baloldali szélsőségesek
Sosem volt ennyire szélsőséges a kívülről irányított hazai balliberális politikai garnitúra
Mi történik itt? Miután levették kezüket a külföldi támogatók a baloldalról, végre szembenéztek tehetetlenségükkel? Ennyire ijesztő volna az az üresség, amit a nyugat másolási programjának elbukása maga mögött hagyott. A legutóbbi vereségük óta székházat próbáltak megostromolni, építési kordonokat bontottak, rendőröket dobáltak meg, és olyan, de olyan ordenáré módon beszélnek az ellenfeleikről, mint a rendszerváltoztatás óta soha senki. (Legalábbis a komolyan vehető politikai elitből.) Ilyen szélsőséges, gyűlölet- és félelemkeltő politikai hangnemet nem tapasztaltunk még, mint amit a baloldal egy része magának megenged. Dehumanizálás, a miniszterelnök halálának kívánalma, bírók megfélemlítése, vagy éppen tudósok, művészek és üzletemberek fenyegetése. Újabban pedig – válogatás nélkül – minden jobboldali politikust, újságírót és a másképp gondolkodó értelmiségieket is pedofilnak bélyegeznek – tisztességes családanyákat és apákat sértegetnek! Amelyik kutya ugat, az nem harap? Ez igaz ugyan, de az a politikai kulturálatlanság, ami csúcsra jár a kívülről irányított baloldalon, az egyszerűen elfogadhatatlan. Ilyet máshol kiközösítenek! Persze, az okok világosan látszódnak: az agresszív viselkedés mögött kétségbeesés és reménytelenség bomlasztja a józan észt; másrészt a külföldi támogatók jól láthatóan lemondtak erről a baloldali politikai garnitúráról, azaz valóban sorsdöntő lesz számukra a következő dupla választás. Ám – álljon ez itt felkiáltójelként – ahogy az ostobaság, úgy a totális elkeseredettség sem ment fel senkit a gyűlöletkeltő magatartásának felelőssége alól. 
