Pesti Srácok

Minden további nélkül rágyújtja Rómát a keresztényekre a woke vallás

Minden további nélkül rágyújtja Rómát a keresztényekre a woke vallás

Miután a legtöbben kellőképpen teleették magukat a karácsonnyal, megtapasztalták a „szeretetünnep” lényegét, talán többekben felötlött jóllakottan a kérdés: jó, de mit ünneplünk december 26-án, karácsony második napján? Ez Szent István ünnepe, de nem az államalapító királyunké, hanem a kereszténység első vértanújáé. Őáltala rögtön Krisztus születése, a nagy ünnep után az üldöztetés kerül előtérbe. Ez persze kétezer évvel ezelőtt, teljesen más körülmények közt volt, ma már nem ilyen világot élünk – gondolhatjuk a bejgli mellé. De nézzünk csak szét, hogy tényleg így van-e!

Évek óta hírek jönnek arról, hogy megrongálják a betlehemeket imitt-amott. Tehát nem keresztes lovagok ellen harcolnak az elkövetők, hanem hősiesen széttörik, tönkreteszik a Szent Családot ábrázoló alakokat, jellemzően főleg a gyermek Jézust. Gondolhatunk Nyugat-Európára – nem is alaptalanul –, de két éve Gyöngyösön történt ilyen, idén pedig Makón kétszer is. Közben Olaszországban már LGBT-znek is, egy genderlobbival szimpatizáló szégyenpap két anyával ábrázolta a Szent Családot, természetesen sokakban felháborodást keltve. A 444 meg is írta, hogy „purparlé” lett az ügyből; azt, mondjuk, sose írják, hogy purparlé lett például a Soros-plakátokból, mert hát a saját prófétáira és szentjeire az ő hitviláguk is sokkal kényesebb.

Kívül-belül támadja tehát az ördög az Egyházat, azaz kétezer éve nem változtak a célok és a motivációk.

Ezért arra sincs okunk, hogy vértanú Szent István példáját idejétmúltnak gondoljuk. Az az állhatatosság irányadó kell, legyen ma is. Az igeliturgikus naptár az idei december 26-hoz az alábbi részletet rendelte Máté evangéliumából:

PestiSracok facebook image

Ne csak arra gondoljunk persze, hogy a szó szoros értelmében az életünkre törnek, habár a tendenciákat elnézve ez sem kizárható. Nézzük csak meg a woke-marxisták és az iszlamisták szövetségét, amikor például a palesztinpárti tüntetés önfeledt karácsonyellenes hőbörgésbe, akár templomrongálásba torkollik! A templomrongálás ugyancsak nem áll távol a militáns feministáktól sem, akik szintén a jelenlegi fősodorbeli valláshoz tartoznak.

A széttört gyermek Jézus a makói betlehemben (fotó: promenad24.hu)

Már oda is elérkeztünk, hogy a Fényességes Nyugaton perbe foghatnak valakit azért, mert olyasmit idéz a Bibliából, ami sérti a hatalmon lévő woke vallást.

Päivi Räsänen finn parlamenti képviselőt és volt belügyminisztert azért adták át a törvényszékeknek, és azért „korbácsolják” a woke vallás közössége előtt, mert a Twitteren idézett Pál apostoltól a homoszexualitással kapcsolatban, amikor kérdőre vonta a finn lutheránus egyház vezetőit a pride-rendezvények támogatása miatt. A büntetőper másik vádlottja Juhana Pohjola püspök, aki Räsänen 2004-es „Férfinak és nőnek teremtette őket” című füzetének felelős kiadója volt. A Twitter-bejegyzés miatt tehát terítékre került Räsänen minden woke vallással szembeni „istenkáromlási” esete. A tavaly áprilisban első fokon felmentést hozó per másodfokon folytatódik idén augusztustól. Az ügyészség nyíltan támadja az eljárásban a keresztény tanításokat, sértőnek minősítve azokat. Räsänen beszámolója szerint az ügyész azt mondta,

Tiszta beszéd ez: csak addig van vallásszabadság, amíg az nem mond ellent az uralkodó woke vallás tanaival. A kereszténység által felépített Európát elrabolta egy másik hitvilág. Már az Egyház által alapított egyetemek liberális–kommunista körök általi elorzásakor elkezdhettünk volna gyanakodni, hogy

nem állnak meg a felsőoktatás kisajátításánál, és az egész életünkre rá akarnak majd tenyerelni.

Csak az igazi kereszténységnek van ereje megvédeni magát

A megoldás az, hogy nem elég a felszínes kultúrkereszténység, hanem meg kell védeni a kereszténységünket, a jelképeit, a templomainkat, a betlehemeinket. Fel kell vállalni a családban, barátok között, munkahelyen, a nyilvánosságban a hitünket, mert csak ez határozottság bizonyítja be a kereszténység erejét, és csak erőt felmutatva lehet győzni azzal az erővel szemben, amely az elpusztításunkra tör. Ha nem tesszük, akkor is ellenünk törnek, mert a kereszténység ellenségei számára a csili-vili szeretetünnepezés és vértanú Szent István ugyanúgy a gyűlölt kereszténységet jelenti. Ezt a konfliktust üres szépelgéssel nem lehet megúszni.

Gera Zoltán tanúságtétele 2019-ben a Puskás stadionban (kép forrása: 777.hu)

A katolikusok is példát vehetnek arról az állhatatosságról, amivel a Hit Gyülekezetéhez csatlakozott Gera Zoltán megvallotta a hitét Krisztusban a 2019-es búcsúztatásakor, a telt házas Puskás stadion és több millió tévénéző előtt. Arról is példát vehetnek, ahogy Németh Sándor – tomboló gyűlöletözönt magára zúdítva – beleállt a jógába, amely egy hindu vallási gyakorlat, tehát a kereszténységgel összeférhetetlen. Ez nem kirekesztés, hanem ténymegállapítás.

Egyiküket sem az érdekelte, hogy mit fognak ehhez szólni mások, hanem az, amiben hisznek.

– olvasható Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levelében. Ugyanott ezt is írta:

Ez a Szent Pál ott volt vértanú Szent István megkövezésénél – akkor még Saulként, mint keresztényüldöző, de később ő is megtért. Ott volt, amikor a Krisztus igéjét hirdető Szent István látszólag elbukott, mert megölték, valójában viszont erőt adott a többieknek. Az ő példája és mártírok hosszú sorának önfeláldozása, mindannyiuk megingathatatlan hite adta az erőt a keresztény civilizáció kivirágzásához, ellenséges római császárokon, üldöztetéseken, pogány vallásokon keresztül. Szent Pál az igazság övéről, a megigazulás páncéljáról, a békesség evangéliumának sarujáról, a hit pajzsáról, az üdvösség sisakjáról, a lélek kardjáról írt. Az Isten fegyverzetéről.

Mert a béke ugyanúgy nem valami szirupos cukrozott nyál, ahogy a szeretet sem – hiába próbálja meg a korszellem olyannak tálalni mindkettőt.

Nagyon nem mindegy, hogy a békének és a szeretetnek mi a tartalma és az indíttatása, hogy van-e tartalma, vagy csak semmire se jó, sekélyes külsőségeket csomagolnak be békeként és szeretetként. Adott esetben a béke és a szeretet érdekében harcolni kell, szavakban és tettekben is, ahogy Pál apostol utalt rá a hasonlatával. Sokan érzik, tudják ezt a világban, nem véletlenül fokozza a fegyverkezést szinte minden ország, köztük mi is. Nem elég azonban csupán jobb fegyverzetet venni és gyártani, a haderőt fejleszteni. A lelkeket is erősíteni kell, hogy amikor helyzet van, akkor legyen állhatatosság és bátorság, hogy ne essen ki a kezekből a fegyver.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.