Mennyire unalmas lenne közéletünk a Momentum bakiparádéja nélkül!
Az ostobaság önmagában nem veszedelmes, kivéve, ha önbizalommal, gőggel és rosszindulattal párosul, pláne, ha pénz is van rá. A komolytalan kordonbontók esetében mindez megvan, így tényleg veszélyesek ránk, de saját magukra nézve is. Az elmúlt hónapokban bemutatott bakiparádénak azonban komoly következménye van: behozhatatlan lépéshátrányba kerültek Gyurcsányékkal szemben. A Momentum okosan ki volt találva, csak éppen gyenge képességű fiatalokra bízták a progresszív politika importálását. A „generációs párt” megmérettetett és könnyűnek találtatott – ahogy intellektuálisan, úgy morálisan is.
Kínos bakiparádé Momentum módra
Unalmassá vált a belpolitika, nem történik semmi érdekes. A frontvonalak befagytak, a mozgások változatlanok: a jobboldal a globális válság okozta problémákkal és az országgal, az ellenzék pedig önmagával van elfoglalva. Az Orbán-kormányra a brüsszeliták, a Biden-adminisztráció és a globális hálózatként működő NGO-k jelentenek veszélyt, az ellenzékre pedig saját maga.
Baloldalon az erőt Gyurcsányék képviselik, szórakoztatásunkról pedig a Momentum gondoskodik.
Szerdán tizedik alkalommal bontották el a Karmelita kolostor melletti építési kordonokat, ahol Gelencsér Ferenc a helyszínen készült élő videójában úgy fogalmazott, hogy a „kordonbontás rendszerbontás”... Valljuk meg őszintén: ez kínosan komolytalan! Majd a jubileumi akcióban ismét Orbán Viktornak akartak valamilyen üzenetet átadni, aki ezúttal sem volt ott, hisz Kínában folytat tárgyalásokat. Nem az első eset, hogy rosszul választják meg az akció időpontját.
Gelencsér Ferenc a közelmúltban olyan bakiparádét mutatott be, ami még momentumos politikusoktól is szokatlan. Előbb a harmatgyenge parlamenti felszólalása végén szólta el magát és a bekapcsolva maradt mikrofonba dadogta bele, hogy „hú, ezt nagyon elb...tam”, majd néhány nap elteltével olyan tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot, amire nincs bocsánat. A Magyar Jelen stábja Csepelen aktuálpolitikai kérdésekről akarta faggatni, viszont hamar kiderült az, hogy a párt elnökének fogalma sincs arról, hogy melyik vallás szertartására tart. Gelencsér azzal igyekezett hárítani a riporter érdeklődését, hogy éppen nem tud nyilatkozni, mert egy „szentmisére” siet a Dohány utcai zsinagógába.
Annál pedig aligha volt viccesebb momentum a Momentum történetében, mikor a szürke Gelencsér államférfinak nevezte önmagát!
Ha pedig nem a pártelnök, akkor Kerpel-Fronius Gábor szolgáltatja a komikus témát. Legutóbb saját párttársának a nevét sem tudta helyesen kimondani: a Momentum csepeli jelöltjének, Dukán András Ferencnek keresztneveit sikerült összekevernie egy egyperces videóban.
A Momentum lépéshátránya behozhatatlannak tűnik
Mikor az elektromos rollert zuhany alatt taró, a napelemet mini atomerőműnek nevező Fekete-Győr András távozott a párt éléről, mindenki arra számított, hogy vége lesz a kabarének, de ez nem így történt. Tévedtünk. A komolytalanság felpezsdíti az unalmas belpolitikát, ám komoly következményekkel jár. Míg az év elején egy Momentum–DK dominanciaharc volt kibontakozóban, mára Gyurcsányék elhúztak, mint a vadlibák... közeleg a tél és esélytelen a felzárkózás.
De hová tűnt Donáth Anna? Olyan lendülettel tért vissza év elején, hogy azt hittük, megvan Dobrev Klára kihívója és a párt népszerűsége szárnyalni fog. Majd tartott egy borzalmasan gyenge évértékelő beszédet, amit valami titokzatos oknál fogva „jövőértékelőnek” neveztek el.
Végül Donáth Anna néhány ostoba megszólalás után visszatért ahhoz, amihez igazán ért: hetente vamzerkodik Brüsszelben Věra Jourovánál.
Gyurcsányék árnyékkormánya nem hozott új szavazókat, ám drámai módon átrendezte a baloldali erőviszonyokat. A Demokratikus Koalíció lett a domináns párt a baloldalon, a Momentum lemaradt, a többiek pedig csak a túlélésért küzdenek. Ezen pedig Donáth Anna idő előtti reaktiválása sem tudott segíteni, de a minden karizma nélküli Gelencsér sem képes olyan impulzust adni, ami javítaná az egyre nevetségesebb pártot.
Momentum versus SZDSZ
Sokan vélik úgy, hogy a Momentum és az egykori SZDSZ közé vastag egyenlőségjel biggyeszthető, csupán generációs különbség van. Ám ez nem igaz. Az SZDSZ történelmi bűne vitathatatlan, hisz szembeköpték a választópolgárokat és megtagadták a rendszerváltoztatást, mikor a kommunistákkal összefogtak, viszont okosabbak voltak a momentumosoknál (ami ugyan nem nagy kihívás). És nem dolgoztak azon, hogy az uniós forrásokat elzárják Brüsszelben – ami nagy különbség! Ahogy nem kampányoltak magyar identitású pártok ellen sem az elszakított országrészeken. A Momentum viszont mindkettőt megtette, ami példa nélküli árulás.
A rombolás kultusza, a hagyományok lenézése, a nagyképű politikai alapállás, a tudálékosság, a szellemi hübrisz (gőg), a nemzetellenesség, a kereszténység kigúnyolása és a nyugati minták szolgai másolása mindkét pártra jellemző. Ám az SZDSZ intellektuálisan magasabb színvonalat képviselt, mint a Momentum. És ez nem generációs probléma csupán. Ez emberi, illetve politikusi hiátus.
A momentumosok „jól informáltak”, de nem műveltek, a pökhendiség mellett pedig szemtelenek és pimaszok. Megjelenésük a XXI. századi, a belvárosi, jómódú trendiséget sugallja.
Az SZDSZ a liberális értelmiséget és a dekadens művészvilágot igyekezet maga köré gyűjteni, a Momentum pedig a hipszter fiatalokat tekinti fő bázisának.
Mindezt azonban ostoba módon teszi. Ám annál nagyobb önbizalommal, és persze jó sok pénzzel megtámogatva.
A Momentum szórakoztató, de veszélyes, a hülyeség ugyanis rosszindulattal párosul. Szerencsénk, hogy az előbbi a döntő. Nevessünk hát kicsit néha rajtuk, hisz nélkülük unalmasabb lenne a politika!
