Előrehozott választás?
Előrehozott választás? A káosz, az anarchia, a szabadrablás előszobája. Magyar Péter és balliberális társai, Gyurcsány Ferenccel az élen, például a parizeres Jakab Péter ezt akarják. Egy rendezett, jól működő jogállamban, ahol a közelben dúló háború ellenére a kormányzat biztosítja a béke, a megélhetés feltételeit, ott katasztrofális következményei lehetnek egy előrehozott választásnak.
Az egy dolog, hogy Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban ideológiai háború zajlik, a neoliberalizmus, a neomarxizmus, a wokeizmus a háttérhatalmak támogatásával óriási teret nyert, de ugyanakkor egyre inkább erősödik egy patrióta, nemzeti érdekeket képviselő politikai erő. A másik dolog, hogy több európai ország esetében rájöttek arra, hogyha demokratikus választásokkal nem tudják biztosítani a globalista bal térnyerését, akkor pénzzel, erőszakkal, megfélemlítéssel, megtévesztéssel, hazugságokkal a sajtójuk segítségével kaparintják meg a hatalmat.
Most ebbe a fázisba kerültünk. Miért mondom ezt? Mert átéltem a kelet-európai, pontosabban a magyar rablóprivatizáció korszakát. Még nem jutottunk el 1990-ig, az első szabad választásokig, amikor a kommunista diktatúra gyors kormányváltásai - Grósz Károly, Németh Miklós- lehetőséget adtak az átalakulási törvénnyel Magyarország kirablására. Gomba módra létesültek különböző gazdasági társaságok mindenfajta felelősségvállalás nélkül. Ez egyfajta bizonytalanságot, ellenőrizetlenséget, törvényen kívüliséget, a pénzpiacon anarchiát okozott. Minden tőke nélkül, jelképesen egy forintért is lehetett jelentős vagyonhoz jutni.
Persze csak a csókosoknak: a párt-és KISZ-titkároknak, szakszervezeti titkároknak, vállalatvezetőknek, ügyeskedő maffiózóknak. Mielőtt megalakult volna negyven év után az első szabadon választott parlament, addigra eladták az állami és az MSZMP pártsajtóját külföldi média konszerneknek, egyrészt biztosítva a kommunista nomenklatúra személyeinek a vezető szerepet, másrészt a tájékoztatás, az információ kisajátítását. De ez nem volt elég. Mire az ellenzéki-, majd a nemzeti kerekasztal megegyezett volna a jövő alakításában, addigra, 1989-re részben az állami (közös) tulajdonú gyárakat, vállalatokat részenként eladták- pld. Csepel Vas-és Fémművek, Láng Gépgyár, Kismotor-és Gépgyár-, a magyar ipar fellegvárait különböző, utóbb vissza nem térítendőnek bizonyuló banki hitelekből.
Ezekben a hitelosztásokban a többi között vezető szerepet játszott a Budapest Bank, Bokros Lajos elnök-vezérigazgató vagy Apró Piroska (Gyurcsány Ferenc anyósa) a Magyar Hitelbank Rt. igazgatótanácsának elnöke. A rendszerváltás után még erőteljesebben folytatódott a szabadrablás, amikor az Antal-kormány alatt az Állami Vagyonügynökség (AVÜ) elnök-vezérigazgatója lett Csepi Lajos, a KISZ KB egykori gazdaságpolitikai vezetője. Kecskére bízták a káposztát. Virágzó gazdasági, ipari vállalkozásokat döntöttek be, átjátszva a volt kommunista nomenklatúra tagjainak, felszámolták a hazai cukorgyárakat, fillérekért eladva külföldieknek. Ezekkel a lépésekkel tízezrek kerültek az utcára, váltak munkanélkülivé. A cukorrépa termelés abbamaradt, vidéken ezrek maradtak munka nélkül.
De ez történt az óriási szakszervezeti vagyonnal és az MSZMP párt vagyonával is. Rövid idő alatt az állami szakszervezeti-és pártvagyon fillérekért a volt vezető tisztségviselők kezébe került. Ez a gazdaságban káoszt, anarchiát, mélyszegénységet idézett elő, nem véletlen, hogy 1994-ben az Antall-Boross-féle kamikáze kormány megbukott. Az utána jövő MSZP-SZDSZ, kommunista-liberális koalíció folytatta a szabadrablást Horn Gyula, Kuncze Gábor, Pető Iván vezetésével és az ország stratégiai ágazatait külföldieknek áron alul eladták. Természetesen a számukra járó sok milliárdos jutalékokat leszedték.
A kelet-közép-európai magyar rablóprivatizáció a csőd felé vitte Magyarországot. Mint riporter-újságíró közelről láttam az Apajpusztai Állami Gazdaság sanyarú sorsát. A történet példa a balliberális hatalom gazember magatartására. Az apajpusztai ménes nemzetközi hírű volt, de jól működött a mezőgazdasága is, kiemelkedő eredményeket hozott a búza, a napraforgó-és kukorica termesztés és természetesen az állattenyésztés is. Apajnak, a községnek és a környéken élő több ezer családnak biztosított munkát, megélhetést. Aztán az AVÜ és csatolt szervei eladták az állami gazdaságot egy nem mezőgazdasággal foglalkozó angol társaságnak, ha jól tudom a Budapest Bank adott 500 millió forint kölcsönt hozzá. Az ígért fejlesztések elmaradtak, miközben az angolok csontra csupaszították az apaji gazdaságot. Eladták a nagyértékű mezőgazdasági gépeket és az értékes lovak nagy részét. Így többszáz apaji egyik napról a másikra munkanélkülivé lett. Ez tartott vagy másfél évig, amikor az angolok csődöt jelentettek. A törvény itt is elmismásolta a felelősséget, nem indult ellenük büntető eljárás. A két angol búcsúzóul búcsúvacsorát rendezett az apaji Hajós Alfréd kastélyban, ahol a helyi asszonyok főztek és szolgáltak fel. Első úszó olimpiai bajnokunk tervezte klasszikus kastély felső emeletén folyt a tivornya- folyt a bor, a sör, a pálinka-, ahol gyönyörű mennyezeti freskó díszítette az ebédlő termet, a falakon drága festmények lógtak. Az angolok és barátaik hajnalra olyannyira lerészegedtek, hogy töltött káposztával hajigálták egymást, a zaftos gombócokból bőven jutott a freskókra és a festményekre is. Mint akik jól végezték dolgukat a következő nap összepakoltak, se szó, se beszéd elutaztak a ködös Albionba. Eltűntek Nagy-Britanniában, köddé váltak az 500 millió forint kölcsönnel és a több milliárdos károkozással együtt. Akkor is, ahogyan most is, a külföldi befektetők, politikusok lenézték a több mint ezer éves kultúrával rendelkező magyarokat.
Ezt csak azért meséltem el, mert az itt maradt kommunistáink, liberálisaink ,,jó gazda" módjára így bántak el a nemzeti vagyonnal. Apaji családok százait tették földönfutóvá, szegénnyé. És hány ilyen eset történt még az országban minden következmény nélkül? Ettől a belső káosztól, pénzügyi-és gazdasági anarchiától szabadította meg a nemzeti kormány a magyarságot 2010-ben, a választásokon aratott kétharmados győzelmével.
Most megjelennek az új gonoszok, az új éhesek, a balliberális, globalista nemzetközi magyar küldöttei követelve, hogy ide nekem a pénzt, a hatalmat! Legyen előre hozott választás. Nem számít a közérdek. Új választást követelnek, de mire? Nem volt elég nekik a 2022-es választási vereség, ahol az ország többsége kétharmaddal ismét a nemzeti kormány mellett döntött? Eddig a Demokratikus Koalíció, az MSZP, az SZDSZ, a Jobbik, a Momentum, a Párbeszéd, az LMP és a most jelentkező Tisza Párt mit tudott felmutatni? Működésüket az erőszak, a rombolás, az árulások kísérték, csicskásai lettek a brüsszeli Soros által vezette háttérhatalomnak.
Gondoljunk csak a Kossuth-téren a rendőrök elleni támadásra, köpködésekre, a felállított karácsonyfa és a gyermekeknek szánt ajándékok megrongálására, a Fidesz- székház elleni többszöri rohamra, az egyetemekbe való betörésre, az MTVA elleni támadásra, a fizikai erőszakra, a magyar történelem jelképeinek beszennyezésére, a Terror Háza Múzeum kommunista áldozatainak meggyalázására, a Soros által pénzelt tüntetések sorozataira, amivel megbénították a főváros és számos város közlekedését. Legutóbb a Karmelita Kolostort rohamozták meg, az építkezés kordonjait bontották le, miközben a félrevezetett tömeg újra és újra a rendőrökre támadt. Ezek az emberek nem az alkotás, az építkezés, a jólét ígéretét hoznák el, hanem a pusztításét. Létezésük óta, 1919-től hatalmukat csak a fosztogatás, a gyilkosságok, mások tulajdonának elrablása jellemezte.
Ezeknek hatalmat?- na ne. Nézzünk rá erre a Magyar Péterre - bár nevezhetnénk Menczer Tamás után-, Brüsszel Péterre, aki nemhogy egy ország vagy párt vezetésére alkalmatlan, hanem egy család, volt családja vezetésére sem. Valljuk be, klinikai eset. Mélyen sértődött, frusztrált, nárcisztikus, agresszív személyiség mit tudna adni emberek millióinak? - csak a káoszt, az anarchiát és a körülményekhez képest egy jól működő állam szétverését.
Egy magáért s a hazájáért nem felelős embert nem lehet számonkérni. Magyar Péter nem tudja mit csinál. De számon lehet kérni, jobban mondva gondolkodásra lehet késztetni a rajongóit, a választóit és a ,,messiás" hátterében mozgolódó külföldről pénzelt tanácsadóit. Mert nemzettársaim, az eddigi politikai tapasztalatok alapján, hová vezet Magyar Péter útja? Hová vezet az újra-és újra hatalomra törő balliberális ellenzék útja? Óhatatlan a kérdés! Miért nem nyugodnak bele ezek a négyévente demokratikusan megrendezendő szabad országgyűlési választások eredményeibe? Polgárháborút, felesleges vérontást akarnak? A döntő többségnek, még a Magyar-Gyurcsány fanoknak sem lehet érdeke. Ehhez viszont elő kellene venni az arra érdemesnek a jobbik eszét és azt a morális magatartást, amely újabb ezer évre biztosítja a magyarság fennmaradását.
Vezető kép: Az ellenzéki pártok kezdeményezésére a munka törvénykönyvének módosítása ellen indult tüntetés résztvevõi a Parlament elõtti Kossuth téren 2018. december 12-én. MTI/Balogh Zoltán
