Ha az EU nem, majd a Kárpát-medence lesz békeprojekt
A magyar állam vezetése egy olyan műfaj, amikor a rossz és a még rosszabb opciókat kerülgetve kell valami jót kihozni a geopolitikai rögvalóságból. Orbánnak ez – megannyi elődjével szemben – megy. Erről szól a Kárpát-medencei békeprojekt.
Gyakran ismételgetett közhely volt pár éve, hogy az Európai Unió azért is csodálatos, mert ez a szervezet a világ első számú békeprojektje, ami sosem látott nyugalmat és prosperitást hozott a kontinensre. Aztán erre láthatóan ráuntak az alapítók, mert az újramilitarizálódó Németország és a elmúlt dicsfénybe beletébolyult Franciaország szívesen háborúzna Oroszországgal az EU zászlaja alatt. Ha lenne bármi realitása, már rég ott bunyóznának. Szerencsére nincs. Még nincs.
Az európai békeprojekt tényleg sokat hozott a konyhára. A németek és franciák közötti kiegyezés mind a két ország számára elhozta a szociális piacgazdaságot, azt az egyedülállóan európai berendezkedést, ami megtalálta az egyensúlyt a vadkapitalizmus és az államgazdaság között, hogy a polgárok egészen széles tömegei végre emberhez méltó életet legyenek képesek teremteni maguknak.
Ezt már korábban feladták, mert az ideológiai és állami irányítás fontosabb lett a jólétben, muciológiai képzéseken felnőtt generációk számára, mint a józan ész. Ő bajuk. De most háborút is szeretnének, ami végképpen kinyírja az európai békeprojektet, egyúttal magát az európai jólétet is.
Amelyik állam vaj helyett ágyút önt, az eldöntötte, hogy háborúzni akar, nyomort és pusztulást hozva a saját lakosságára. Még inkább biztos ez a tétel azoknál, akik vaj gyártása helyett hitelre vásárolnak ágyút, mert már arra sem képesek, hogy nem túl bonyolult tüzérségi eszközöket összekalapáljanak megfelelő mennyiségben.
Mi nem veszünk részt ebben az ökörségben!
Helyénvaló a felismerés, hogy miközben a világ megbolondul és háborúzni akar, közben Magyarország legyen a béke szigete. Ehhez pedig mindössze azt a bravúrt kell összehozni, hogy érdekelté tesszük a világ erőközpontjait a térség békéjében, egyúttal a szomszédokkal olyan megállapodásokat írunk alá, ami kizárja a fegyveres konfliktust. Közös energetikai projektekről például, mert a közös üzletek még az olyan feleket is képesek voltak megbékíteni a múltban, mint a már emlegetett franciák és németek.
Senki ne legyen érdekelt Magyarország lerombolásában!
A Kárpát-medence gazdasági fellendülésének kulcsa a béke lesz a következő évtizedben. Persze ehhez az is kell, hogy a lengyelek észhez térjenek, a románok a keleti területszerzés helyett saját magukra koncentráljanak. A többiek kb. már most többé-kevésbé értelmesen viselkednek. Ha eközben Brüsszelt is sikerülne meggyőzni arról, hogy nem érdeke Magyarország gazdasági és fizikai megsemmisítése, akkor a tettrekészek és a keleti szlávok tébolya ellenére egész jól elleszünk. Ők az ágyút választották hitelre, mi meg a vajat, miközben az ágyút is eladjuk nekik.
Háborúzzanak a hülyék, a Kárpát-medence meg legyen igazi békeprojekt!
