott Mindszenty komolyan vette a magyarok Kárpát-medencei szent küldetését. Már a Képes Krónika 1360 körül megírta a magyarok őshazába való visszatérését:
...az Isten úgy akarta, hogy a magyarok miharabb menjek le Hungáriába.
Thuróczy János A magyarok krónikájában hozzátette több mint ötszáz évvel ezelőtt:
Az Úr visszadta a magyaroknak Pannóniát.
A hercegprímás viszont tudta, hogy az Úrtól kapott küldetést ingyen nem lehet átadni idegen hódítóknak, hatalmaknak. Bár Mindszenty Józsefet elnémították, börtönbe vetették, megkínozták több száz társával együtt, mégis, nem sokkal később pontos válasz, üzenet érkezett a keresztény világnak, a szabadságért és függetlenségükért harcoló népeknek. Méghozzá 1956. A forradalom és szabadságharc nemcsak nemzeti szuverenitásunk helyreállítására, a szovjet–orosz megszállás megszüntetésére irányult, hanem az újbóli vallásszabadság megteremtésére, keresztény hitünk teljes értékű gyakorlásának biztosítására. Mert tudtuk, hogy európai civilizációnk záloga maga a kereszténység fennmaradása, s ezért sokat harcoltunk, máig sokat harcolunk.
A katolikus hit, egyáltalán a keresztény vallás, a keresztény civilizáció – az ökumené – beleivódott a magyar emberek, családok, néprétegek életébe, és mondhatni, hogy ez máig tart, független attól, hogy valaki tartja-e a vallását, vagy nem. A mi családunk az ékes példa, hogy mindegy, ki mennyire hisz Istenben, a hagyomány őrzése, a keresztény kultúra tisztelete mindent felülír. S ez a hagyomány, ez a tisztelet a két évezredes katolikus vallás elfogadása. Régi házunk lépcsőfordulóján egy polcon ott áll egy százötven éves Szűz Mária-szobor, a kis Jézussal a karjában. Bécsi nagyanyám hozta Mariazellből (híres zarándokhely) 1875-ben egy örökmécsessel együtt, amely immár másfél évszázada világít. Ez házunk védőszentje. S a Kárpát-medencei magyarságnak, népeinek sok milliónyi otthonában ott van ez a védőszent egy keresztben, ajtófélfa megszentelt áldásában, szent jeleneteket ábrázoló faliszőnyegben, asztalterítőben, Jézust vagy Máriát ábrázoló képekben és a könyvespolcokon megbúvó bibliákban. Ezek vagyunk mi, magyarok, székelyek szerte a világban.
Nem véletlen, hogy Szent István király a halála előtti napon, vagyis 1038. augusztus 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl. Egyúttal szent királyunk országunkat, a magyarokat Isten anyja, Mária oltalmába ajánlotta. Ezt a napot Nagyboldogasszony ünnepének is tartják, azaz Mária mennybevételének napja, Magyarország patrónájának ünnepe. A Regnum Marianum Magyarország régi latin nyelvű katolikus elnevezése. Jelentése: Mária királysága. A Regnum Marianum vörös posztó volt a kommunistáknak. Nem véletlenül rombolták le földig a nevét viselő templomot a Városligetben. Bosszúból Rákosiék a katolikus templom köveiből építették meg a talapzatot és arra állították fel a Sztálin-szobrot. A kommunistáknál sohasem volt szent dolog, szent ügy semmi sem, és ez máig így van.
A magyarok a katolikus hitet, a kereszténység védelmét soha sem használták fel önös céljaikra. Bár másodszorra rendeztük meg az eucharisztikus kongresszust – az első 1938-ban volt –, a világ keresztényeinek találkozóját, ezért jutalmat nem vártunk, nem kaptunk. Talán figyelmet. Vagy a következetességünk elismerését, amit a most idelátogató pápa is hangoztatott. Mindenesetre Ferenc pápa üzenete a magyarságnak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson figyelemreméltó:
A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és kitárja karjait mindenki felé... a magyarok tiszteletből nem mondták ki Mária nevét, hanem úgy szólították meg, mint a királynét. A „Boldogasszony, régi nagy pátrónátok” kísérjen és áldjon meg benneteket! Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart!
A Nyugat liberálisai, az Európai Unió a lengyelek és a magyarok nemzeti elkötelezettségű kereszténységét gúnyolják, támadják. A mai magyar politikai térben nincs még egy olyan politikai erő, mint Orbán Viktor és pártszövetsége, amely a nemzeti szuverenitásunk mellett képes megvédeni a hazai keresztényeket. Immár a Fidesz–KDNP kormányra kerülése óta, 2010-től folyamatos harc folyik országunk gazdasági függetlenségének megőrzéséért, nemzeti szuverenitásunk fennmaradásáért. A miniszterelnök mondta egy beszélgetésben, hogy az európai kereszténység léket kapott, csak hátrál, a kezdeményezést átadta a balliberálisoknak, a zöldeknek, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a kereszténydemokrata politika folytatásának csak Közép-Európában van esélye. Látható, hogy a magyar jobboldal hatalomban maradása nélkül a több mint ezer éves magyar keresztény állam aligha védhető meg.
Tény az, hogy a neomarxizmus ismét feltámadt Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Ez a keresztény gondolkodással, értékrenddel összeegyeztethetetlen. Most az újdonsült bolsevisták szövetkeztek az újkor liberálisaival, a globalistákkal. Az már világos, hogy ezzel a hazát vesztő baloldallal nem lehet szót érteni, nem lehet kiegyezni. Történelmi múltunk, fennmaradásunk a haza védelmére, mindig is a közös hivatástudatunk lehet az iránytű. Össze kell fognunk, mert eddig is nekünk volt igazunk, ezután is az lesz. Szimbolikus jelentőségű, figyelmeztető segélykiáltás volt Orbán Viktor kérése Ferenc pápához a budapesti találkozójukon. Arra kérte a pápát, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. S ez a kérés Európa még keresztény gyökerekkel rendelkező népeihez is szólt.
Vezető kép: Vatican News
