Akkumulátorgyárat Magyarországra - hülyék ezek?
Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházása érkezik Debrecen mellé - így szól a kormányoldali sikerkommunikáció. A világ legnagyobb akkumulátorgyártója, a kínai CATL gigaüzeme a tervek szerint 2025 elejére készül el és kezdi meg a termelést, 9000 új munkahelyet teremtve.
Tönkreteszik a környezetet, megmérgezik és lerabolják az ország vízkészletét - ezt pedig az ellenzék kommunikálja. Ebben a szellemben jelentek meg a tiltakozók a beruházásról szóló helyi közmeghallgatáson, ahonnan aztán botrányos jeleneteket mutatott be a sajtó.
Nem vitás, hogy egy üzem, egy autópálya, de akár egy lakópark építése is környezeti beavatkozással jár. Az emberiség mást sem csinál azóta, hogy kijött a barlangból, mint hogy beavatkozik, formálja, átalakítja a környezetet. Ezt úgy hívjuk: civilizáció. Kétségtelenül voltak olyan korszakok a történelemben, amikor a technológia fejlettsége már lehetővé tett komoly környezeti átalakításokkal járó beruházásokat, de az emberi felelősségtudat még nem érte utol a technikai fejlettséget ahhoz, hogy a természetvédelmi szempontokkal érdemben foglalkozzanak. Jellemzően ilyen időszak volt az ipari forradalom kb. 80 éven át (az 1700-as évek második felétől az 1800-as évek közepéig), és ha már nem is ennyire gátlástalanul, már valamivel több megfontoltsággal, környezettudatossággal, de még mindig túlzott ipari lendülettel, a II. világháborút követő 3-4 évtized. Ezek az időszakok amúgy épp a nyugati országok legprosperálóbb, legnagyobb fejlődést, a világ többi részével szemben óriási előnyt hozó periódusai. Mai helyzetüket, jólétüket, máig fennálló versenyelőnyüket részben ezeknek az időszakoknak köszönhetik.
Mára a gazdasági, hatékonysági törekvések mellett hála Istennek, hangsúlyosak lettek a környezetvédelmi szempontok is. És nagyon fontos, hogy azok is legyenek. A kérdések feltevésének, a szigorú szabályok betart(at)ásának nagyon is van helye. A szakmai érveket nem nyomhatják el a politikai megfontolások. A hosszú távú következményeket nem szabad negligálni a rövid távú eredmények érdekében; nem szabad a természetet és a jövőt beáldozni a haszonért. Ezeket a megfontolásokat kell szem előtt tartani, és kell, hogy legyenek, akik számon is kérik a betartásukat, a komolyan vételüket. Egyetlen kormány vagy vállalat sem kaphat biankó csekket egy-egy gigaberuházásra. De a szakmai-környezetvédelmi szempontoknak valóban szakmainak kell(ene) lennie. A mostani akkumulátorgyár kapcsán azonban a legkevésbé sem erről van szó.
A felhergelt embereknek lövése nincs az akkumulátorok előállításának folyamatáról, hogy az mennyi vizet igényel, honnan és hogyan lesz ott az a víz, stb. Az őket felhergelők sem tudnak sokkal többet, azt azonban nagyon is jól tudják, hogy a megfelelő hívószavakkal az emberek egy részéből mindig ki lehet váltani az agressziót, a baszdühöt. Egy másik részükből pedig a „jóembert”, aki azonnal odaáll a nagy, nemes ügyek mellé, anélkül, hogy bármennyi fingja lenne róla. „Tönkre teszik a vizeinket!” – ennyi bőven elég kiváltani válaszként, hogy „a k••va anyjukat!”
Pontosan ez történik: a környéken élő „veszteseket”, a nem túl sikeres, ettől frusztrált, mindenre könnyen pöccenő, egyszerű embereket beparáztatják a megfelelő hívószavakkal. („Megmérgezik, ellopják az ivóvizet”, stb.) Akik aztán ettől megrémülve (vérmérsékletüktől függően) ordítani, hőzöngeni, tüntetni, tiltakozni kezdenek. A beruházás által közvetlenül egyáltalán nem érintett, elkényeztetett belpesti muciológus fiatalokat pedig azzal lehet az ügy mellé állítani, hogy „a gonosz kormány tönkre akarja tenni a szegény debreceniek életét, a környezetet pedig el akarja pusztítani” – és máris azonnal tiltakoznak ők is. Főleg a Facebookon, persze. Ahol aztán gerjesztik tovább ők is a lázítás hullámait. Az egész mögött természetesen full politikai megfontolás áll. Zöld maszlagba csomagolva. Totál hiteltelenül ráadásul.
Mert ugyanezek a „zöld” politikusok erőltetik az elektromos autókat, buszokat, mindent, ami nem fosszilis tüzelőanyagot használ. A „zöld áttérés” jegyében. Az elektromos autók viszont akkumulátorral mennek. Ezt még a német zöldpolitikusok is tudják. Ugyanez a kínai CATL, amelyik a debreceni gyárat építi, tavaly decemberben adta át az első európai üzemét a németországi Erfurtban. Biztos a tartományi (Türingia) parlamentben a jobboldal van többségben, ezért engedték ezt a környezetgyilkos beruházást a galád kínaiaknak.... Hát nem. Türingiát ugyanolyan baloldali koalíció irányítja, mint az országot. Amiben részt vesznek a zöldek is! Mind tartományi, mind országos szinten tárt karokkal fogadták a beruházást. Nem voltak környezetvédelmi aggályaik, nem volt tüntetés, kritika, semmi. OK, a németországi zöldeknek, szemben a zöld víziló magyarországi apostolával, Puzsér Róberttel, legalább egy csöpp józan esze maradt még, és tudják, mekkora gazdasági jelentősége van egy helyi akkumulátorgyárnak a jövő autózásában. Na, de a sajtó biztos, hogy felhívta a figyelmet a környezeti pusztításra, amit egy ilyen gyár – állítólag – okoz... Hát nem. A sajtó is tapsolt – beleértve a magyar sajtót is. Most pedig ők is – legalábbis a hazai „függetlenobjektív sajtó”, azaz a FOS – beszálltak a hergelésbe, szokásukhoz híven.
Pedig egyáltalán nem igényli egy ilyen gyár a vízkészletek kipusztítását. Az akkumulátorgyártás számos meghatározó cége (Tesla, LGES, AFB) Arizonában és Nevadában, a sivatag kellős közepén építették fel (és építik további) gyáraikat. Vajon mind ennyire hülyék lennének, hogy a legszárazabb vidékeken építenek fel nagy vízigényű gyárakat?
De ne játsszuk el az értetlent. Nagyon is értjük, miről van szó. A magyar gazdasági növekedés, és pláne a globális ellátási láncoknak való kitettségünk csökkentése, valamint a foglalkoztatottság magas szinten tartása csakis új beruházásokkal tartható. Ez a beruházás 9000 munkahelyet teremt. És ez csak a gyár által közvetlenül alkalmazottakat jelenti. A ráépülő vállalkozások (a beszállítóktól a környékbeli kifőzdéken át a takarító cégekig) további ezreket foglalkoztathatnak majd. Nemcsak Debrecen környékéről, de Nyíregyházától Miskolcig is lesznek egy csomóan, akik ide járnak majd dolgozni. És ez az ellenzékünk rémálma. Hogy az emberek – még az ő bástyáikban is – dolgoznak, megélnek, relatíve elégedettek lesznek az életükkel. És ezáltal nyilván további bizalmat szavaznak majd a jelenlegi kormánynak. Ezért kell minden komoly beruházást megpróbálni megakadályozni, minden eszközzel, bármilyen eszközzel.
Például a bértüntetők, fizetett provokátorok odavezénylésével. Akik oda mennek, ahova kell. Oltásellenes tüntetés, gazdatüntetés, tanártüntetés, honvédelmi törvény elleni tüntetés? Napjaink Szabó Albertje, Bertalan Attila mindegyiken ott volt. És jé, most meg Debrecenben ordítozik, kidagadt erekkel a nyakán és a homlokán. Vagy Damu Richárd és az ő „”helyi” civil szervezete, az Alternatív Közösségek Egyesülete, akik a debreceni balhé aktív szervezői. Jé, csak nem az Open Society a szervezet fő támogatója? Jé, de... Nekik mind-mind az a dolguk, hogy szítsák a balhét. És persze van még egy bónusz is a sztoriban számukra. Illetve leginkább az ő megbízóik számára. Az, hogy ha nem Magyarországra jönne egy beruházás (pl. ez a mostani akkumulátorgyár), akkor elmenne valahová máshova. És akkor nem Magyarország, hanem az a másik ország jár jól. Ott jönnek létre munkahelyek, ott erősödik a gazdaság. Érthető, hogy más országok ugyanígy lobbiznak azért, hogy ezek a munkahelyek ott jöjjenek létre. És a lobbitevékenységük fontos része, hogy baloldali politikusokat – és hivatásos tüntetőket - fizetnek Magyarországon, akik mindent meg is tesznek azért, hogy ellehetetlenítsenek nálunk egy-egy ilyen beruházást. Nem hülyék tehát (sem az ellenzék, sem a csicskasajtója és egyéb ügynökei).
Csak hataloméhes hazaárulók.
Kép forrása: Magyar Nemzet
