A DK ifjúsági tagozata – a Momentum – megint bedolgozik Ferinek
Elvan a gyerek, ha játszik. Valami ilyesmi jutott eszembe, amikor Románia legmegbízhatóbb szövetségeseinek, a Momentumnak, illetve a hozzájuk csapódott VV Áky-nak, születési nevén Hadházy Ákosnak, láttam újabb, már így is unalmassá váló akcióját. Utóbbiról elég annyit tudni – nem mintha nem tudnának róla így is eleget mindazok, akik hozzám hasonlóan túlzottan is követik a közéleti történéseket –, hogy mindenkit, mindenhol elárult azok közül, akikkel eddig kapcsolatba került.
Kezdte a Fidesszel, még a 2010-es évek elején, következett az LMP, majd amikor úgy tűnt, hogy egy ideig a Momentumban megtalálja a helyét, onnan is télakolt. Igazi megbízható elvtárs! Tudják, erre szokták mondani, hogy akinek mindig valami problémája van azon a helyen, ahol éppen tartózkodik és minden esetben úgy érzi, ő az a vátesz, akinek meg kell váltania azt a közösséget, ahol tartózkodik, ha pedig ez nem sikerül, akkor színpadiasan távoznia szükséges, akkor talán-talán az illetőnek saját magával van problémája, mintsem a világ egészével, amire mindezt kivetíti. Mindegy, véletlenül sem szeretnék Hadházy fogadott pszichológusa lenni, de esetleg az is elkélne neki.
Legyünk konkrétabbak: természetesen a tegnapi, lassan sokadik kordonbontásról beszélek. Arról a kordonbontásról, ami lassan úgy válik a balosok napi betevőjévé, mint annak idején a közmédiánál a székházfoglalósdi. Arra emlékszik még egyáltalán bárki is? Ahogy az azóta szerencsére totálisan eltűnt Szél Bernadett – akit érthetetlen módon akkor és azóta sem zártak börtönbe, pedig 2018-ban drámai módon, Index-címlapon jelentette be, hogy ha és amennyiben Orbán győz, ő börtönbe kerül, de alázatosan jelzem, két választás is volt azóta, 2023-at írunk, Berni meg, hát, nincs ott –, Hadházy meg egyéb terheltek kóvályogtak, üvöltöztek és erőszakoskodtak a Kunigunda út valóban zegzugos, óriási kiterjedésű folyosóin? Tán már ők maguk sem emlékeznek arra. Jó okuk volt elfelejteni, ugyanis a világon semmiféle hasznot nem hozott nekik az akció. Se politikailag, se kommunikációsan.
Ebből kiindulva vélelmezhette azt az egyszeri választópolgár is, hogy tanultak az esetből. Elvégre abból még nem jött ki jól politikai szereplő, ha nevetségessé tette magát, vonaglott a földön, a Napnál is világosabban kiderült, hogy megjátszott jelenetekkel próbálnak üzenni a nyugati médiumok felé, micsoda önkény is uralkodik, meg egyebek. Nem érdekli az ilyesmi az embereket, főleg nem egy olyan veszélyektől fenyegetett időszakban, mint amilyet sajnos mostanság élünk.
Erre mit látunk? Vonaglanak a földön, Hadházy feltartott kézzel áll a rendőrök mellett, hogy erről készüljenek fotók a CNN meg a BBC részére és nem értik, egyszerűen nem értik, hogy ez hidegen hagyja az embereket. Még egy olyan, közéletileg sokkal csöndesebb környezetben sem tudtak ezzel rést ütni a falon, mint 2018 vége, 2019 eleje. Akkor mit várnak most, amikor háború és szankciók dúlják Európát? Nem tanulnak, semmiből sem tanulnak. És ez persze szerencse is, mert így mindig sokkal könnyebb lesz őket legyőzni, mintha tudomásul vennék, milyen világban élnek és azon szabályok szerint játszanak, nem pedig az elképzelt, nyugati Jó Emberek képzeletébe helyezve saját magukat. Meg ugye Hadházyt sem kéne spin doktornak újra és újra felfogadni, de a jó ég tartsa meg ezt a szokásukat is!
Ezekkel az akciókkal már a saját buborékjukban sem igen tudnak figyelmet generálni. Saját maguk tornászták fel ennyire választóik ingerküszöbét, aztán most csodálkoznak, hogy a rajongók csalódottan távoznak a moziból. Mert mivel tudják ezt még überelni? Még egyszer megpróbálják szétszedni a kordonokat? Még jobban be akarnak szólni valamelyik hivatalos személynek, akit a rossz szerencséje pont akkorra szólított oda? Hát, ez nem valami sok. Azt gondolják, véletlen, hogy nem Gyurcsányék akcióznak, hanem az ifjúsági tagozatukat küldik oda, kiegészítve azzal a futóbolonddal, akinek már minden mindegy?
Mert ha megnézik, Gyurcsány egyetlen ilyen rendezvényen sem teszi tiszteletét, de jószerivel a Demokratikus Koalíció sem. Sokkal okosabbak ennél. Feri szépen lemonitorozza, hogy mire és miként reagálnak a választópolgárok, természetesen a csicskásaival – leginkább erre tartja a Momentumot és Jakab Pétert –, aztán ami nem jön be, azt rájuk hagyja. Ami pedig esetleg bejönni látszana, onnan azonnal elparancsolja őket és maga lép akcióba.
Ezek nem a véletlen művei. Gyurcsányról sokat el lehet mondani, de azt kár eltagadni, hogy lát a pályán és leginkább ennek köszönheti, hogy vesztett pozícióból is a baloldal főnökévé tudott válni. Újra. Úgyhogy megnézi, mire mennek a beosztottjai ilyen helyzetekben - ő is hamar levágja majd, hogy nem sokra -, és pont akkor fognak ezek az akciók elhalni, amikor saját maga is megbizonyosodik afelől, hogy ezekben ennyi volt. A politikai felelősséget pedig viseli – most éppen – ifjúsági tagozata, a Momentum.
Vezető kép: Fekete-Győr András az elejtett kordonra helyezi a (jobb) lábát. /képernyőfelvétel/
