Mit tehetünk, ha az Európai Unió felszámolja magát?
Nem kell ahhoz nagyon pesszimistának lennünk, hogy a jelenlegi EU-t egy alapvetően diszfunkcionális szervezetnek lássuk, amely nem megvédi Európát, hanem csak káoszt teremt. Ha egyenként nézzük a szervezet tagországait, szinte csak az önsorsrontás különböző stációiban vergődő államokat láthatunk, amelyeket egyszerre sújt politikai, kulturális, gazdasági, demográfiai válság, és persze amelyeknek a külső biztonsági kihívásokra sincs semmiféle válaszuk.
Az első kérdés persze az, hogy az EU Európát is felszámolja vagy csak önmagát. Attól tartok, ez utóbbi forgatókönyvhöz is sok szerencse kellene már. A sajnos legvalószínűtlenebb lehetőség a számunkra a legkedvezőbb, amelyben az EU visszatér eredeti feladatához, és a kor kihívásaihoz alkalmazkodva gazdasági súlyát politikai és katonai erővé konvertálja újra, és visszaszerzi a kontinens szuverenitását és régi nagy hírét. Ehhez minimum az kellene, hogy az idei EP-választásokon a globalisták, keresztény- és fehérember-ellenesek, az Európán kívülről teljes egészében felvásárolt politikai pártok, a néppárt, a szocdemek, a liberálisok és a zöldek, meg a többi futóbolond kisebbségbe szoruljanak. Ez az EU és Európa stabilizálódásához elengedhetetlen feltétel.
Ne felejtsük el, hogy mindez – és persze inkább sajnos mindennek az ellenkezője – egy olyan Európában történik majd, amelyben teljes a politikai bizonytalanság, az ideológiai őrületekre egyre inkább más ideológiai őrületek születnek válaszul, és nem a józan ész tér vissza a fejekbe. Az egykori centrumpártok által uralt országokban a jobb- és balközép még kordában tudta tartani a szélsőségeseket, mert szinte mindenki számára világos volt, hogy szélsőségesebb ötleteiknek nincs politikai realitása, azok olyan nagy társadalmi többséggel állnak szemben. Ma azonban mindenki pontosan tudja, hogy a szólásszabadság korlátozása és a mainstream média nyomása alatt milyen gondolatok forognak kimondatlanul az eredeti németek és franciák már figyelmen kívül nem hagyhatóan nagy tömegeinek a fejében.
Ki gondolta volna valaha, hogy polgárháborúhoz hasonló szembenállást eredményez ezekben az országokban az, hogy ki kell-e, ki lehet-e toloncolni az illegális bevándorlókat, terroristákat, beilleszkedni nem hajlandókat, bármiféle európai érték eszelős ellenségeit? Mert ma a törésvonalak itt vannak. Vagy ott, hogy kormányzati pozícióba kerültek olyan pártok, amelyek a mezőgazdaságot környezetszennyezőnek tartják, a saját országuk mezőgazdaságát is, és likvidálni akarják a gazdálkodókat és a teheneket, viszont jó ötletnek tartják a gépzsír élvezeti értékével bíró műhúst. Már Magyarországon is termesztettek ilyen elmebetegeket, a momentumosokat például, akik Donáth Anna pártelnökké emelését az eutanáziával és a műhússal kapcsolatos követeléseikkel keretezték. Ezek az elmebetegek Németországban és sok más helyen is jelenleg kormányon vannak.
Ha a normalitás nem nyer idén, akkor egyszerre két szinten is állandósul a káosz Európában: az Európai Bizottságba ismét dróton rángatott elmebeteg gazemberek kerülnek majd, akik tovább fokozzák a jelenlegi válságot. Ideje tehát feltennünk a kérdést: mi lesz az EU után? Persze az eredeti EU már vagy tíz éve megszűnt, amikor elkezdték eljogászkodni a kisebb országok szuverenitását, de a következő parlament és bizottság – ha a jelenlegi pártok alkotják és hozzák össze őket – még birodalmibbak, még diktatórikusabbak, még ideológikusabbak lesznek, mint az eddigiek. A sorsunk sajnos más, főleg nyugati népek szavazóitól és a közép-európai népek józan eszétől függ. Nyugodt álmot ezeknek az embereknek az eddigi csoportos döntései nem ígérnek.
Pedig ha meggondoljuk, hogy mivel is kellene számot vetnie az európai szavazópolgároknak idén, akkor elég sok, korábban elképzelhetetlen ostobasággal kell szembenézniük. Az EU jelenlegi vezetése kvázi hadviselő felet csinált az EU-ból egy megnyerhetetlen háborúban, és a jövőben szinte teljesen ki akarja emelni az EU-t a világgazdaságból, elszakítva az uniót Oroszországtól és Kínától, illetve tulajdonképpen még Afrikától is. Az EU semmit nem diverzifikál a saját javára, hanem mindenütt amerikai függésbe helyezi magát, az amerikai érdekeknek megfelelően. Az EU jelenlegi irányítói egy ideológia hatása alatt állnak, szektatagszerűen képviselik azt. Csak a rombolásban vannak önálló gondolataik, minden valós problémát ideológiai alapon oldanak meg. Az EU vezetői nemcsak minden európai szuverenitás felszámolásában gondolkodnak, hanem láthatóan a saját szuverenitásukat sem akarják megtartani. A cselekedeteiket elnézve, talán soha nem is volt nekik ilyen.
Mi, magyarok csak egyet tehetünk: szövetkezünk, barátkozunk, kereskedünk, együttműködünk mindenkivel, aki önállóan létezni akar és képes is erre. Az USA régen volt ennyire messze, mint most; az oroszok és a törökök régen voltak ennyire közel. Ha tényleg kompország vagyunk, akkor eldönthetjük, hogy mennyi ideig vagyunk az egyik és másik parton, és mennyi ideig vagyunk a folyón. A világ jelenlegi állapotát elnézve, ez nem értékválasztás, hanem sokkal inkább egy, a túlélésünkről szóló döntés lesz. Ha Európa a liberalizmus, a woke előtti értékeivel együtt megmarad, pontosabban azokkal együtt újraéled, akkor ott a helyünk. Ha nem, akkor csak a megmaradás számít. Hányszor volt már ilyen az elmúlt ezer évben, Istenem!
Vezető kép: Katarina Barley európai parlamenti (EP-) alelnök (j2) virágcsokorral integet, miután a német szociáldemokraták (SPD) őt választották listavezetőnek a júniusi EP-választásokra a berlini jelöltállító konferencián 2024. január 28-án. Barley a szociáldemokrata delegátusok 98,66 százalékának szavazatát nyerte el jelöltségéhez. A felirat a háttérben olyan jellegzetesen német. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
