A finn miniszterelnök bulizása irreleváns téma
Bulizni mindenki szokott. És ha bulizni nem is, hát valamelyest, akár visszafogottabb mértékben is, de saját magához képest jobban elengedni magát ismerősei körében. Ez az emberi élet természetes velejárója. Néha – vagy akár nem is annyira néha – ki kell engedni gőzt, engedni kell, hogy betöltse fejünket a friss levegő és alámerülhessünk a mindenkitől független, befolyásolatlan, csak magunk által megtöltött, csak saját magunk által kijelölt valóságba.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez mekkora mértékig elfogadható, és azon is, hogy ez mennyire összeegyeztethető bizonyos hivatásokkal, foglalkozásokkal, de a lényeg szerintem mégsem ez. A lényeg a képmutatás.
De térjünk is akkor rögtön a tárgyra. Tragédia az, hogy a finn miniszterelnök bulizott? Nem. Tragédia, hogy kikerültek erről videofelvételek és fotók, amelyeken az látszik, hogy a fiatal és csinos hölgy – hát az, könyörgöm, most nevezzem másként – teljesen elengedi magát, táncol, énekel és egyebek? Tragédiának biztos nem tragédia, de én azért jobban megválogatnám, kikkel múlatom együtt az időt, ha ilyen érzékeny pozícióban ennyire vitára okot adó felvételek kikerülhetnek. És végül tragédia az, hogy látványosan – vagy legalábbis majdnem látványosan – félmeztelen nők csókolóztak a finn kormányrezidencián? Hát, a tragédia éppen máshol kezdődik, lehetne ezeket az akciókat tán eggyel vagy kettővel különböző helyeken is megrendezni, de semmiképpen sem szerencsés.
Még egyszer mondom: a fő probléma mégsem ez. A fő probléma, hogy a balos sajtó úgy viselkedik ebben az ügyben, mintha minden, de tényleg minden a legnagyobb rendben lenne, miközben ha jobboldali politikus éppen csak egy kicsikét is vét a szabályok ellen, akkor ő a világ konzervatívjainak elárulója. És amúgy szarok arra, hogy mit gondolnak ezek a csicska balosok arról, hogy mi a konzervativizmus és amikor ők – mármint a csicska balosok – úgy látják, hogy most lehet valakit ütni, akkor nagyokat üvöltöznek és felhívják az állítólagos jobbosokat is arra, hogy hajrá, lehet ütni. Ez számunkra teljesen irreleváns. Amit kérdeznek, azt sem hisszük el a csicska balosnak. Egészen egyszerűen azon teljesen nyilvánvaló okból kiindulva, hogy a csicska balost egyetlen helyen kezeljük: a csicska balos helyén.
Ebből következik, hogy példának okáért Szájer József ügyében is tartom magam a nyilvánvaló, valóban konzervatív, egyedül tartható állásponthoz: a világon semmi közünk hozzá, hogy mit tett vagy mit tesz a szabadidejében. Egyedül ahhoz lehetett közünk, akkor és ott, hogy kijárási tilalom érvényben tartása alatt ment egyik helyről a másikra. Ehhez az egyhez, semmi egyébhez. És ha csicska balos vagy náci azt mondja, máshoz is, akkor megvonjuk a vállunkat, mert szarunk rá. Nagy ívben.
Márpedig ha én Szájer Józsefről azt mondom, hogy azt csinál szabadidejében, amit akar, akkor Sanna Marin esetében sem tudok mást mondani. Egészen egyszerűen azért, mert nem érdekel. Jó, ha esetleg tudtok valami OnlyFans- vagy egyéb csatornát, ahol a további képek kijönnek, az egészen más kérdés, de a lényeget szerintem sikerült átvinni. Arról persze lehet – meg talán kell is – vitákat nyitni, hogy mennyire van ezeknek helye egy kormányfő életében, meddig mehet el szórakozásban is adott ország vezetője, pláne akkor, ha a szomszédos ország háborút visel egy másik nemzet ellen, pláne-pláne akkor, ha a második világháborút követő időszak szabályrendszerét teljesen felrúgva, a semleges státuszból kilépne Finnország és részévé válna a NATO struktúrájának, de valójában ezek a kérdések – kizárólag a mostani, speciális szemszögből vizsgálva – irrelevánsak.
Mert e tekintetben két szegmens irreleváns: a részben képmutató, ún. konzervatív hozzáállás, illetve a totálisan szerepet tévesztett, hazug, ostoba, balos csicska hozzáállás. Lásd még utóbbihoz példaként, amikor a 444 cikket jelentett meg arról, hogy no lám, Marin hétköznap miniszterelnök, hétvégén meg bulikirálynő, nincs itt semmi látnivaló, csak menőség meg frankóság. Mondják ezt úgy, hogy ha ennek tizedét tenné egy jobbos, mint mondjuk a csajozási kényszerből látványosan nagyokat kamuzó, egykori osztrák alkancellár Strache, akkor meg félreverik a morállófaszt. És emitt már tényleg csak a farokverő Gréczy kommentje hiányozhatna – ha nem lenne ott, de ott van –, hogy Marin legalább nem lop. Kabaré, gyerekek, kabaré.
Úgyhogy könnyen meglehet, hogy számos konzervatív kommentátorral nem találkozik a véleményem, de Marinnal a legkevésbé azt látom problémának, hogyan és miként bulizik, akár a saját rezidenciáján is. Ennél sokkal károsabb és súlyosabb, amilyen belpolitikát visz, akár LMBTQ-lobbi kérdésekben és amilyen külpolitikát – amire már utaltam is –, országa erőltetett NATO-ba történő belépésével. Na, ezek problémák. Ezek súlyos, rendszerszintű válságot sugalló események. Az, hogy rázza a seggét a barátnőivel, legalább emberivé teszi.
Vezető kép: Sanna Marin finn miniszterelnök az Ukrajna megsegítése céljából rendezett nemzetközi adományozó konferenciára érkezik Varsóban 2022. május 5-én. Fotó: MTI/EPA-PAP/Rafal Guz
