Horthy és hiszti

Horthy Miklós megítélése, politikai életművének kiértékelése izgalmas és nem egyszerű feladat, nyilvánvalóan messze túlmutatna ezen írás keretein; a Politikai Hobbista legutóbbi adásában néhány lényeges motívumot kiemeltünk belőle, nézzétek meg.

A mellszobrot a Mi Hazánk Mozgalom állította. Ők a magyar Parlament egyik pártja, friss közvélemény-kutatási adatok szerint az egyik legnépszerűbbek ellenzéki oldalon (miért, rajtuk és a DK-n kívül van még több is? – teheti fel a jogos kérdést az olvasó). Pontosabban csak szerették volna kiállítani, de mivel erre nem kaptak engedélyt, a szobor végül Dúró Dóra alelnök asszony irodájában kötött ki. Az irodaház halljában tartottak azonban egy sajtótájékoztatót a szoboravatásról.

Szögezzük le: politikai szempontból az akció csillagos 5-ös. Hogy így tervezték-e, vagy a baloldali reakcióknak köszönhető a siker, az mindegy is. Mondjuk, nem volt nehéz előre kitalálni, hogy mekkora sivalkodásba kezdenek majd a hazai neobolsi-libernyák-sötétzöld politikusok és a seggükből kilógó megmondóemberek és sajtópaksimogyorók. (Bár ha belegondolunk, nehéz eldönteni, hogy a felsoroltakból ki van kinek a seggében – maradjunk abban, hogy mindannyian a nemzetközi, globalista hatalmi elit ánuszrózsájából szippantanak nagyokat.)

Szóval borítékolható volt, hogy beindul az ajvékolás. És a Mi Hazánk jól rá is játszott a hisztériára, tovább növelve ismertségüket. Amilyen ügyesen meglovagolták a társadalom egyes rétegeiben fellelhető oltásellenes hangulatot (paradox módon a baszdühös proli baloldalról is szerezve szavazatokat ezzel), ugyanolyan erős és hatékony PR-akció a mostani is. Ezúttal az erőteljesen jobboldali érzelműeket célozva, de az egész társadalmat megmozgatva. Ugyanis a közéletben cirkuszoló libernyákoknak köszönhetően, mint szar a libán át, olyan könnyedén ment végig a balos médián is a sztori. Azon a balos médián, amelyik eddig teljesen ignorálta a Mi Hazánkat, és tudatosan igyekezett úgy tenni, mintha nem is léteznének.

Egyes baloldali politikusok azóta azon hőbörögnek, hogy ez egy gumicsont. Fel vannak háborodva, hogy a Horthy-szobor uralta napokig a közbeszédet, ahelyett, hogy a kormány számára esetleg kellemetlen ügyek (megemelt rezsiszámlák, kata vége, pedagógussztrájk, Hadházy Ákos újabb nagy leleplezése egy gödör mélyén, stb.) foglalkoztatták volna a lakosságot. A Fidesz megint terel – állítják habzó szájjal. Dehát ők ugrottak rá az egészre, mint gyöngytyúk a takonyra! Vágjátok? Ezek a kretének vadul rázzák a pofonfát, majd pedig ki vannak borulva, hogy sajog az orcájuk és cseng a fülük. Fölhabosították a szart, és utána kikérik maguknak, hogy miért van büdös.

A Mi Hazánk tehát egy nagyon sikeres politikai akcióval hallatott magáról, a baloldal pedig felköpött és aláállt. De mit csinál a Fidesz és Orbán Viktor? Amit gyakorta szokott ilyenkor: kér egy kávét. Nagyon fontos ugyanis, hogy Horthy Miklós személye és politikai hagyatéka 45 évnyi totális elhallgatás, majd pedig kb. 20 éven át az SZDSZ által uralta közbeszédben a folyamatos fröcsögés és démonizálás után végre értelmesen ki legyen beszélve, a társadalom minden szintjén. De ha a Fidesz indította volna be a diskurzust, akkor rá zúdul a teljes globalista hálózat össztüze. Így viszont karosszékből nézi végig, ahogy egy számára is fontos kérdés a neki is megfelelő módon napirendre kerül, anélkül, hogy neki bármit is kellene tennie.

És a magyar baloldal, az egykoron hatalmas befolyású, mára végtelenül belterjessé és frusztrálttá vált, de azért önnön fingszagától továbbra is elaléló újlipótvárosi értelmiséggel együtt most sem veszi észre, hogy megint hülyét csináltak belőle. Vagy ők magukból.

Vezető kép: Mi Hazánk/Facebook