Úgy kibabráltak velünk, hogy nem lopják el a pénzünket – Még sok ilyen győzelmet kívánunk Brüsszelnek!
Misztikus, döbbenetes, megmagyarázhatatlan, ugyanakkor bizonyára véletlen egybeesés: miután nem tudnak tőlünk mégsem lenyúlni 30 milliárdot, már sosem akartak 50-et, mindig is csak 20-at akartak adni az ukránoknak a bőkezű európai támogatóik.
Már éppen kezdte magát akkora hősnek érezni a Bizottság, hogy majdnem szerződtették Zack Snydert egy epikusnak szánt lassított jelenethez, amikor a saját hülyeségük lebuktatta őket. A hülyeség ebben az esetben pusztán abból áll, hogy nem sikerült két számot fejben tartaniuk, illetve elszoktak tőle, hogy mások még képesek erre a mutatványra. Mert miről is van szó? Hát arról, hogy bő két hét alatt az Ukrajnának szánt, mindenképpen átnyújtandó források mérlegfőősszege pont annyival csökken, amennyit Magyarországtól nem képesek einstandolni. Mert hiába tagadják, hogy ez volt a terv: 50 Ukrajna mínusz 30 Magyarország egyenlő 20 Ukrajna.
December 18-án még a régi múlt volt érvényben, akkor dörgedelmes cikkben számolt be mindenki kedvenc brüsszeli propagandalapja arról a friss fejleményről, mely szerint az Európai Unió vezetői aktívan mérlegelik az Ukrajnának nyújtandó 50 milliárd eurós segélycsomag alternatíváit, amelyekről úgy dönthetnek, hogy ahhoz nem kell Magyarország egyetértése. Értsd: Orbán nemcsak kimegy kávézni, amíg Ursula von der Pfizer vezénylése alatt összedobják a nagy manit, hanem bilaterális alapon. Az Ukrajna felé rendkívüli módon elkötelezett uniós tagállamok vezetői valahol kibérelnek egy konferenciatermet, és miután donorként meg morálország erkölcskapitányaként bemutatkoztak egymásnak, üdvrivalgások közepette felvesznek valahonnan 50 milliárd jó európai eurót.
Apró, de roppant vicces közjáték, hogy a haladó médiában ezt mintegy zseniális trükként mutatták be, amivel kicselezik Orbán Ukrajnát ellehetetlenítő akaratát. Nem sejtették, hogy akadnak olyanok, akik esetleg emlékeznek rá, hogy a magyar miniszterelnök hosszú hónapok óta ezt javasolta nekik, mint megoldást az európai szándékegység hiányára, és hogy ezzel Ukrajna támogatása is rendben lesz, mivel azt sosem akarta gátolni. Mondjuk annyiban nem tévedtek, hogy a magát függetlenként és objektívként ünneplő agitprop kiadványok mindenkinél szemfülesebb újságírói tényleg elegánsan félrenéztek.
Eddig minden szép és jó, gondolhatnánk, mindenki a pénzénél van: Ukrajna megkapja a vágyott milliárdokat, aminek segítségével hozzájárulhat a kontinens felborult nemi egyensúlyának kiigazításához (a fiatal férfi migránsoknak sok-sok ukrán nő kell, még legalább 2 évig kell háborúzniuk), mi meg hozzájutunk a minket megillető, törvénytelenül visszatartott forrásokhoz.
Csakhogy a fenti képlet szerint nem ez volt megbeszélve.
Mert nem lehet nem észrevenni a rekurziós összefüggést. Mert miután egy darab kávéért cserébe körülbelül 70 darab vétót nyújtottak át a magyar miniszterelnöknek (a vonatkozó tanmese ITT olvasható), és emiatt mintegy negyedévente a kedvében kell járniuk, rájöttek, hogy a jogállamisági bullshit és a politikai zsarolás időszaka véget ért; kénytelenek lesznek ezentúl a szerződések szerint eljárni. A szerződéseknek meg van egy olyan tulajdonsága, hogy be kell őket tartani, vagyis ha papír van róla, hogy 30 milliárd euró jár Magyarországnak, akkor azt ki is kell fizetni. Különben odalesz az a régi, szerződéseken alapuló világrend, amit más napokon olyan bőszen akarunk megvédeni Putyintól.
Így jutottunk el a ma érvényben lévő, új múlthoz, mely szerint sosem akartunk 50 milliárdot átnyújtani csinos piros masnival átkötve Ukrajnának, Orbán Viktort kicselezve, hanem mindig is 20 milliárdot akartunk. Erről – mert szégyenérzet és feladatmegosztás is van a világon – a Financial Times nevű FOS-sorvezető számolt be. A FOS meg lelkesen továbbította is az üzenetet:
Az Európai Unió egy akár 20 milliárd eurós tartaléktervet készít elő Ukrajna számára, amivel megkerülnék Orbán Viktor Ukrajna finanszírozásával kapcsolatos ellenvetéseit. Miután az EU vezetői december elején Orbán Viktor vétója miatt nem tudtak megállapodni az Ukrajnának javasolt 50 milliárd eurós támogatásról, alternatívákat kerestek, hogy segítsék az országot.”
Szóval az eredeti terv, az A-terv (der A-Plan) az volt, hogy felveszek 20 milliárd euró hitelt, annyi még belefér nekik a gazdasági pangás ellenére, Magyarországtól pedig ellopnak 30 milliárdot. De mivel Orbán – mily meglepő – ebbe nem ment bele, ezért úgy cselezik ki Orbánt, hogy nem lopják el Magyarországtól a 30 milliárdot, csak felvesznek 20-at, és azt adják oda Ukrajnának.
Misztikus, döbbenetes, megmagyarázhatatlan fejlemény, hogy ezek az emberek nemcsak egy kontinenst akarnak irányítani, de még eszesnek is képzelik magukat. De legyünk nagyvonalúak: mondjuk azt nekik, ha szóba kerül az ügy, hogy
lyaly de nagyon átvertetek minket, lyaly, lyaly, sosem gondoltuk volna, hogy képesek vagytok így becsapni minket, a nálatok sokkal ostobább félázsiai népeket!”
Mert jobb a békesség, őrültekkel ne vitatkozzunk feleslegesen, csak megharapnak a végén.
