Norvég oktatási modellt Magyarországnak!
Norvégia jóval gazdagabb és fejlettebb ország nálunk, úgyhogy már csak ezért megérdemli a feltétlen csodálatunkat és hajlongásunkat. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kérdésben alapból igaza van velünk szemben. Ahogy ők csinálnak bármit, az a jó, és ahogy mi, az a nem jó – amennyiben a kettő különbözik egymástól. Civilizációs kötelességünk tehát pontosan lemásolni a norvég mintát, hogy önmagunk és az egész haladó emberiség javára fordíthassuk. Különösen igaz ez a norvég oktatásegészségügyi példára.
Ebben a mesés északi országban egy jókora szelet furcsán hiányzik a Magyarországon oly’ sokat emlegetett oktatásegészségügyből: az egészségügyben pont az oktatásügy hézagos, ugyanis északi példaképeinknél nincs orvosképzés. Ez persze nem azt jelenti, hogy betegellátásuk sincs. Nyilván kiszámolták, hogy nekik így éri meg jobban, hogy nem költenek az orvosi egyetemek megszervezésére és az ugyancsak drága képzés fenntartására, hanem akár ösztöndíjprogrammal kiküldenek külföldi egyetemekre orvosi ambíciókkal rendelkező fiatal norvégokat, akár importálnak szegényebb országokból ottani orvosokat. Lengyeleket, cseheket, szlovákokat, jugoszlávokat, magyarokat, sőt akár nagy, barna, közel-keleti szempárokat is. Talán még a szomszédos Svédországból is szereznek néha orvost, ott ugyanis jelentős szakmai, fajbiológiai tudás halmozódott fel a XX. században, amikor a számi nők központilag szervezett kényszersterilizálását intézték.
Mielőtt bárki félreértené, szó sincs arról, hogy zárjuk be a SOTE-t, vagy a pécsi, szegedi, debreceni orvosi egyetemet.
A magyar orvosképzés komoly hagyományra tekint vissza, ráadásul elég jó hírű a világban, a magyar orvosok is keresett szakemberek, úgyhogy az orvosi egyetemeinkkel természetesen semmi okunk leszámolni. Be kell látnunk ugyanakkor, hogy van, amiben nem vagyunk jók.
Képzési kudarcok
A muciológia szakokkal nem kéne kötelezően együtt járnia a kommunistaságnak a hallgatók és az oktatók körében, mégis ez a jellemző helyzet. Érdekes kutatás lehetne, hogy a társadalomtudósok miért kommunistáskodnak az esetleg hasznos társadalomkutatási tevékenység helyett, de aligha várhatjuk tőlük maguktól ennek a független és objektív feltárását. Ezen felül ráadásul megfigyelhetők nyilvánvaló kognitív hiányosságok is.
A nemzeti ünnepen a fideszes táborba elvegyülő, majd ott balhét szító szociológushallgató pár akár a magyar szociológusképzés kudarcának jelképe lehetne.
Elmondásuk szerint azért mentek oda, mert kíváncsiak voltak közelről a Fidesz-szavazókra; az empirikus tapasztalásra törekvő leendő szakemberek bizonyára meg akartak győződni róla, hogy tényleg olyan primitív, állatias lényekből áll-e az ország fele, amilyennek ők képzelik az egyetemi véleménybuborékjuk alapján. Csakhogy a pár férfitagja „egy pillanatra elvesztette a higgadtságát” és bekiabált Orbánnak, amire a fideszes tömeg kevésbé barátságosan reagált. A haladó sajtó ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fideszesek erőszakosak, pedig a valódi következtetés az, hogy a társadalmi folyamatok kívülálló megfigyelése helyett az emberekbe belekötő szociológus ugyanolyan hasznos jelenség, mint a vértől irtózó orvos vagy a korrupt erkölcscsősz.
Ha muciológus kell, majd hozunk
Szervezkedő és lázító kommunisták, politikai aktivisták, még a természettudományokkal szemben örökös komplexustól szenvedő szociológiára is alkalmatlan egyetemisták – nézzünk szembe vele, hogy ez nekünk nem megy! Nem tudunk nemhogy hasznos szociológusokat képezni Magyarországon, de épelméjűeket se okvetlenül. Engedjük el ezt a vak vágyat, hogy nekünk ezzel kell próbálkoznunk!
Forduljunk bizalommal a norvég mintához, és mondjuk ki: nem kell Magyarországon muciológusképzés! Ha ők megvannak orvosi egyetem nélkül, mi is megleszünk muciológia szakok és tanszékek nélkül.
Gyenge érv, hogy a szociológusokból kiváló ügyfélszolgálatos vagy HR-es lesz majdan. Persze, hogy aztán ideológiai alapon mazsolázzon az alkalmazottnak jelentkezők között, mi? Sem szociológia, sem gendertanulmányok, sem a többi, t0d0mánynak álcázott politikai aktivistaiskola nem kell. Rendkívül csábító a gondolat, hogy egyáltalán nincs szükség muciológusokra – ami a genderkutatók esetében tényszerűen igaz is –, de a többi szakkal ne legyünk ennyire szigorúak! Ha váratlanul mégis olyan helyzet állna elő Magyarországon, hogy drámai szükséglet keletkezne muciológusokra, akkor majd hozunk, ahogy a norvégok orvosokat. Hozhatunk muciológust Ausztriából, Németországból vagy a Franciaországba menekült amerikai társadalomtudósok közül. Nyugaton gyakorlatilag korlátlanul állnak rendelkezésre színes rövidhajú lányok és színes hosszúhajú fiúk, továbbá marxista bácsik és nénik, akik bármikor bevethetők halaszthatatlan muciológiai elméletek felállítására.
Abban az esetben pedig, ha netán tartós muciológusigény keletkezne idehaza, akkor például nívós bécsi vagy berlini egyetemekre küldhetünk ösztöndíjprogrammal olyan magyar fiatalokat, akiknek nincs semmi hasznos ötletük, hogy mit kezdhetnének az életükkel.
(nyitókép forrása: soccrim.clas.ufl.edu)