Olyan lassan főzik ezt az eszkalációs békát, a végén még elmarad a világháború
A nyugati felajánlások többsége csak meleg levegő, ami lendületesen kijött a politikusok száján, és ez így van jól. Majd valaki az ukránokat is világosítsa fel arról, hogy el kellett volna olvasni az apróbetűt a Cetelem-szerződés alján!
Francia kontingens és lengyel légvédelem tart Ukrajnába – lelkendeztek a forró nyár helyett nukleáris télre vágyódó ütődöttek. Ezekből természetesen semmi nem valósult meg, csak beszéltek, beszélnek róla, elvégre az egyetlen fegyver, amit a politikus szívesen és bátran forgat, az a szájában lévő nyelv. Az ukránok meg néznek ki a fejükből hülyén, hogy minek kell idegenlégiót és Moszkvát fenyegető csodafegyvereket ígérni, ha utána csak szerencsesütit és biztató hátbaveregetéseket nyújtanak át a határon fotóriporterek kíséretében a nagy szemekkel csodálkozó fogadóbizottságnak.
De azon túl, hogy a szerencsétlen ukránokat feleslegesen hülyítettük be, tulajdonképpen igen helyesen járunk el. Az orosz-ukrán háború lezárására ugyanis a lehető legrosszabb opció az egész földi civilizáció elpusztítása, és ezzel nemcsak az oroszok vannak tisztában, hanem az amerikaiak is. Mínusz Biden elnök úr, de a gondozói, ápolói azért képben vannak.
A baltiak tulajdonképpen aranyosak, ahogy egymással versenyezve fenyegetik totális pusztulással Oroszországot a pár ezer fős, tábori konyhával és taktikai trombitával felszerelt gyalogságukkal a hátuk mögött. Senki nem veszi őket komolyan, az oroszok is röhögnek. Egyedül az orosz külügyminiszter volt akkora gavallér, és tett egy udvarias diplomáciai gesztust azzal, hogy finoman visszafenyegette őket. Mégiscsak jó érzés, ha valakit komolyan vesznek a ruszkik, este az asszony hálás volt érte.
Lengyelország más műfaj, ők már egyedül is képesek lennének felszabadítani Ukrajnát, csak hát ez annyira nem áll érdekükben. Nekik a legoptimálisabb kimenetel a darabokra szaggatott Ukrajna, aminek nyugati fele saját zászló alatt keleti tartománya lesz Lengyelországnak. Kb. akkora önállósággal, mint amivel Puerto Rico rendelkezik az USA hóna alatt, csak egy kicsit méretesebb államadóssággal és rengeteg csinos özvegyasszonnyal.
Macron meg láthatóan hiába játszotta el az európai Igazságos Izom Tibort, a háborútól egészségügyi távolságot tartó Nemzeti Tömörülés úgy elverte a pártját, mint a kétfenekű dobot. Hirtelen felindulásból fel is oszlatta rögtön a francia nemzetgyűlést, ami tökéletes kifogás lesz az ukránoknak. Mondhatja, hogy én akartam verekedni a kedvetekért Oroszországgal, de a többiek nem engedtek leszállni a villamosról. Ez biztos megvigasztalja majd Zelenszkijt, aki Harkovnál feltette az összes zsetont az asztalra, hiszen már csak egy kicsit kell kitartani, jönnek a francia tesók modern nyugati fegyverekkel. Szép munka volt, alig pár ezer ember halt bele Macron blöffjébe.
Maradt a pályán Stoltenberg és az amerikaiak, akik látványosan belekezdtek a kudarcmenedzsmentbe. A NATO mégsem hozza létre azt a 100 milliárdos alapot, amivel pár hete turnézott a főtitkár meg vakította vele az ukránokat, az USA pedig úgy ad további kölcsönöket, ha a tökkelütött Európai Unió kezességet vállal érte.
Ami igen elegáns húzás, magam is szívesen segítek a világ összes elesettjén valaki más pénztárcájának terhére. Vagyok én annyira jó eNber, hogy nyitok mondjuk Mozambikban egy Waldorf iskolát, ahol boldogan zsírkrétáznak majd a tündibündi kis fekete babócák, csak az olvasó legyen olyan kedves, és utalja már át azt az apró összeget, amibe ez nekem fájt! Ezen ne múljék már semmi!
De ezeknek a remek húzásoknak az égadta világon semmi következménye nincs, mármint azon túl, hogy teljesen lejáratjuk magunkat a világ közvéleménye előtt. Hogy az oroszok röhögnek, azt még túléljük; köcsögök, nem számít a véleményük. A világ többi része előtt viszont romokban van a hitelességünk, nehéz lesz legközelebb bárkit is rávenni arra, hogy háborúzzanak az európai geopolitikai érdeknek becézett amerikai geopolitikai érdekért, ha komoly tétek helyett csupán meleg levegővel támogatjuk a delikvenst.
Oké, fel sem kellett volna mászni erre az uborkafára, mert általános iskolai tananyag, hogy a ruszkikat igen nehéz konvencionális fegyverekkel szárazföldön megverni. Az egyetlen megoldása az egyenletnek, hogy annyira megdrágítod számukra a győzelmet, hogy attól elvesztik az érdeklődésüket. Ez a csel kifogástalanul működik egy közép-ázsiai szarfészek esetében, de a Novorosszijának is becézett délkelet-ukrajnai félholdnál nem. Az számukra mindent megér, mindig előbújik a romantikus orosz lélek, ha Odessza és a Krím szóba kerül. Nekünk meg nem annyira ér meg mindent ez a térség, tulajdonképpen nagy ívben teszünk Ukrajnára, csak hát akkor jópofa ötlet volt beleugrani seggel ebbe a kaktuszba. Pláne ukrán seggel tűnt jó ötletnek.
Kényelmetlen lesz, most valakinek oda kell mennie Kijevbe, hogy elmagyarázza a szerencsétlen ukránoknak, hogy csak vicceltünk, amikor azt mondtuk, hogy a végsőkig kitartunk mellettük és nincsenek határai a támogatásunknak.
Bocsika, tudjuk, hogy ez nektek most rossz, de azért ugyi nincs harag!
Aztán hazajövünk és megállapítjuk, hogy igen szép a napfelkelte úgy is, ha nem festi ezüstösre a stroncium. Az ukránokra meg majd gondolunk. Profilképet is időzítünk.
