Az “éjszaka” elmúlik, a “szifilisz” ott marad

“Az éjszaka elmúlik, a szifilisz ott marad.” Nem tudom, melyik filmben volt ez a mondás. Arra emlékszem, hogy akkor mondta ezt egy magasabb rangú tiszt, amikor elengedte a katonákat egy "görbe estét" tartani a bevetés előtt. Tanulságos, érdemes megjegyezni. Valószínűleg nem látták ezt a filmet azok, akik az elmúlt években a legmagasabb fokozatra fűtötték fel a woke vonatot, és a vélt korszellemnek megfelelően mondjuk átoperáltattak magukon ezt-azt. Ahogy az orvosok sem látták, akik ezeket a műtéteket reklámozták, meg támogatták a különböző hormonkezeléseket.Ne gondoljuk, hogy csak ennek a divathullámnak (aberrációnak) van/volt meg az orvosi trendje: közel egy évszázada a lobotómiától meg az elektrosokktól várták a megoldást, ha valakire azt hitték, hogy nincs jól, vagy depressziós. Nem voltak jobbak ezek sem annál, mint amikor az embert megcsonkítják csak azért, mert a kékhajú, elhízott iskolapszichológus elmagyarázza, hogy rossz testbe született a diák.
Már rojtosra beszéltük, írtuk, imádtuk a témát: Trump beavatkozott a nemátalakító műtétek már-már iparággá átalakult folyamataiba, nem lehet 19 éves kor alatt elvégezni ilyesmit, illetve hát azok a kórházak, amelyek ezt megteszik, nem részesülnek semmilyen állami pénzből, és gyakorlatilag el lesznek lehetetlenítve. A részletekbe most nem megyünk bele, de a hormonkezelős, meg mell leoperálós nagy lóvénak vége van, ahogy katona sem lehet már senki, akinek ilyen kezelése volt, és még Zuckerberg is levetette a férfimosdókban a tamponautomatákat. Ja, meg a hétvégén a Messengerből is eltűntek a szivárványos, terhes férfiakat ábrázoló emojik. Más idők járnak, na!
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mi lesz most azokkal, akik annyira beleélték magukat abba, hogy ez a “korszellem”, ez a “divat” örökké tart, hogy már megcsináltatták magukon az ahhoz szükséges átalakításokat, hogy sokan kövessék őket Instán, vagy jó melót kapjanak mondjuk a reklámszakmában. Persze az is lehet, hogy csak egy ilyen kiváló társaságba akartak bekerülni, ahol kinézték azokat, akik nem tolták a hormonkezelést.
A válaszért érdemes pár évet visszarepülni az időben, és megnézni, hogy milyen orvosi trendek, beavatkozások voltak annak idején, amelyektől azt remélték, hogy megoldják majd az unatkozó, a szürke hétköznapokból kitűnni vágyók életét, vagy derűssé teszik majd a rosszkedvű órákat. Ennek eredménye persze az lett, ami manapság is: az 1920-as évek és környékének divatos orvosi kezelései rengeteg maradandó testi és lelki sérülést hagytak maguk után.

Itt van mindjárt a lobotómia (amikor lyukat fúrnak az ember koponyájába a “megfelelő” helyen) – ami főként az 1930-as–50-es években terjedt el, de már az 1920-as években is kísérleteztek vele. Na, ez rengeteg ember életét tette tönkre. A leggyakoribb utóhatásai az érzelmi tompaság, közöny, az értelmi- és memóriazavarok, az inkontinencia, a testi mozgáskorlátozottság, esetleg halálesetek a későbbi műtéti szövődmények miatt. Gyakran híres emberek is áldozatul estek ennek a barbár sarlatánságnak: John F. Kennedy húga például lobotómián esett át, amely után élete hátralévő részét intézetben töltötte, súlyos fogyatékkal, pedig előtte nem volt semmilyen komoly baja.
Annak idején, a mai nemátalakító műtétekhez hasonlóan, lobotómiára küldték azokat, akiket depresszióval diagnosztizáltak. Mondjuk még ez is humánusabb kicsit, mint Kanada, ahol az orvosilag asszisztált öngyilkosságot is javasolhatják mostanában tartós rosszkedv esetén, zárójel bezárva. A legfiatalabb dokumentált lobotómia egyébként egy 12 éves gyermeken történt az Egyesült Államokban.
Másik divatos orvosi módszer volt az elektroterápia és sokk-kezelés. Ezek elvileg a páciensek megnyugtatására, érzelmi stabilizálására szolgáltak volna, hiszen mi más következhet abból, ha az ember agyába áramot vezetnek. Ezek memóriavesztést, izommerevséget, csonttöréseket, traumákat okoztak főleg, a problémát nemigen kezelték. Bár mindenki jobban lett, csak hogy hagyják már abba végre. Voltak egyéb kiváló ötletek is, például a kényszersterilizációs programok, amikor több ezer embert sterilizáltak beleegyezésük nélkül, különösen mentális betegségek, fogyatékosságok vagy „nem kívánt genetikai jellemzők” miatt.
Ahogy a mai hormonkezeléseket eddig bőkezűen osztogatták, addig annak idején az ópiumot, morfiumot és egyéb drogokat receptre írták fel köhögésre, fájdalomra és szorongásra. Bármennyire is meglepő, ennek az eredménye a függőség lett, a halálos túladagolások és a rákos megbetegedések, az alapproblémán viszont nem segített.
Az egyik legjobbat a végére hagytam szándékosan: a szifilisz késői stádiumának kezelésére egyes orvosok maláriával fertőzték meg a betegeket, mert a magas láz elpusztíthatta a szifiliszbaktériumokat. Ennek eredményeként súlyos lázrohamok, epilepsziás rohamok, illetve halálos maláriás fertőzések söpörtek végig az embereken. Milyen meglepő.
Szumma szummárum, ahogy annak idején nem javult meg senkinek az élete attól, hogy lyukakat fúrtak a koponyájába, vagy árammal verték szét az agyát, úgy a 2020-as években sem lett jobb az élete és a mentális egészsége annak, aki egészséges, életerős fiatalként megcsonkíttatta magát, és egész életére a gyógyszergyártó cégektől vált függővé.
Csak reménykedhetünk abban, hogy a woke “korszellem/divat” lecsengésével az a sokezer fiatal, akik átestek már ezeken a beavatkozásokon nem hidegszagú folyosókon bolyongva, megtörten, gyógyszerektől függve élik majd le a hátralévő életüket. Elvégre nem az ő hibájuk, hanem a sátánista Mengeléké, akik ezt eladták nekik. És itt nem csak az orvosokra gondolok.