Ismét Gyurcsány diktálja a tempót, aljas kampány előtt állunk
Az elmúlt egy évtizedben a baloldali politikusi karriert nem a sikeres politikai teljesítmény, hanem a szélsőséges kommunikáció és a radikális viselkedés alapozta meg. Botránypolitizálással lehetett előre jutni egy-egy ellenzéki párton belül. Az egyre szélsőségesebb hangvételű ellenzéki politika, a tudatosan választott rendszerellenzéki szerep, a hangsúlyos utcai politizálás és a törvényesség határait átlépő politikai cselekvés lassú kontraszelekciót okozott. A tempót pedig ismét – a közben legszélsőségesebb párttá váló Demokratikus Koalíció vezetője – Gyurcsány Ferenc diktálja, aki napi rutinná tette a jobboldal verbális fenyegetését. Jövőre választások lesznek, csúnya nyolc hónap várható...
Politikai kontraszelekció
A baloldali pártok – mind szervezetépítésben, mind pedig ideológiai–szellemi munkában – évtizedes lemaradásban vannak a kormánypártokhoz képest. Az elbukott választások után sem történt meg az ellenzékváltás, illetve nincs semmilyen innováció a politikájukban. Ugyanazokkal a nyugati progresszív mintákat másoló, a magyar valóságtól idegen ötletekkel és valós alternatívák nélküli protestmagatartással lépnek fel azzal az Orbán-kormánnyal szemben, amelytől immár négy alkalommal is kétharmados vereséget szenvedtek el.
A baloldali pártelit – egyes vezetők lecserélése ellenére – a helyén maradt, új szereplők megjelenésére pedig a szervezeti megújulás hiánya miatt a 2024-es helyhatósági és európai parlamenti választásokig nincs esély. A baloldali pártok vezetői továbbra is destruktív politikát folytatnak: mindent megtesznek az uniós források visszatartásáért, illetve megjelent a háborús inflációval és a globális energiaválsággal kapcsolatos álhírek gyártása és a pánikkeltés is.
Az ellenzéki reagálásokból ugyanakkor kihallatszik a kétségbeesés hangja, ahogy jól tapasztalható a frusztráltság érzése is. Az Orbán-kormány által képviselt eredményes politikai tartalom, a hiteles cselekvés és a büszke, lendületes stílus feltételezi az ellenoldal tartalmatlanságát és egyre minősíthetetlenebb hangnemét. A kontraszelekció pedig látványos.
Megfigyelhető az a politikusi karrierút, amelynek lényege a botránypolitika. A pártokon belül azoknak a politikusoknak sikerült előrébb jutniuk, akik a legszélsőségesebb hangnemben politizáltak. Sőt, megfigyelhető volt, hogy olyan új aktivisták emelkedtek ki a tüntetéssorozatokon, akik semmiféle politikai teljesítményt nem mutattak fel, csupán botrányt okoztak.
Ahol hangoskodással és botránypolitikával lehet sikert aratni, káromkodással előre jutni, ahol az erőszak alapozza meg a politikai karriert, ott szükségszerű a kontraszelekció. Nem a politikai teljesítmény viszi előre a politikust, hanem a botrány. Pontosabban a botrányos viselkedés lett a teljesítmény mércéje a baloldalon.
Szélsőséges kampány várható
Az antidemokratikus és a jogállamiságot sértő ígéretek és politikai szándékok radikalizálódása jól illeszkedik egy tágabb, nemzetközi perspektívába. A 2010 és 2020 közötti, külföldről támogatott destabilizációs kísérletek célja egy olyan kvázi polgárháborús helyzet kialakítása volt, ami az Orbán-kormány bukásához vezetne és amelynek a baloldali ellenzék lenne a hosszútávú haszonélvezője.
Az Orbán-kormány bukását nemcsak a hazai, hanem az európai baloldal is egyre erőszakosabb eszközöket használva igyekszik elérni, hisz a családtámogatási és a bevándorlással kapcsolatos politikájának sikere az újjászülető európai jobboldal egyik követendő példája lehet.
Ezért is figyelhető meg az, hogy miközben a magyar ellenzéki politikusok a jogállamisággal ellentétes célokat fogalmaznak meg, addig a nemzetközi baloldal és a Soros-alapítványok által finanszírozott „jogvédő” irodák nem fejezik ki a demokráciát féltő aggodalmaikat. Sőt, az egyes destabilizációs kísérleteket) a zömmel liberális és baloldali média „szabadságküzdelemként” mutatja be Európa-szerte.
Mindez azért is ellentmondásos, mert a baloldali ellenzék évek óta az Orbán-kormány antidemokratikus, jogállamiságot sértő működéséről beszél idehaza és minden elérhető nemzetközi platformon, fórumon.
Összességében elmondható, hogy a „szabadságharcnak” beállított nemzetközi támogatással megszervezett destabilizációs kísérletek, a baloldal egyre radikálisabb ígéretei, a jogállamiság kiiktatásának lehetősége veszélyezteti a társadalmi rendet és a jogbiztonságot. A nemzetközi és a hazai baloldal együttműködve igyekszik olyan társadalmi felfordulást okozni, ami előidézhetné az Orbán-kormány bukását. Ám miközben a baloldal erőszakos és antidemokratikus eszközökkel igyekszik megbuktatni a kormányt, addig felelőtlen politikájuk társadalmi instabilitást okoz, ami polgárháborús helyzethez vezethet – függetlenül a 2022-es választások kimenetelétől.
Habár a társadalmi béke és a jogbiztonság ez idáig megmaradt, az egyre szélsőségesebben fellépő ellenzék egyelőre nem tudott súlyos belviszályt teremteni, azt azonban minden esetben elérte, hogy megmaradjon, vagy éppen újra szülessen a számukra kedvező polarizáció.
Ismét Gyurcsány diktálja a tempót
Arra a politikai túlkínálatra, amely komolytalanná teszi az ellenzéket, egyedül Gyurcsányéknak van megoldóképletük: le akarják győzni a többieket, amire most nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint valaha. Ha az LMP, az MSZP vagy a Jobbik nem szerez mandátumot, akkor ezeknek a szervezeteknek ebben a formában végük lesz. A Párbeszéd totálisan esélytelen, hisz mérhetetlen médiapártról van szó, ami csak a botránypolitikának következtében kerül be a közéleti diskurzusba és már Karácsony Gergely sem tartja fontosnak a párt fenntartását, hisz a többiekkel alkudozik az újrázása érdekében.
A Demokratikus Koalíciónak elemi érdeke, hogy a kis pártok ne szerezzenek mandátumot és ezért jól láthatóan komoly erőfeszítéseket tesznek. A kis pártok közül jelenleg egyedül az LMP tesz valódi erőfeszítéseket, hogy kikerüljenek Gyurcsányék árnyékából és a dekonstruktív magatartás helyett próbáljanak konstruktív ellenzéki álláspontot felvenni. Meg is kapják a kemény kritikát a kormányellenes, külföldről finanszírozott sajtótól.
A közvélemény-kutatások szerint ugyan megtorpant, de továbbra is a DK baloldal domináns pártja. Ha sem a Jobbik, sem az MSZP nem tudja elérni a bejutási küszöböt az EP-választásokon, akkor a választási matematika szerint hiába lesz ott esetleg a Mi Hazánk Mozgalom, vagy a Kétfarkú Kutyapárt, Gyurcsányék megismételhetik a 2019-es eredményüket, amit ők bizonyára nagy sikerként könyvelnének el. Ha a csökken a fragmentáltság, tehát kevesebb életképes párt marad a baloldalon, az lehetőséget ad arra, hogy a Demokratikus Koalíció úgy tüntesse fel magát, mint az egyedül komolyan vehető kihívó.
Mivel előválasztást senki nem szervez, de ha valamelyik párt meg is gondolná magát, az időből már akkor is kifutottak, így abból kell kiindulni, hogy a helyhatósági választásokon, ahol annak logikája miatt szükség lesz valamilyen formában összefogásra, háttéralkuk fognak dönteni. Ezekben pedig mindig az „erősebb kutya” elve érvényesül. Gyurcsány Ferenc politikai habitusától egyébként sem áll távol a konfliktus felvállalása és annak erőből való megoldása. Tehát könnyen megjósolható, hogy a háttéralkuk Gyurcsányéknak érdekükben áll és vélhetően nekik fog a legtöbb helyen állni a zászló.
Vezető kép: MTI/Lakatos Péter
