NoÁr (noÁr) a kétharmad egyik legbiztosabb őre
"NoÁr", azaz Molnár Áron az elmúlt években a baloldali tüntetések egyik emblematikus alakjává lépett elő. Jó kérdés, hogy ezt eleve marketingakciónak találta ki és később talált bele a szerepébe, mint Castro – aki előbb lett diktátor, aztán felismerve Kuba geopolitikai jelentőségét, hirtelen már mindig is meggyőződéses kommunista volt –, avagy már eleve is meg akarta élni a mindennapokban lánglelkűségét, de a végeredményt tekintve mindegy is.
Kutassák ezt majd ki pár évtized múltán az ezzel foglalkozó szociológusok és történészek. Egy biztos: berobbanását, azt a rap-féle izét, ami hogy, hogy nem, a pedagógusok mellett állt már ki pár évvel ezelőtt is, azóta milliók látták és egészen korrekten menő bizniszt is felépített az aktivizmusára.
NoÁr-ban mellesleg az a csodálatos és szívet melengető, hogy mindig éppen az fáj neki, ami a baloldali mainstreamnek, és mindig annyira és olyan mértékben, ahogy azt a balos mainstream érzi. Csodálatos beleérző képességet sugall ez a publikum felé, no de egy színésztől el is várjuk, hogy ujjait állandóan az események ütőerén tartsa és azokra megfelelően, legfőképpen beleérzően reagáljon. Onnan tudjuk előre noÁr érkezését, hogy valamelyik balos párt tótumfaktuma, de leginkább Dobrev Klára a Facebookon leírja, mennyire nem tetszik nekik valami. Ilyenkor noÁr meglehetős gyorsasággal megjelentet a webshopján egy, az adott felháborodásra rímelő pulóvert, tarisznyát, kulacsot, esetleg bögrét, éppen amelyik a legolcsóbban beszerezhető a nagykerben, hogy aztán rá lehessen nyomatni egy ábrát, szöveget, akármit.
Persze nem állíthatjuk, hogy ezt a fantasztikus üzleti érzéket mindig a lefölözhető haszon motiválja, és azt sem, hogy talán valami kapcsolat áll fönt a baloldali pártok és noÁr mozgalma között. Az egymásra hangolódott emberek igen gyakran félszavakból is megértik egymást. Sőt, noÁrnak bizonnyal van Facebookja, így ha máshonnan nem is, hát ott hamar láthatja, hogy most éppen minek kell neki fájnia. De nagyon. Legfrissebben a HVG-nek adott interjút a színművész, amiben egyfelől leszögezte, hogy senkit nem tud elfogadni, akinek megfelelő a fennálló rendszer – ezzel lesöpörve az asztalról 3 millió szavazót és tanúbizonyságot téve a liberális elfogadásról –, másfelől, minekutána közösségi oldalán megosztotta a vele készült podcastet, reagált is a kommentekre.
Például egy olyanra is, amelynek leírója persze nem győzte előzetesen felmondani a krédót, hogy ő mennyire nem ért egyet a jobboldallal és mennyire irtózik tőlük, de talán, esetleg és lehetségesen, nem tartja-e noÁr egy kissé túlzásnak, hogy millióktól veszi el a véleménynyilvánítás jogát, csak azért, mert más gondolnak a világról, mint ő?
Mire noÁr annyit reagált, hogy neki már annyi szart okozott a rendszer – értsd: a NER –, hogy kiveszett belőle az empátia, de reméli, egyszer újra megtalálhatja azt.
Nosza, nem voltam rest megnézni, hogy az elmúlt években mennyi szart okozott noÁrnak a rendszer. Vegyük hát sorra az elmúlt évekből noÁr filmes lehetőségeit:
- Toxikóma, főszerep, 400 milliós állami támogatás
- Hadik, jelentős mellékszerep, 1,6 milliárdos állami támogatás
- X – a rendszerből törölve, főszerep, 489 milliós állami támogatás
Tehát egyebeket nem számolva, noÁr a közelmúltban nagyjából 2,5 milliárd forintos állami támogatású projektekben vitte a prímet. Ennyi szart csinált vele a rendszer.
Félre ne értsék, én örülnék, ha ilyen nyilvánvaló utálkozás után valóban szarul érezné magát az állami támogatások hiányától, vagy legalább annyi gerinc lenne benne, hogy a bűnös diktatúra mozgóképeiben nem vesz részt, de noÁr így jó, ahogy van. Reddites és 444-es kommentek szintjén mozgó politikai tájékozottságával, harsány, a baloldalra nézve kártékony, beszűkült ostobaságával és ennek folyamatos, a szűk buborékon kívül visszatetszést keltő propagálásával a kétharmadok egyik legbiztosabb őre. Ha nem volna, ugyanúgy ki kéne találni, mint a bolond papnőt, a Perintfalvit, mert nagyon hasznosak.
Nekünk.
És ameddig a baloldal nem veszi észre, mennyire károsak ezek a figurák az irányukba, mennyire elriasztják a társadalom közepét, sőt, időnként az épelméjűbb balos szavazókat is, ameddig nem értik meg, hogy a visszhangkamráik lakói bizonnyal kiosztják ezekért a megmozdulásokért és alakokért a 4–5 ezer lájkot, de az nem váltható politikai haszonra (lásd még ennek illusztrációjaként Jakab Péter karrierjét), amíg nem kezdenek el valóban dolgozni a munkának látszó tevékenység helyett, és ameddig nem bízzák a politikát profikra – merthogy ez egy szakma, sírja el magát ezen bármennyi széplelkű aktivista is –, addig kudarcra vannak ítélve.
Vezető kép: NoÁr az "Évnyitó – az oktatás nemzeti ügy", című tüntetésen, amit a Diákok a Tanárokért nevű mozgalom szervezett. A demonstráció a Bazilikától indult és a Fővám téren ért véget. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
