Tusványosról és rövidgatyás fideszesekről

Emlékszem, amikor még a PS hajnalán, első utunkra készültünk Tusványosra vonattal Ambrózy kollégával, vonattal. Ez azóta is embert próbáló, de örök emlékű kihívás maradt minden vállalkozó kedvű számára. Az akkori főszerkesztői utasítás az volt, hogy feltétlen keressünk rövidgatyás fideszes potentátokat, akiket a laza, tábori hangulatban néhány erősebb, sikamlósabb kijelentésre is rá lehet venni. Inkább, mint a sajtótájékoztatók nyakkendőjének szorításában.

Nos, ez az elképzelés persze nem működött, noha mi tényleg végig rövidnadrágban próbálkoztunk idomulni a dress code-hoz. A rövidnadrágos fideszes főemberek viszont egyszerűen legyintettek ránk, elhajtottak, hogy keressünk témát máshol. Valószínűleg hasonló főszerkesztői utasításokat kaphattak a tőlünk balra helyezkedő kollégák is, akik sikertelenségüket béna medvés videókkal próbálták palástolni, illetve olyan körjáratokkal, ahol ittas fiatalokat kérdeztek arról, tudják -e, ki az az Orbán Viktor. És nem tudták. Vagy nem akarták tudni.

Tusványos egy nemzetpolitikai fesztivál

A rövidnadrágos fideszes vezetők felkérdezése ott Tusnádfürdőn azért nem működik, mert nem azért vannak ott. Ők Tusványosért mennek. Tusványos ugyanis egy értelmiségi, peripatetikus aktus. Nemzetpolitikai seregszemle, vitafórum. A nemzetpolitikai és egyéb kérdések virtuális felhőjében való szabad evickélés. Esetenként sörrel a kézben vagy miccsel az ölben. Talán felesleges is a számokkal dobálózni, de csak az idén negyven helyszínen, ötszáz programmal és mintegy ezer előadóval várja a tábor az érdeklődőket. És a rövidgatyás fideszesek, csakúgy, mint a tábor többi vendége, a negyven helyszín között fog pillangózni. Beülnek majd a sátrak hátsó traktusának valamelyik padjára, hogy belehallgasson egy pódiumbeszélgetésekbe, aztán menjen is tovább, ha betelt az elhangzottakkal. Vagy ha épp tudott volna vitatkozni, de nem akart. Vagy, ha csak éppen pisilnie kellett.

Tusványos egy újságíró számára az a hely, ahonnan számtalan kérdéssel, tudással és a várható kül-, és belpolitikai folyamatokkal kapcsolatos információkkal haza lehet térni. Ebből az egy hétből elél egy évre egy rutinos sajtómunkás. A következő Tusványosig. És éppen ezért nem lehet levadászni a rövidnadrágos fideszes elöljárókat. Mert, akik eljönnek, pont ugyanezért az egy évnyi munícióért jönnek. 

Az első Tusványos, még Bálványoson 1990-ben zajlott le, a közép-európai rendszerváltoztatások hullámában. Már az első alkalommal nemzetközi előadókkal, ki tudja mára, milyen külhatalmi célzatokkal felvértezett nyugati résztvevőkkel. Amúgy ez mindegy is. Mert ez akkor, és azóta is rólunk, magyarokról szólt. Akkor a mai fideszes elöljárók, legalábbis egy részük, valóban rövidnadrágos résztvevő érdeklődőként hallgatta a világpolitikai és nemzetpolitikai változások esetleges reményét. A megmaradás lehetőségét.

És ez az, ami máig Tusványos marad. Hogy Tusványos nem egyenlő Orbán Viktor tusványosi beszédével. Tusványos pódiumbeszélgetései azok a gyökerek, ahová évről-évre visszatértnek a nagypolitika viharából, a kompromisszumokból, a világpolitikai kihívásokból mindazok, akik egykor elkezdték azt, ami a mai Magyarország. Ami nem a puccparádé, nem a helikopterezés, nem a Lölő. Tusványos ősforrás, a parázs, amitől a mesebeli göthös ló paripává nemesül. Ahová paripává nemesülni visszatérnek mindazok, akik komolyan gondolják ezt a magyar jövőt. Nyilván az is jelzésrétékű, aki nincsen ott. Mert annak nincsenek meg ezek a szellemi gyökerei.