Az „amerikai béke” szépséghibái
A hidegháború lezárultát követően, a Szovjetunió szétesésével létrejött az egypólusú világrend: az USA lett az egyetlen nagyhatalom, és megszületett az amerikai gazdaságon nyugvó, az amerikai hadsereg által fenntartott béke, a „Pax Americana”. Ennek a békének azonban egyre jobban kilátszik három szépséghibája. Nézzük meg őket!
Kína durván megerősödött. Leginkább annak köszönhetően, hogy az elmúlt három évtizedben az amerikai cégek – a költségek csökkentése és a profitjuk maximalizálása érdekében – szép lassan kiszervezték minden termelésüket Kínába. Először csak ócska utánzatokat, tömegtermékeket készítettek, aztán egyre jobb minőségű fogyasztási cikkeket, ma pedig már a csúcstechnológia nagy részét is Kínában gyártják. Kína nagyhatalom lett. Ráadásul egyre erősebb hadserege is van.
1. A világ már nem egypólusú
Közben Oroszország, ha gazdaságilag nem is, de katonailag ismét nagyhatalommá vált. A világ tehát igazából hárompólusú. De ott van még néhány fontos szereplő – Indiától Brazílián át Törökországig –, akiknek eszük ágában sincs elfogadni az USA egyeduralmát. És ha nem is szállnak szembe vele, de egyforma távolságot igyekeznek tartani mindhárom nagyhatalomtól. Létrejött tehát három nagy, és további 5–6 kisebb pólus. Eközben az USA világszerte folyamatos háborúkkal tartja fenn a befolyását és nagyhatalmi státuszát. A nyugati világba viszont az elmúlt évtizedek soha korábban nem tapasztalt békét, nyugalmat, fejlődést hoztak. Európa a jugoszláv háborún kívül (aminek záró akkordjaként 1999-ben az amerikaiak Belgrádot bombázták) gyakorlatilag nem látott fegyveres konfliktust 1945 óta. De ennek az volt az ára, hogy közben az USA megbombázta hol Irakot, hol Líbiát, hol Szomáliát...
2. Háborúk mindig a távolban
Szó nincs róla, hogy ezek amúgy jó helyek lettek volna, vagy hogy ne uralkodtak volna szarházi vezetők ezekben az országokban. Esetleg ne lettek volna véres polgárháborúk országon belül vagy egymás között. De az USA mindig csak akkor avatkozott be, amikor az érdekei úgy kívánták. Ilyenkor viszont mindig. Akár indokolt volt, akár nem. Illetve, ha nem volt indok a beavatkozásra, akkor kreáltak egyet. Például vegyi és tömegpusztító fegyvereket projektáltak Irakba. Ez volt tehát a pax americana, az amerikai béke másik szépséghibája. Hogy a háborúk ugyan mindig valami távoli helyen voltak, így minket ugyan nem érintettek, de ettől még voltak. Az ott élőket pedig nagyon is érintették.
3. Tenger helyett szárazföld?
A harmadik szépséghiba pedig, hogy ezt a nyugalmi állapotot az USA gigantikus haditengerészeti fölénye, a tengerek uralása biztosította. Mert hiába van Oroszországnak óriási nukleáris kapacitása, ez elrettentésre, esetleg fenyegetésre való, illetve a jobb tárgyalópozíció elérésére. Arra, hogy ne lehessen Oroszországot kihagyni a játszmákból. De helyi katonai konfliktusokra, napi szintű gyakorlati csatározásokra a nukleáris arzenál nem alkalmas. Tényleges bevetésük esetén a válaszcsapásban Oroszország is megsemmisülne. Kínának pedig hiába van nagy létszámú hadserege, ennek mozgósítása logisztikai korlátokba ütközik, a technikai felszereltsége pedig nem elegendő az USA ellen. Legalábbis egyelőre. És az amerikai haditengerészet nemcsak a katonai fölényt biztosítja, hanem a kereskedelmit is. A hadihajóiknak köszönhetően működnek világszerte a kereskedelmi útvonalak. Ezek a hajók teszik biztonságossá az olaj szállítását a Perzsa-öbölből. Vagy például az autókét Japánból. (Bár az is igaz, hogy a japán autók nagy részét ma már Európában gyártják. Jó szarok is. A Nissannak például a nevén kívül gyakorlatilag mindene Renault. De ez egy másik sztori...)
Az új Selyemút
Szóval a szépséghiba ott jön be, hogy Kína elkezdett kiépíteni egy olyan, alternatív világkereskedelmi útvonalat, ami végig szárazföldön vezet. És amit ezért az amerikaiak nem tudnak uralni. Ez pedig az úgynevezett „Egy övezet, egy út”, vagyis az új Selyemút. (Aminek része többek között a Budapest–Belgrád vasút is.) És ezért Amerika ismét mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse ezt a kereskedelmi utat. És hogyan tudja ezt megtenni? Háborúk, konfliktusok kirobbantásával. Afganisztánban nincs nehéz dolga, ott nagyjából mindig háborúznak egymással a törzsek. A tádzsik–kirgiz–türkmén–üzbég négyzet is örökös konfliktusoktól terhelt. Örményország és Azerbajdzsán pedig ismét nyílt háborúban vannak egymással. Utóbbi masszív amerikai segítséggel. Nem véletlenül. Az azeriek felfegyverzése a legmodernebb amerikai fegyverekkel gyakorlatilag eldöntötte a sok éves azeri–örmény konfliktust, és ezzel együtt az örmények ősi földjének tartott Hegyi-Karabah sorsát is. Ez a terület hivatalosan („de iure”) Azerbajdzsánhoz tartozik, de örmények lakják, és a gyakorlatban („de facto”) ők is irányították a közigazgatást.
Mégis hős lesz a baltás gyilkos?
Örményország a kereszténység legősibb állama. És amikor Magyarország a hatályos nemzetközi jog alapján kiadta Azerbajdzsánnak az azeri állampolgár Ramil Szafarovot, a jóemberkedő liberálisok itthon és külföldön is teátrálisan felháborodtak: cserben hagytuk keresztény testvéreinket, az örményeket! (Mindezt természetesen sivalkodó hangon, de itt, írásban ez nem jön át.) Most, hogy az azeri hadsereg amerikai fegyverekkel legyilkolt és elűzött több ezer örményt, gyakorlatilag felszámolva a területén lévő örmény enklávét, egy pisszenést sem hallunk a morál felkent őrzőtől Azerbejdzsánnal szemben.
Az egykor véreskezűnek titulált azeri diktátor, Ilham Aliyev jó útra tért, megváltozott volna? A legkevésbé sem. Hanem az orosz olaj és gáz hiányát épp Azerbajdzsánból szeretnék pótolni az EU vezetői, és épp térden csúsznak Aliyev előtt. Más kérdés, hogy Azerbajdzsán egész éves teljes kitermelése is mindössze az európai szükséglet kb. 10%-át lenne képes fedezni. De ez lényegtelen: az ukrán háború miatt Putyin látványos megbüntetése a nemzetközi közvélemény előtt prioritást élvez az eggyel korábbi narratívával és az akkori látványos jóemberkedéssel szemben. Most az ukránokért kell Európának megfagynia, az örményekért már nem hullatunk könnyeket. Főleg, mert ők ráadásul közben Oroszország szövetségesei lettek, segítséget kérve az azeriekkel szembeni konfliktusban. Fúj, gonosz, „RÓSZ” örmények!
Az azeri–örmény konfliktus kiélezése tehát szintén beleillik abba a képbe, ahogy az USA a „selyemút” mentén végig háborús konfliktusokban érdekelt – azért, hogy ez az útvonal soha ne is jöhessen létre, de legalábbis bizonytalan legyen. És ugyanígy beleillik a sorba az ukrán háború is. (Bár ott kétségtelenül más geopolitikai szempontjai is vannak az Egyesült Államoknak, elsősorban Oroszország bekerítése és megroppantása. De a kínai szárazföldi kereskedelmi útvonalat is megzavarja az ottani konfliktus. Két légy egy csapásra.) És biztos, ami biztos, a koszovói–szerb konfliktust is gyorsan kiélezték az elmúlt hetekben. Ezzel is több legyet ütnek egy csapásra. Nemcsak a selyemút Budapest–Belgrád szakaszának lehet annyi, hanem megzavarhatják az orosz gáz és olaj szállítását is Szerbián keresztül. Ráadásul, ha Szerbiában háború lesz, akkor nem minősül biztonságos országnak, és a genfi egyezmény alapján Magyarország köteles lesz befogadni az onnan érkező menekülteket. Akkor is, ha egyébként Pakisztánból jönnek.
Én ettől még persze azt javaslom, legyünk továbbra is széplelkek; szeressük töretlen hittel és lelkesedéssel az USA-t, és annak mostani vezetését. Ők mindig csak jót akarnak. Igazi altruista, önzetlen lovagok, és minden léptükkel a világ népeinek szabadságát és boldogságát tartják szem előtt. A fent leírtak hiába logikusak, hiába látszik kereknek, koherensnek és érthetőnek, mindez természetesen csakis orosz propaganda vagy konteó lehet.
Vezető kép: Joe Biden amerikai elnök az ukrajnai háborúról beszél a washingtoni Fehér Ház Roosevelt termében 2022. április 28-án. Biden az eddigi amerikai katonai segély több mint tízszeresét, 33 milliárd dollárt kér a kongresszustól Ukrajna támogatására. Az elnöki javaslat a kongresszusi törvényhozók jóváhagyását követően lehetővé tenné az amerikai hatóságok számára további orosz oligarchák amerikai vagyonának befagyasztását is. Fotó: MTI/EPA/Bloomberg/Samuel Corum
