Álmodtak egy világot maguknak, most ott állnak a kilépő papírjaikkal
A hírek szerint erős foszladozásnak indult haladó szerkesztőségek és NGO-k maguk választotta sorsa egyetlen tanulsággal szolgál a szélesebb közvélemény számára: nem lehet úgy élni, ahogy ők azt kitalálták. Berendeztek maguknak egy (mikro)világot a legfennköltebb eszméik alapján, és nem képesek elviselni.
Amikor az ember annyira ráér, hogy van ideje nemes, az egyetemes emberiség univerzális üdvét szolgáló eszmék kifundálására, akkor ügyelnie kell arra, hogy azok a nemes, az egyetemes emberiség univerzális üdvét szolgáló eszmék gyakorlattá fejlesztett hétköznapjai őt ne érintsék. Elvégre a nemes eszméket az emberiségnek szánta az altruista muci, nem önsegítő tréningnek. Ezt az alapvető bölcsességet hagyták figyelmen kívül a rendkívül progresszív szerkesztőségek és NGO-k vezetői, vezető munkatársai és egyéb szellemi világítótornyai. Hiba volt.
Az egy körrel korábbi kommunisták eszesebbek voltak. Ők ügyeltek arra, hogy noha az osztályharc véget ért a proletárforradalommal (csak nemzetközileg fokozódott közben), nekik azért legyen otthon pár személyes szolgálójuk. Akiket régebben cselédnek hívtak, de azt a gyakorlatot nem lehet eléggé elítélni. A személyes szolgáló munkaköre ugyan tökéletesen egybevágott a korábbi cseléddel, ugyanúgy takarított, vasalt, mosogatott és lopott, de az átnevezés után nyomban megszűnt az antagonisztikus osztályellentét. A kommunisták jól is érezték magukat ebben, az ancien régime-hez megkapóan hasonlóra berendezett világban, de ebben sincs semmi meglepő, ők ugyanis urak akartak lenni, nem pedig a sarkából kifordítani a világot. A kommunista ideológia csak a tömegek mákonya – az, aminek ők maguk a vallás társadalmi funkcióját látták.
A kortárs, woke-nak nevezett kommunisták hülyébbek az elődeiknél, ők magukon kezdték a világ jobbítását, így ők lettek az első áldozatok. A saját köreikben létrehozták azt a toxikus, elviselhetetlen, kibírhatatlan környezetet, amiben nemcsak mindenki elnyomó és elnyomott, hanem mindenki feljelentett és feljelentő is. Egy csomó kis NDK-t.
Csak az érthetőség kedvéért: a keleti kitérő után germán földre visszatért kommunizmus olyan lett, hogy még Sztálin is csak az ujjai között merte nézni. Ott nem vették úgy félvállról, mint a Szovjetunióban, kimaxolták. És természetesen az NDK-t is ezerévesre tervezték.
A bennfentes.net-hez eljutott információk szerint a régi arcok menekülnek a progresszió olyan zászlóshajóiról, mint a Telex, a 444 és az Amnesty International Magyarország, miután az általuk összekukázott következő generáció pokollá tette az életüket. Kineveltek egy csapatot, amelyik pont aszerint a szabályrendszer szerint él, ahogy ők azt korábban összeöntötték a legkurrensebb és leghaladóbb eszmék alapján. Ahogy a lap (nem kevés malíciával) fogalmaz:
A woke-hívőket azonban nemcsak a rossz fizetések, főnökeik hozzájuk képest maradi nézetei, de az is rendkívül zavarja, hogy miközben ők meglovagolják a progresszív ideológia legújabb hullámait, és azt gondolják, az élet minden színterét, azaz a szerkesztőségeket is ezen elborult szabályok szerint kell berendezni, addig a lapvezetések szemet hunynak, vagy egyenesen támogatják a régi haverok és a "védett emberek" vállalhatatlan tetteit, legyen szó akár a nőket megillető és a dollármédiában sokszor hangsúlyozott egyenjogúság kirívó megsértéséről is.
Így jár az, aki a saját környezetében is kommunizmust csinál, nemcsak a többiek számára. Azt ugyanis minden bennfentesség nélkül is sejthetjük, hogy szó nincs arról, hogy M. Veronika molesztált volna, vagy W. Róbert a fehér felsőbbrendűséget hirdette volna, egész egyszerűen visszaütött a mindenben mikroagressziót és elnyomást kereső és találó személyiségzavarok népszerűsítése. Ha olyanokat hozol a munkahelyedre, akik magukévá teszik azt a rengeteg faszságot, amiket az amerikai egyetemeken nemrég kitaláltak, te meg újságcikkek tömegében terjesztettél, akkor körbe leszel véve elviselhetetlen seggfejekkel. Így megy ez.
A woke nemcsak hülyeség, hanem egyúttal hisztéria is, és a hülyeség mellett a hisztéria terjed a legkönnyebben. Ezen pedig semmilyen safe place, babzsák és zsírkréta nem segít, a forradalom mindig felfalja az élcsapatot, kivéve, ha az élcsapat távol tartja magát a saját eszméitől. Ez – esetükben – nem jött össze.
A történelemben számos társaság veszett rajta azon, hogy a saját ügyét győzelemre vitte. Nem véletlenül fejlesztették ki később a permanens forradalom elméletét, hiszen sokkal szárazabb és biztonságosabb érzés küzdeni egy elérhetetlen, de annál ideálisabb világért, mint azt megvalósítani. Mert miután gyakorlatra váltottuk a nemes elméleteinket, ott állunk bamba fejjel, kezünkben a kilépő papírokkal. Elvtársak, legközelebb éberség!
