Nahát, megint nem működött a kommunizmus
A Greta Thunberg inspirálta infantilis klímarettegéstől felvillanyozódva a nemzetközi akadémiai szféra nemrég megtalálta az új kommunista bajnokot, ahol minden öko és minden fenntartható, továbbá olaj híján széndioxidból is keveset eregetnek az égbe: Kubát. Aztán megint jött a valóság, ez a kommunizmus csak nem akar sehol működni.
A Szovjetunió és a Moszkvából irányított kereskedelmi blokk összeomlása óta nem látott áramkimaradások sújtják Kubát. Az ország szerencsésebb részein csak a szétlőtt Ukrajnához hasonlóan csak 8-10 óráig nincs áram, a szerencsétlenebb területein meg napok óta egyáltalán. A kommunista szigetország teljesen megbénult, bezártak a közintézmények, nincsenek nyitva a benzinkutak meg a kocsmák, a dolgozókat meg arra utasították, hogy maradjanak otthon. Ami ésszerű javaslat, tekintettel arra, hogy minek menjenek bárhova is, ha meg otthon vannak, akkor van idő tábortűznél megfőzni mindent, ami elrohadna a nem működő hűtőgépekben.
A kubai állampárt természetesen a szankciókban látja balsorsuk eredőjét, ha az amcsik szállítanának olajat, akkor semmi baj nem lenne, mondják. Igaz, a környéken van még pár olajtermelő ország, a Mexikói-öböl túloldalán megtalálható pl. egy Venezuela nevezetű, amelyik szintén egy működésképtelen kommunista diktatúra, hatalmas olajvagyonnal a segge alatt. De tőlük se vásárolt Kuba annyit, amennyire szükség lenne az ország ellátására. Az akadémiai szféra társutas kommunistái a hurrikánszezonnal magyarázzák a vásárlások elmaradását, de természetesen hazudnak, mindközönségesen nem volt pénzük rendelni.
Nade, miért fontos ez? Miért érdekeljen minket egy csóringer komcsi diktatúra a világ túlsó felén? Nos, azért, mert pár éve még példaként állították elénk Kubát. Csodálatos klímabajnokként ábrázolták a karibi szigetországot, ahol az emberek bringáznak, a feltört autóparkolókban cukkinit és répát termesztenek, és az egész annyira fenntartható és bio, hogy a Kubai-modellt azonnal át kell vennünk, különben kihal az emberiség.
A 11 millió Bálint gazda országa
A nemzetközi hülyék hamar meglátták a lehetőséget a kilencvenes évek kubai összeomlásában. Ausztráliából kertészmérnökök érkeztek fenntartható ökogazdálkodásra tanítani a kubaiakat, hogy a városokban feltörjék és bevessék a foghíjtelkeket és az autók híján nélkülözhető parkolókat. Ebből alakult ki a városi kertészet, aminek a csodájára jártak a fejlett nyugat kommunistái, nagyon tetszett nekik, hogy a központi ellátás megrogyása után az éhhalált elkerülni igyekvő alattvalók minden talpalatnyi helyen élelmiszert termesztenek. Ez annyira imádták, hogy 1999-ben a kubai agrárszövetség "alternatív Nobel-díjat" kapott az organikus mezőgazdaság terjesztéséért, és még olyanokat is deliráltak, hogy sokkal egészségesebb és boldogabb lett a lakosság, mióta kevesebbet esznek és többet bringáznak.
A rendszer tehát engedte a háztájit, ahogy nálunk is a GMK-kat a túlélés érdekében, de a végszükségből erényt nem a kubai, hanem a gazdag nyugati államok kommunistái gyártottak.
Kuba egyedül arra példa, hogy kényszer hatására, kilátástalannak tetsző helyzetben is sok kőbe vésett, megváltoztathatatlannak vélt alapvetésen lehet változtatni, akár úgy is, hogy ez a változás jobb életet eredményez.
– írta ez a rendkívül szórakoztató kommunista portál 2022-ben, reménykedve abban, hogy végre egyszer működni fog az elméletük. Nem jött össze. Pedig a diplomás kommunisták még tanulmány formájában is közkinccsé tették a vágyaikat
Felkészülés az olajcsúcsra: mit tanulhatunk Kuba különleges időszakából?
címmel. A válasz megérkezett 2024 októberében: SEMMIT!
Csak megerősítették, hogy a kommunizmus minden formájában működőképtelen. Teljesen mindegy, minek álcázzák éppen: fenntarthatónak, ökonak és bionak. Ugyanis az, hogy a városi kényszerkertészkedéssel elkerülték az éhhalált, mindössze annyit hozott a konyhára, hogy elsunnyoghatták a melót. Az államnak elég volt papíron működtetni a jegyrendszert. A papír meg pont annyit ér, mint az elmélet, a legkisebb haváriára összeomlottak.
