Momentumos hipszterek, ne a gyerekeket toljátok magatok elé, inkább Gyurcsányt próbáljátok utolérni!
Néhány hónapja még azt jósoltuk, hogy dominanciaharcot fog vívni a Demokratikus Koalíció a Momentummal, mára azonban olyan lépéselőnybe kerültek Gyurcsányék, ami behozhatatlannak tűnik. Hiába tért vissza Donáth Anna, mégsem látszik. Hiába találnak ki hétről-hétre valamilyen akciót, mégsem erősödnek. Még az Alinsky-módszert sem tanulták meg rendesen. Kétségbeesésükben pedig az építési kordonnak mennek. A csuda tudja mit remélnek ettől… lehet, hogy szimplán ostobák. Rendőri túlkapás miatt viszont feljelentést tenni becstelenség, gyerekeket maguk elé tolni pedig szégyenteljes alávalóság. Amit a Momentum tett, az politikai pedofília. Inkább Gyurcsánnyal vívnának versenyt, mintsem zavarodott tiniket visznek bajba.
Két ellentétes mozgás formálta az elmúlt bő egy évtized során a hazai pártrendszert: a jobboldal egyre szélesebben ment, a baloldal pedig szétmorzsolódott. Mára annyira fragmentált lett az ellenzék, hogy ember nincs, ki felsorolja az összes szervezet összes vezetőjét. A túlkínálat a politikában is komoly probléma. Hát még ha az áru vacak!
A történelmi bukás után mindenesetre úgy tűnt, hogy két „erőközpont” jöhet létre: Gyurcsány körül és a Momentum mellett sorakozhatnak fel a túlélésért küzdő kispártok, illetve az egzisztenciájukat féltő politikusok.
De nem így lett. Gyurcsány az árnyékkormánnyal és a leigazolásokkal letolt mindenkit a pályáról.
Ám nem mi tévedtünk, hanem a momentumosok bizonyultak ügyefogyottnak. Nem a jóslat volt hibás, hanem Fekete-Győr, Gelencsér, Donáth, Hajnal, vagy a fene tudja még ki bizonyult pancsernek.
A Momentum az elmúlt hónapok során bizonyította be véglegesen, hogy valójában tehetségtelen politikusok gyülekezete. Minden helyzeti előnyük megvolt ahhoz, hogy leváltsák az ellenzéket, hogy letolják a posztkomcsikat, hogy megszabaduljanak Gyurcsánytól.
De mivel tagadásban születtek (noolimpia), építeni meg nem tanultak meg, és mivel türelmetlenül akarták a hatalmat, ám végtelenül bután helyezkedtek, ráadásul felkészületlenek voltak, így Gyurcsány játszik könnyedséggel átlépett felettük.
A Momentum igazi problémája az volt, hogy a hatalmas ostobaság még nagyobb gőggel párosult. Ez pedig nagyon veszélyes elegy. Köz- és önveszélyes. Habár az utóbbi magánügy, előbbi azonban annál fontosabb lehet. Főleg, ha a cél szentesíti az eszközt, ha a gyermek sem szent már.
A kordonbontás kontraproduktív akció. Nem vonz senkit, csupán az elkötelezett hívőket radikalizálja. Az egyre szélsőségesebb követők pedig elijesztik az őszinte érdeklődőket. Félelmet keltenek a kíváncsi emberekben. Az a fénykép pedig, ami megjelenik majd a nemzetközi sajtóban, nem oszt és nem is szoroz semmit. Nem változtat a lényegen: a Momentum jócskán lemaradt a Demokratikus Koalícióval folytatott versengésben. Ezt a hátrány 2024-ig nem fogják behozni. Ilyen kamubalhékkal és ostoba akciókkal semmiképpen sem.
Nem lesz elég a divatos stílus, az elirigyelt élet. Nem vonzó a hipszterlét, hisz nem kompatibilis az erőszakkal.
Donáth Anna azt mondta néhány hónapja, hogy nem lehet megspórolni a politikai munkát. Koherens, valós társadalmi igényeket felvállaló alternatívákat kell állítani az Orbán-kormánnyal szemben. Az építési kordon lebontásra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy olyan politikai ajánlat lenne, ami mögé társadalmi többséget lehet felsorakoztatni.
Csak egy kérésünk maradt, ha már a műbalhét választották a politikai önmegvalósítás rögös útján. Ne a gyerekek, hanem a saját bőrüket vigyék vásárra. Ne a munkájukat végző rendőröket vegzálják, hanem tisztességgel tüntessenek. Tartsák be a törvényeket. Ha már más nem jut eszükbe.
A rendőrök példamutató módon viselkedtek. Türelmesebbek voltak, mint az az egyszeri ember, akinek úgy megy neki egy idióta, hogy közben maga elé tol egy tinédzsert, amikor rászólsz pedig nagyképűen a képviselői igazolványát mutogatja.
