Gyurcsány Ferenc már '94-ben is „pókerarccal hazudott” – Fiatalkori „monológjában” elmesélte, hogyan emelkedett fel

A legjobb cikkeket már régen megírták. Megjelent a Magyar Nemzet 1994. október 17-i számában egy remek írás a fiatal, akkoriban újra – már milliárdosként – feltűnt Gyurcsány Ferencről.

Az érintett szám számunkra fontos oldalának tetején ennyi: „Polgár”. Alatta terjedelmes szöveg Benda Gyula történésztől („Ki lesz a polgár?”), alatta egy írás, amely a fiatalok és a polgári eszme kapcsolatát vizsgálja, balra meg egy harmadik: vélhetjük, egy újabb polgárról. És valóban, Fletó a monológ kései szakaszában polgárnak nevezi magát. Amúgy nem én mondom most, hogy Fletó, hanem a szerző, azaz „Élő” – gondolom, az akkor már ott dolgozó Élő Anita.

Fletó, a polgár

De vágjunk is bele! Én csak jegyzeteket fűzök hozzá. <Így.>

„Először az egyetemi gólyatáborban találkoztunk – kezdte Élő. – A moziterem­ben ültem a földön, ő volt Fletó, a KISZ-titkár. Azóta kilenc év telt el, Gyurcsány Ferenc, az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. el­nök igazgatója most kezet csókol nekem. Zsolnay készletből teá­zom, mesélés közben ő híg kávét iszik.

Az indulás

– Két-három tényező játszott szerepet abban, hogy kiszes let­tem. Az első a családi háttér. A papa deklasszálódó dzsentricsalád gyermeke, aki nem tud megbirkózni saját sorsával, gyilkolja maga körül az embereket. Összességében tehetséges ember, akitől intel­lektuális képességeimet örököltem.

A mama hat és fél osztályt végzett fonónő, akibe lehet kapaszkodni, aki borzasztóan szeret bennünket. Neki köszönhető, hogy Pápa város elit iskolájába járhattam. Számomra az anyai példa volt követendő. S láttam azt az ellentétet, ami kettőjük között volt, hogy apám a felszabadulást megszállásként éli meg, az ellenforradalmat forradalomként, de sehova nem vezet ez az ő rebelliója, csak az alkoholizmusba.”

<Érdekes Gyurcsány szóhasználata: amit mi forradalomnak nevezünk, ő azt még 1994-ben is ellenforradalomnak hívta. Ahogyan az anyja is. De ennél még fontosabb az a megjegyzése, hogy apja állítólagos lázadása csak az alkoholizmusba vezetett. Furcsa logika. Ahogyan az is, hogy a rebellió kifejezést mire használja. Mai tudásunk szerint édesapja egy fontos káder sofőrje volt. A lopást, ittas vezetést nevezi rebelliónak.>

„Nyitott személyiségű vagyok, aki ott szerepel, ahol egyáltalán lehet, és ennek nincsenek túl szűk határai. Már 13 évesen én vol­tam az úttörő-tanácstitkár az iskolában, nem díszproletárként, vagy mert főorvos az apám, hanem mert az egyéniségemből ez kö­vetkezett.”

Fletó és a KISZ

„Politika

(Előbb kari KISZ-bizottsági tag, majd kari titkár, Pécs városi egyetemi titkár, országos egyetemi-főiskolai tanácselnök, KISZ KB egyetemi titkár, végül Demisz alelnök.)

– A szakmai érvényesülés lehetősége bennem fel sem merült. Nem éreztem a tudomány kihívását, talán, mert nem voltak olyan minták, amelyek húzhattak volna, hiszen a családban én vagyok az egyetlen diplomás. A politika világáról sem volt közvetlen ta­pasztalásom, de a tömegkommunikációból ezt megszerezhettem. Abban az időben a rendszer legradikálisabbjai is egy fokozatosan átépülő társadalomban gondolkoztak, és a maguk rendszerátépítő szerepét pozitívnak érezték.

„Ezek az értékek egy pillanat alatt elvesztek. 1988-ban egy jól ápolt, intelli­gens nő megállított az utcán: »Maga a Gyurcsány Ferenc? Nem szégyelli magát? Mernek még bármilyen pozitív dolgot mondani ezért a rendszerért. Nem gondolja, hogy most már el kellene taka­rodniuk a francba?« Ez döbbenetes volt számomra. A váltás dön­tő motívuma az volt, hogy ami az én számomra pozitívum, az sen­ki más számára nem fogadható el.”

„Maga a Gyurcsány Ferenc? Nem szégyelli magát? Nem gondolja, hogy most már el kellene taka­rodniuk a francba?” Gyurcsány monológja szerint ekkor dönt a váltás mellett, hiszen ez döbbenetes volt. Ennek ellenére továbbra is politizál, 1989-ben a KISZ-ben, majd a Demisz-ben is ő az egyik vezető, majd jönne az Új Nemzedék-féle kaland, amikor valamiért mégis vált. Ha a hölgy volt rá ilyen hatással, akkor eléggé sokáig érlelte a gondolatot.>

„A váltás

– Két hónapja voltam a Demisz alelnöke, amikor egy politikai konfliktus miatt felálltam Nagy Imre mellől. Egyik hónapban még kaptam a fizetést a KISZ-től, a másik hónapban már nem, és volt egy gyerekem, meg egy feleségem. Ötödéves voltam a közgázon, mert úgy véltem, ha politikus akarok lenni, értenem kell, mi zajlik a makrogazdaságban. Egy pécsi egyetemi tanáromon keresztül ju­ttottam álláshoz. A pénzügyi tanácsadó cégnek, ahová elhelyez­kedhettem, én voltam az utolsó embere, a titkárnő többet tudott ná­lam az üzletről.”

„Ő volt az utolsó ember a cégnél” – tódította Fletó, a KISZ KB egykori titkára, de a valósághoz közelebb áll a Heti Válasz cikke: „Ma Gyurcsány szerényen azt mondja: a kifutófiú után következő posz­tot kapta – a valóságban azonban úgy megszaladt neki, hogy két éven belül az Állami Vagyonügynökség képviselője lett vagy fél tucat részvénytársaságban.” Ezt persze nem a hálózatnak köszönhette. Nagyon nem. Hanem minek is? Mert ő mondja el, hogy nem értett semmihez.>

„Nagy szerencsém, hogy ez egy nagyon szűk jogte­rület, könnyen el lehetett sajátítani. Ez a kiszes garnitúra megta­nult valamit, amiről a politika és az üzlet szól. Itt is, ott is érdekek konfrontálódnak.

Nem volt semmi­lyen kapcsolatunk a gazdaságban. A kiszes lobbykról nagyon sok félreértés terjedt el. Az üzlet bizalmon alapul, s nyilván azt keressük, akit ismerünk, tehát egymás üzleti partnerei vagyunk. Ez po­litikai tartalmat sejtet, pedig elsősorban bizalmi ügy.”

lásd korábbi cikkemet – Gyurcsány szerint nem volt szükség. És a KISZ-es lobbyra sem, hiszen ekkor mondta el Gyurcsány, hogy az nem létezett. És tudás sem kellett, akkor végül is mire volt szükség? A kérdés költői. A lényeg, hogy hamar belejött, mert pókerarccal hazudhatott. És vitték, vitték az állami tulajdonokat.>

„A türelem évei

Az adóügyek és a tulajdonátadás során nagy pénzek forog­nak, nekem azt kell tudnom, hogyan lehet egy üzlettel legálisan megspórolni 15 vagy 30 milliót. Itt a tíz százalék is viszonylag nagy pénz.

egy KISZ-es ismerősével hozta létre.„Ő maga hatvan-, Molnár Attila pedig negyvenszázalékos tulajdonos volt. Gyurcsány az Altushoz a kezdőtőkét akkori feleségének hozományából, egy Pécs környéki családi ház árából biztosította” – írta a Magyar Nemzet. És persze ott volt benne két egykori Taurus-os vezető káder: Tatai Ilona (a szocializmus végjátékában MSZMP PB-tag, amúgy ő is creditumos) és a nála talán hírhedtebb Jagiellowicz Györgyné. Belőlük, gondolom, polgárnő lett, Gyurcsányból meg polgár. Ő mondta. Innen érthetjük, mit keresett ezen az oldalon.>

„A polgár

– Nem tudok arról beszélni, hogy polgárnak érzik-e magukat azok, akikkel egykor a KISZ-bői együtt indultunk, nem hozott ve­lük össze az élet. De azt gondolom, polgárnak lenni nem elsősor­ban pénzkérdés, sokkal inkább életfelfogás. Számomra a legfontosabb a hosszútávú egzisztencia.

A polgári lét lehetővé teszi, hogy behozzam azt a hátrányt, ami a kulturális hátteremből hiányzik. Iványi-Grünwald képeket nézegethetek a szobámban, és nem poszte­reket. Megengedhetem magamnak, hogy izgasson, milyen az Új Színházban a Csongor és Tünde. A polgári lét autonómiát biztosít a számomra, hogy ki tudjak vonulni, ha valami nem tetszik, és be tudjak menni egy ajtón, ha be akarok menni.”

„Én, aki 18 éves koro­mig külföldön sem voltam, ma úgy mozgok London, Párizs és Luxemburg között, mint gyerekkoromban Pápa és Veszprém között. Azt gondolom, mindebből kiderül, nagyon büszke vagyok ar­ra, amit elértem, mert ezt a semmiből teremtettem meg, miközben megértettem, nem kell mindenkit utolérnem, és el kell fogadnom, hogy nem tudok minden hátrányt behozni.

Azt gondolom, nem kell túl briliánsnak lenni ahhoz, hogy le­biggyesztett ajakkal azt mondják: ezek a kiszesfiúk megcsinálták a saját karrierjüket. A társadalmi összefüggések ennél sokkal mé­lyebbek.

Mit mondjak. Ijesztő.>

Vezető kép: Nagy Imre és Gyurcsány Ferenc 1988-ban. Fotó: MTI